A kutatást végző argentin és svéd szakemberek alkotta csapatot irányító Marcelo Reguero paleontológus szerint a februárban talált, megkövesedett őscetállkapocscsont 49 millió éves. Evolúciós értelemben ez nem áll túl messze azoktól az 53 millió évvel ezelőttről származó előbálna-fosszíliáktól, amelyeket Dél-Ázsiában és egyéb melegebb éghajlatú területeken találtak.

Ezek az előbálnák kétéltűek voltak, vagyis a szárazföldön és a vízben is kitűnően boldogultak. A most felfedezett állkapocscsont tulajdonosa azonban a már teljes mértékben vízi életmódot folytató Basilosauridok családjába tartozott - mondta az argentin Antarktisz-kutató Intézet számára kutatást végző szakember. "Ennek a leletnek a jelentősége abban rejlik, hogy ez az eddigi legősibb, kizárólag vízben élő ősbálnamaradvány, amelyet felfedeztek" - tette hozzá az argentin kutató.

A Chicagói Egyetem paleontológusaként dolgozó Paul Sereno szerint ha a lelet megállja a helyét a tudományos vizsgálatok során, az azt fogja sugallni, hogy az ősbálnák sokkal gyorsabban kifejlődtek, mint azt korábban gondolták a szakemberek, akik jelenleg a mai India és Pakisztán területén élt, félig vízi életmódot folytató őseiktől származtatják őket. "A lényeges dolog maga a helyszín. Találni egy ilyen példányt a Déli-sarkvidéken rendkívül érdekesnek számít" - hangsúlyozta Sereno, aki nem vett részt személyesen a felfedezésben.