Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az éghajlati adatok 19. század végén megkezdődött hivatalos feljegyzése óta a tavalyi bizonyult az eddig mért két legforróbb év egyikének világszerte - derült ki egy friss jelentésből.
Az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Atmoszférakutató Hivatal (NOAA) által kiadott Az éghajlat állapota 2010-ben című jelentés szerint a tavalyi melegrekordért olyan éghajlati jelenségek a felelősek, mint az El-Nino déli oszcilláció (a tengerfelszíni légnyomás-ingadozás), valamint az Északi-sarki oszcilláció (Izland és az Azori-szigetek között), amelyek erősen befolyásolták a regionális éghajlatokat, illetve közrejátszottak az év jelentősebb időjárási eseményeinek kialakulásában is.
Az Amerikai Meteorológiai Társasággal együttműködve kiadott, szakmailag lektorált jelentés 45 ország 368 kutatójának közös munkája, amely részletes tájékoztatást nyújt minden egyes kontinens globális éghajlati viszonyokat alakító tényezőinek legfrissebb éves adatairól, a jelentősebb éghajlati eseményekről és egyéb információkról.
A tavalyi melegrekordot három egymástól független fő adattáblázat is megerősítette. Az adatok szerint az Északi-sarkvidék éves átlaghőmérséklete továbbra is mintegy kétszer gyorsabban emelkedik, mint az alacsonyabb szélességi fokok térségében. Az Északi-sarki tengeri jég az eddig mért harmadik legkisebb kiterjedésére zsugorodott össze, a grönlandi jégtakaró pedig utoljára 1958-ban olvadt el olyan nagy arányban, mint egy évvel ezelőtt, amikor az eltűnt jégmennyiség 8 százalékkal haladta meg a korábbi 2007-es rekordot.
Az Alpok gleccserei az elmúlt 19 évhez hasonlóan tovább zsugorodtak, miközben a Déli-sarkon a tengeri jég kiterjedésének mértéke elérte az eddigi maximumát - sorolta a részletes adatokat a ScienceDaily tudományos hírportál. A Csendes-óceán trópusi területeinek hidegebb tengerfelszínéért felelős La Nina mérsékelt, illetve erős jelenléte ellenére az év második felében, az átlagos globális tengerfelszíni hőmérséklet az eddig mért harmadik legmelegebb értéket produkálta, míg a tengerszint tovább emelkedett.
A magas páratartalmú területeken az óceánok vize sósabb, az erősen csapadékos térségekben frissebb volt az átlagosnál, amely az erősödő vízkörforgás jele. A legfőbb üvegházhatású gázok koncentrációja tovább növekedett. A légköri szén-dioxid mennyiség 2,60 milliomod résszel emelkedett, amely meghaladja az 1980 és 2010 között mért átlagos éves növekedési szintet.
