Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A fenti hasonlat kapcsán az első gondolatunk az lehetne, hogy ez bizony lehetetlen: a gorilla túl nagy, túl feltűnő...
A fenti hasonlat kapcsán az első gondolatunk az lehetne, hogy ez bizony lehetetlen: a gorilla túl nagy, túl feltűnő és túl erős. Az utóbbi évek azonban bebizonyították, hogy van még hely abban a bizonyos szobában: az ingyen letölthető, és félig meddig ingyenesen játszható (B2P modell - lásd később) Lord Of The Rings Online felhasználótábora szépen növekszik, be is lépett a „milliósok” táborába. Az eleinte bukásnak elkönyvelt, ingyenes Runes Of Magic már indulásának második hónapjában megszerezte az egymillió regisztrált játékost, de ott van még a DDO sikere is, és így tovább…
Rengeteg sikeres és meglepően igényes, ám mégis ingyenes játék van tehát az online piacon – nem árt, ha néha kikukkantunk kicsit a gorilla háta mögül, és észrevesszük, hogy más is van ám a világon, nem csak WoW! Kevésbé erőszakos, inkább gyerekeknek való, ám remek szórakozást biztosító MMO-körképünket itt olvashatják – most lássuk a hagyományos, összetettebb, ingyenes online játékokat! Milyen volt a tavalyi év, és mi várható idén? De jöjjön előbb egy kis elmélet…
F2P, P2P – mik ezek?
A hagyományos online játék a következőképpen működik: elballagunk a boltba a játékért és kifizetjük (vagy megvesszük digitálisan). Majd elkezdünk fizetni egy fix havi díjat, cserébe játszhatunk vele. Ha egy-egy hónapban nem fizetünk, akkor nem játszhatunk (hiába vettük meg a játékot). Ha megint fizetünk, ismét kezdhetünk játszani. Ez az úgynevezett „Pay to Play”, röviden P2P üzleti modell: havonta fizetünk, hogy játszhassunk. Legismertebb képviselője sokat emlegetett gorillánk, a maga 12-15 millió között ingadozó játékostáborával, de persze nem a WoW az egyetlen: szép számmal vannak a piacon P2P játékok (Everquest, Fallen Earth stb.). Illetve voltak… pár éve. Újabban ugyanis úgy tűnik, ez az üzleti modell rizikós, már nem igazán működik, legfeljebb a nagyon nagyok (Blizzard, Sony, NCSoft) esetében. A P2P játékok előnye, hogy mivel rengeteg pénzt fektetnek beléjük (és sokat is keresnek rajtuk), nagyon kiforrottak, állandóan peccselik, a minőség, a szép grafika és a sok tartalom garantált. Hátrányuk, hogy drágák, és ingyen (eltekintve néhány trial megoldástól) egyáltalán nem játszhatók, így sok ember meg sem ismeri az újabbakat, hiszen nem igazán van „demó” vagy trial (tisztelet a kivételnek, például Fallen Earth)
Az ingyenes és a fizetős modell között helyezkedik el, az úgynevezett B2P, azaz „buy to play” megoldás: a dolog lényege, hogy ingyen letölthetjük a játékot, viszonylag sokáig játszhatunk vele, mindenféle korlátozás nélkül… ám előbb-utóbb olyan területre érünk, ami „zárva” van. Ekkor egy újabb részt vehetünk a játékból (általában kevesebb pénzért, mint pl. egy WoW előfizetés), amivel hosszú ideig megint elvagyunk. Aztán újabb zárt területre érünk, és így tovább. A Dungeon And Dragons Online, vagy a már emlegetett Lord Of The Rings Online fényesen megél ebből az elképzelésből, ráadásul a felhasználók is szeretik, hiszen nem zsákbamacska: akár hetekig játszhatunk a játékkal ingyen, mielőtt egyáltalán szóba kerülne a pénz. Ha pedig éppen nincs pénzünk, vagy nem akarunk költeni, akkor is be tudunk jelentkezni, és eljátszogathatunk a már megvásárolt területeken.
A tavalyi év nagy meglepetése az úgynevezett F2P üzleti modell sikere volt. „Free to Play”, azaz ingyen letölthető és játszható: ha akarjuk hónapokig/évekig játszhatjuk ezeket az MMO-kat, anélkül, hogy akár egy fillérünkbe is kerülne. Az elképzelés nem új (a Maplestory már évek óta űzi az ipart, és több felhasználója van, mint a WoW-nak). A F2P főleg Ázsiában volt divat, ott is találták ki – a Runes Of Magic sikere azonban hatalmas lökést adott több „nyugati” cégnek is. Egyre-másra jelennek meg a F2P játékok. A legmeglepőbb azonban, hogy míg pár éve látszódott rajtuk, hogy „ez bizony ingyenes…” – gagyi grafika, bugok, csekély tartalom, kevés játékos – a tavalyi év bebizonyította, hogy lehet ugyanolyan jó (ha nem jobb) ingyenes játékot is készíteni, mint például a WoW. Hol az üzlet a F2P modellben? Nos, minden ilyen játék egy úgynevezett „item shopot” üzemeltet, itt különböző extrákat vehetünk valódi pénzért. Ebből élnek az üzemeltetők: semmi sem kötelező azonban, ha akarjuk, nem veszünk semmit. Ha akarjuk, csak havi háromszáz forintért veszünk ezt-azt. Pont ez a szép az egészben: annyit költünk, amennyit jónak látunk, tehát teljes ellenőrzésünk van a dolog felett, sőt ha semmit sem költünk, akkor is játszhatunk, nem maradunk ki semmiből.
