Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Nap szokatlanul hosszú "álomba" készül merülni, így 2020 táján évekre vagy akár évtizedekre is búcsút mondhatunk a napfoltoknak - mondják amerikai csillagászok, akik az új-mexikói napfizikai konferencián ismertették elméletüket.
A napfoltok hőmérséklete közel 2000 Celsius-fokkal alacsonyabb, mint a napfelszín többi részéé. Ennek köszönhetően a foltból érkező hőmérsékleti sugárzás intenzitása csupán negyede a nyugodt napfelszínének, ezért látni ezeket a területeket sötétnek, noha valójában vakítóan fényesek. A napfoltok többnyire kör alakúak, de gyakoriak a szabálytalanok is. Egy nagyobb napfolt átmérője körülbelül a Földével egyezik meg.
A Nap "élettevékenységét" hihetetlenül erős mágneses tere befolyásolja. Hatására pólusai 22 évente cserélődnek meg, ezek határozzák meg a napfolttevékenység 11 évente jelentkező aktivitási maximumát. Az olyan csúcsévekben, mint amilyen 2001-ben volt, szinte naponta jelentek meg új foltok, gyakoribb volt a napszél és a napviharok. Az általában alig néhány évig tartó minimumok alkalomadtán sokkal hosszabbra is nyúlhatnak.
Az amerikai Nemzeti Napfizikai Obszervatórium csillagászai Frank Hill igazgatóhelyettessel az élen úgy vélik, hogy kilenc év múlva a napfolttevékenység egy időre megszűnik. "Korábban is előfordult - hangsúlyozták a kutatók, akik szerint nincs ok az aggodalomra, hiszen a napfolttevékenység "szüneteltetésének" vajmi kevés köze van a Nap éltető melegéhez és fényéhez. - A nyugodt Nap hatásai többségében kedvezőek, hiszen kevesebb a zavar a műhold-összeköttetésben és az energia-ellátásban. S ami a legfőbb, kevésbé gyors lesz a globális felmelegedés üteme."
A tudósok egyike, Matt Penn azt emelte ki, hogy a Nap mágneses tere 1998 óta folyamatosan gyengül. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, a mágneses tér 2022-re olyannyira gyenge lesz, hogy már képtelen lesz napfoltokat "gerjeszteni".
Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy mit is jelent ez a Föld éghajlata számára. A múltban a 11 éves ciklusok háromszor "szabadságolták" magukat hosszabb időre, és ez egybeesett a lehűléssel. Andrew Weaver, a kanadai Victoria Egyetem klímakutatója szerint a napfolttevékenység "felfüggesztése" csak kissé befolyásolja a hőmérsékletet. Hatása mindenképp kisebb lesz, mint az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés. Mint megjegyezte, 2010-ben, amikor a napfolttevékenység gyakorlatilag szünetelt, a Földön az elmúlt több mint száz éves időszak legmelegebb nyara köszöntött be.
