"A lábnyomok minősége és a "dinóösvény" hossza miatt rendkívül jelentős paleontológiai helyszínre bukkantunk" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Stephen K. Boss. Az Acrocanthosaurus atokensisé mellett a térségben szauropodák - hosszú nyakú, nagytestű növényevő dinoszauruszok - lábnyomait is felfedeztek. A lábnyomokat megőrző kőzetek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a térségben olyan éghajlat uralkodhatott, mint napjainkban a Perzsa-öböl környékén.

"Magas volt a hőmérséklet, a sekély víznek pedig igen magas volt a sótartalma. Igen kedvezőtlen környezeti viszonyok uralkodtak, és fogalmunk sincs, hogy az állatok mit is kerestek itt. Kétségbevonhatatlan tény viszont, hogy viszonylag nagy létszámban éltek" - fogalmazott Boss.

A kutatók a leletek alapján ki tudják számítani a lehulló csapadék és az elpárolgott víz mennyiségét a térségben. Az ilyen helyszínek segítségével nemcsak a múltbéli klímáról tudhatnak meg többet, hanem a jövőbeli éghajlatváltozásokra is következtethetnek.

"A helyszínnek köszönhetően bővíthetjük a kora krétakori állatvilággal és éghajlattal kapcsolatos ismereteinket. A kutatók hosszú-hosszú éveken át elemezik majd ezeket az adatokat" - fogalmazott Boss.

Az Acrocanthosaurus atokensis (magas tüskéjű gyík) két lábon járó húsevő volt. Ahogy a neve is jelzi, leginkább a csigolyáin elhelyezkedő hosszú nyúlványokról ismert, amelyek nagy valószínűséggel egy, az állat nyaka, háta és csípője felett elhelyezkedő izomredőt tartottak.

Az egyik legnagyobb theropoda volt, a kréta időszakban a mai Észak-Amerika területén élt. Testhossza elérte a 12 métert, tömegét pedig körülbelül 5750-7250 kilogrammra becsülik. Koponyája hossza 1,3 méter körüli lehetett.