Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) beszámolója szerint az 1999-ben felbocsátott Stardust fedélzeti műszerei a tervezett élettartamukhoz képest még olyan jó állapotban vannak, hogy az űrszonda fényképeket készíthet majd a Nap mögött tartózkodó üstökösről. "A tervek szerint február 14-én éjjel, és 15-én a hajnali órákban halad el a Stardust a 6 kilométer széles üstökös mellett" - mondta Tim Larson, a NASA bolygókutatással foglalkozó részlegének (JPL) ezzel a küldetéssel megbízott vezetője.

A szonda a Földtől 2 Csillagászati egységre (1 Cse, a Nap és a Föld átlagos távolsága) "randevúzik" az üstökössel. A teljesen automatizált folyamat során 72 darab nagyfelbontású fénykép készül a Tempel 1 felszínéről, remélve, hogy a tudósok végre azt is megfigyelhetik, milyen nyomokat hagyott 2005-ben a Deep Impact nevű szonda becsapódó modulja. Az öt évvel ezelőtti "kozmikus tűzijátékkal" a Tempel 1 anyagösszetételét vizsgálták a szakemberek. Ekkor ugyanis a szondából egy modult bocsátottak az üstökösre, és a becsapódáskor keletkező felvert por elemzésével a kutatók első ízben nyerhettek betekintést egy üstökös belső szerkezetébe. A felverődő por azonban annyira csillogott, hogy az ütközéskor keletkezett kráterből a felvételeken szinte semmi sem látható.

A Stardust a Valentin napi fényképezés után 1 órával kezdheti a Földre küldeni az első felvételeket, a teljes adatátvitel 12 órát vesz igénybe. A csillagászok elsősorban azt szeretnék megtudni, hogy az öt évvel ezelőtti megfigyeléshez képest miként változott az üstökös felszíne, amely azóta kétszer haladt el a Nap közelében. A kutatók viszont arra is kíváncsiak, és erre már fogadásokat is kötnek, hogy mekkora kráter maradt az ember okozta becsapódás után. Ráadásul ez lesz az első eset, amikor a tudósok egy korábban már űrszondával is vizsgált kométához ismét visszatérnek.