A Koppenhágai és a Cambridge-i Egyetem munkatársai szerint az összes emlősfaj mintegy negyedét kitevő veszélyeztetett fajok élőhelyének és eloszlásának feltérképezése elengedhetetlen a biológiai sokszínűség megóvásához. Ebben segíthetnek közvetítőként a vérrel táplálkozó piócák.

Különösen a nehezen elérhető területeken, például a sűrű trópusi őserdőkben jöhet jól a DNS-elemzésen alapuló módszer, amelyet a dán és brit kutatók a Current Biology című szakfolyóiratban ismertettek.

Vizsgálataikban először azt derítették ki, hogy a pióca által megtámadott emlős állat vére mennyi ideig marad a gyűrűsféreg emésztőrendszerében. Kiderült, hogy akár négy hónap elteltével is található azonosításra alkalmas emlős-DNS a vérszívóban.

Ezt követően a vietnámi dzsungelben összegyűjtöttek 25 piócát, és elemezték a bennük talált mintákat. A DNS-vizsgálat hat különböző emlősfaj jelenlétét bizonyította. Ezek közül az egyik fajt, az annami üreginyulat (Nesolagus timminsi) 1996-ban írták le először a környéken, ám azóta nem bukkantak rá újra.

A kutatók szerint a piócás technika nagy előnye olcsósága mellett az is, hogy könnyű betanítani rá a környéken élő embereket, és rengeteg fontos, egyúttal pontos információ nyerhető vele egy-egy régió biodiverzitásáról.