Egy nappal a márciusi 11-ei hatalmas cunami után, amikor a fukusimai atomerőmű blokkjaiban sorozatossá váltak a rendellenességek és a balesetek, egy közeli városban, Namiében több ezer menekült gyűlt össze. A város vezetői – miután nem kaptak eligazítást Tokióból – észak felé terelték az embereket, abban a hitben, hogy a télies szelek a tenger felé fújnak majd, déli irányba, és így a radioaktív szennyeződéstől is megóvják a lakosságot – írja a New York Times friss riportjában, amelyben felidézi a márciusi eseményeket.

Mindeközben a fukusimai reaktorokban egymás után robbant fel a hidrogén, hatalmas szennyezést bocsátva a környezetbe. A menekültek mindeközben Cusima település közelében tartózkodtak. Azt hitték ugyanis, hogy biztonságban vannak. A gyerekek a szabadban játszottak, a felnőttek pedig a hegyi patakokból lefolyó vízzel főzték a rizst.

AP

Azóta azonban kiderült: a szél nem arra fújt, amerre remélték az illetékesek, hanem éppen Cusima felé. A tokiói kormány pedig annak ellenére nem figyelmeztette a radioaktív szennyezés veszélyére az érintetteket, hogy rendelkezésére állt az a számítógépes modell, amely éppen Cusima veszélyeztetettségét mutatta ki.

Minderről két hónappal később értesültek a menekültek, akik valószínűleg komoly radioaktivitásnak voltak kitéve a szennyezett víz és étel, valamint a környezetbe került radioaktív bomlástermékek miatt.

Az előrejelzéseket a tokiói bürokraták nem tették nyilvánossá időben, illeszkedve a felelősségvállalást – és mindenekelőtt a kritikát – kerülő japán közéleti kultúrához – írja a lap.

A japán politikai vezetők a lap szerint nem tudtak az előrejelző rendszer létezéséről, a számítógépes modellekről, később pedig megpróbálták bagatellizálni az ügyet, nehogy túl nagyra kelljen növelni az evakuálási zónát, ezzel is elismerve a fukusimai baleset súlyosságát.

Nagyítás-fotógalériánk a fukushimai erőmű környékén kiürített városokról

AP Photo/David Guttenfelder

Március 12. és 15. között az egyik legmagasabb sugárszennyezettségű területen tartózkodtunk” – nyilatkozta Tamocu Baba, Namie polgármestere. (Namie mintegy 5 kilométerre van az atomerőműtől.)

A polgármester és több ezer városlakó társa jelenleg átmeneti szálláson tartózkodik, Nihonmacuban. Tamocu Baba azóta sem nyugodt: „Nagyon aggódunk, hogy szervezetünk belülről volt kitéve a sugárzásnak” – utalt az elfogyasztott radioaktív vízre és élelmiszerre. A polgármester ezért is bírálja a japán központi hatóságokat, amelyek tudtak az előrejelző rendszerről és adatairól, de nem szóltak a helybelieknek.