A Facebook után a Google közösségi oldalán, a Google Pluszon is indul az automatikus arcfelismerés. A "Find My Face" applikáció a fotók tagelését jelenti, azaz ha XY Google pluszos ismerőse feltölt egy képet, amin XY is szerepel, és erre engedélyt adott, a rendszer felismeri XY-t és értesítést küld neki arról, hogy szerepel a képen. 
 
Adatvédelmi szempontból sokan bírálták az elsőként a Facebookon bevezetett rendszert, mert a felhasználók hozzájárulása nélkül, automatikusan vezették be az arcfelismerést.
 
Éppen ezért a Google Pluszon a funkció kizárólag barátok között működik, nem nyilvános a teljes intreneten, a Google nem is keres ebben az adatbázisban. 
 
Tény, hogy technikailag lehetséges például mobiltelefonnal lefotózni valakit, és megtudni, ki az illető. Csak a megfelelő technológia szükséges az arcfelismeréshez, azután egy nevesített portrékat tartalmazó adatbázissal kell csak a rendszert összekötni. Arcokat és neveket egymáshoz rendelő adatbázisok szabadon és ingyen hozzáférhetőek az interneten – ilyen a Facebook is. Ezekkel nagy eséllyel be lehet azonosítani valós időben, név szerint a kamera előtt megjelenőket.  
 
Azokban az országokban, ahol már elindították, a felhasználótól először is megkérdezik, akarja-e használni a „Find my Face”-t egyáltalán. Ha először igen, de később meggondolja magát, az adatok törlődnek. 
 
A "Find My Face" teljesen automatikus. Ha az algoritmus hibázik, a felhasználók nem tudják korrigálni, bár nyilván módjukban áll nem elfogadni a javaslatot. Érdekes azonban, mit jelent a Google szótárában a barátok kifejezés. Nem csak a Google Pluszon bejelölt ismerősökre vonatkozik ugyanis a tagelés, de azokra is, akikkel például Gmailen levelet váltottunk, és az illető is a Google + regisztrált tagja. 
 
Aki semmiképpen nem szeretné, hogy a szoftver felismerje, sminkkel és speciális frizurával megtévesztheti a gépet. Egy New York-i művész, Adam Harvey még 2010-ben, a facebookos tagelés hírére készített néhány képet, és tesztelte, mikor mit lát fel az arcfelismerő. A vörös egybefüggő vonalakból álló négyzet azt jelenti, felismerte az arcot, a vékonyabb, szaggatott vörös vonal azt jelzi, hogy ott valószínűleg arc lehet, a zöld keret pedig azt jelenti, a szoftver nem talált arcot a képen.
 
A módszer nem új, az első világháborúban foltosra, cikkcakkosra festették a hajókat, így szétesett a kép, és nehezebb lett felmérni, mekkora a hajó, milyen távolságra van és milyen sebességgel haladhat. Az első dazzle kamuflázs, azaz megtévesztő festés Norman Wilkinson korvettkapitány, a Royal Navy tisztjének nevéhez fűződik, az első átfestett hajók az SS Industry kereskedelmi hajó és az HMS Alsatian hadihajó volt. Később festőművészeket, szobrászokat soroztak be, hogy megfelelő álcázásokat készítsenek.