A 2008-ban útnak indított műhold, amely 322 ezer kilométerre kering a Föld felszínéről, azt a "vidéket" tartja szemmel, ahol a napszél a hideg csillagközi gázokkal "ütközik össze". Az "incidens" lökéshullámot hoz létre, amelynek hőmérsékletét mérik az IBEX műszerei. A hélioszférának nevezett "buborék" megóvja ugyan a Napot és a bolygókat a veszélyes kozmikus sugárzástól, de a semleges részecskék átjutnak e védvonalon - ezek eloszlását is feltérképezi az IBEX.

A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a Naprendszerben sokkal több szabadon "lebegő" oxigénatom van, mint a közvetlen szomszédságban lévő csillagközi térben. "Egy rejtélyre bukkantunk: felfedeztük, hogy a Naprendszeren kívül eső anyag különbözik a belső anyagtól" - fogalmazott David McComas, a texasi Délnyugati Kutatóintézet tudósa. A csillagközi térség "oxigénhiányos" állapota azonban nem gátolhatja a Föld-szerű planéták keresését - hangsúlyozták a bolygóvadász projekt résztvevői.

"A galaxis összes csillagában rengeteg az oxigén, ahogy megtalálható abban a 'nyersanyagban' is, amelyből a csillagok és a bolygók fejlődnek" - hangsúlyozta közleményben Geoff Marcy, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem kutatója. Míg az IBEX Föld körüli pályáról kutatja a Naprendszer peremvidékét, a NASA két űrvándora, az 1977-ben indított Voyager-ikrek a határ felé tartanak. A tudósok szerint még több hónapig eltart, míg a Voyager-1 átlépi a Naprendszer határát, és így az első ember alkotta műhold lesz, amely kijut a csillagközi térbe.