Az Ausztráliához tartozó Kenguru-szigeten fellelt mintegy három centiméteres szem minden bizonnyal egy hatalmas tengeri ízeltlábúhoz, az anomalocarishoz tartozhatott. Az anomalocaris akár az egyméteres hosszúságot is elérhette, és a paleontológus szerint a kambriumban ez az állat volt a tengerek "fehér cápája", azaz csúcsragadozója.

A mai házilegyek összetett szeme háromezer "lencsetagból" áll, míg a szitakötőké 30 ezerből - ez az egyetlen állat, amelynek nagyobb a szeme, mint az anomalocarisé volt.

John Paterson kutatásvezető szerint a felfedezés azt bizonyítja, hogy az anomalocaris a világos, tiszta vizeket kedvelte, kiváló látása pedig nagyon gyorsan kifejlődött, ezzel valószínűleg afféle evolúciós "fegyverkezési versenyt" robbantott ki. Ugyanis tüskék, méregmirigyek és más védelmi mechanizmusok váltak szükségessé ahhoz, hogy az élőlények megmeneküljenek ettől a félelmetes "ezerszemű" szörnytől.

A most megtalált összetett szemek arra is bizonyítékot szolgáltatnak, hogy a furcsa, "alien külsejű" szörnyeteg a ma élő ízeltlábúaknak - rovaroknak, rákoknak és pókoknak - is őse volt - mondta Patterson, aki a felfedezésről a Nature című folyóiratban számolt be. A fosszília eredetileg félmilliárd éve süllyedhetett le a tropikus tengerfenékre, amikor Ausztrália még az ősi szuperkontinenshez, Gondwanához tartozott. A mélyből kikerülve végül felbukkant az Adelaide vonalában fekvő Kenguru-szigetnél, amely ma a kambriumi leletek kincseskamrája.

Noha az anomalocaris egyedei előkerültek már Kínából és Kanadából is, az ausztráliai lelet az első, amelynek a szemei is megmaradtak köszönhetően a különleges palás kőzetnek, amely a maradványokat rejti. Ez az anyag korábban agyagos talaj volt, amely a belesüllyedt szerves maradványokat teljesen elzárta a levegőtől - és ezáltal a bomlástól is.