Kezdjük is körképünket, lássuk a tavalyi év meglepetését (és botrány játékát), az ingyen letölthető, és teljesen ingyen játszható „Warcraft-gyilkost”, amire még a Blizzard is odafigyel.
Allods Online
A kétszáz kilós gorilla csak nevetett az ötleten, amikor 2009-ben az Orosz Nival nevű fejlesztőcég bejelentette, hogy ők bizony csinálnak egy játékot, ami jobb lesz, mint a Wow, szebb is lesz, ráadásul ingyenes lesz.
Az Allods Online azóta sok vihart kavart a játékosok között (lásd később), egyvalamit azonban el kell ismernünk, akár szeretjük az Allodsot, akár nem: ilyen szép, bugmentes, kiforrott, és rengeteg tartalommal rendelkező játék nem igazán van az ingyenes piacon, de még a fizetős játékok között is ritka. Igaz, az egész egy „modern Warcraft”, olyan mintha a Blizzard csinált volna egy „World Of Warcraft kettőt”, modernebb köntösben és szebb grafikával… de akkor is… Le a kalappal a fejlesztők előtt! Csak töltsük le, dobjunk egy logint, és már játszhatunk is!
A Nival annyi munkát és energiát fektetett a játékba (meg is látszik az eredményen), hogy közben csődbe is ment – kár, mert ebben a történetben ők voltak a „jó fiúk”, hiszen egy WoW-szintű, gyönyörű grafikával és érdekes cyberpunk/fantasy világgal rendelkező játékot készítettek nekünk. A Nivalt megvásárolta a Mail.ru, majd elkezdték üzemeltetni a játékot F2P és persze „item shop” alapon. A Mail.ru… nos ebben a történetben ők a „rossz fiúk”: látva ugyanis az Allods kezdeti sikerét (a játék indulásakor megrohamozták a szervereket a felhasználók) vérszemet kaptak. Elkezdtek olyan dolgokat árulni az item shopban, amit „kötelező” volt megvenni, különben a játékos nem tudott tovább játszani. Ráadásul olyan drágán, hogy egy-egy ilyen „varázsital-üvegcse”, annyiba került, mint egy havi WoW előfizetés. Az eredmény meg is lett: az Allods-ot mindenki otthagyta, a szerverek elnéptelenedtek.
Szerencsére a Gpotato átvette az oroszoktól a játékot, természetesen rögtön kivették az ízléstelenül drága és „kötelező” dolgokat a játék boltjából. Csináltak sok-sok peccset, még tovább finomították a játékot – végül az Allodsból, igaz több mint egy éves hercehurca után, az lett, ami a Nival-os fiúk eredeti álma is volt. Egy ingyen játszható játék, ami ugyanolyan jó (ha nem jobb), mint a gorilla, azaz a WoW.
A játékosok, látván a folyamatos frissítéseket és az immáron korrekt item-shop elképzelést, folyamatosan özönlenek vissza (persze még így sincsenek annyian, mint a Mail-ru botrány előtt) az Allods szervereire. Ha ingyenes játékot keresünk, akkor az egyik legjobb választás. Letöltés itt.
Maestia
A tavalyi év végén, mintegy a semmiből bukkant elő a 2011-es év ígéretes, fantasy jellegű F2P játéka. Ismét egy jó példa arra, hogy ha valami ingyenes, attól még nem biztos, hogy gagyi is. A Maestia persze csak nekünk, európai játékosoknak ismeretlen, Koreában már régóta népszerű, hozzánk azonban csak most ért el. Éppen ezért az európai szerverek még egy picit „üresek”, cserébe viszont akivel találkozunk játék közben az garantáltan normális és segítőkész lesz (itt nem divat a warcraftos „omg, u noob, stfu” stílus…)
Maga a játék egy kicsit a sikeres Guild Warsra emlékeztet, legalábbis felépítésében: nem „open world” ugyanis, hanem ugyanolyan instance-okból áll össze, mint a GW. A grafika és a kezelőfelület azonban meglepően kiforrott (már-már „allodsi magasságokba emelkedik), a karakterek nagyon kidolgozottak, bár kicsit ázsiai beütésűek – értsd.: magas sarkú csizmában vannak a varázslólányok, és mégsem esnek hanyatt csata közben.
A legjobb azonban, hogy a Maestia rengeteg innovációt tartalmaz. Nem is akar Warcraft-klón lenni, és ennek meg is van az eredménye. Olyan újításokat találhatunk játék közben, amikre a veterán WoW játékos csak pislog, majd megkérdi magában: „jééé… ez miért nem jutott a Blizzard eszébe?”. Ilyen például, hogy a küldetéseket (no nem mindet, csak a fontosabbakat) nem mindenféle NPC-ktől kapjuk, hanem az istenektől: ergó nem kell rohangálnunk küldetést felvenni/leadni, ellenben elég, ha imádkozunk, a jól ismert „quest NPC” megjelenik, és máris elkezdhetjük/befejezhetjük az adott quest-et, megspórolva ezzel az unalmas ide-oda járkálást. Persze ha valaki szereti a „mellékküldiket”, akkor azokból is van jó pár, hagyományos NPC-kel és ide-oda rohangálással…
De sok egyéb újdonság is van a játékban: például az összes küldetés megtalálható a quest-logban, így azokat is látjuk, amiket még el sem kezdtünk. Kedvünkre válogathatunk tehát a feladatok/jutalmak között, és nem kell keresgélni, hogy vajon kitől, hol kapjuk az adott feladatot, mivel le van írva, előre… Ha rányomunk a térképen egy pontra, akkor karakterünk odamegy, mi pedig nézelődhetünk, nem kell nyomva tartani az egeret (ez tipikus ázsiai megoldás, mostanában veszik át a nyugati MMO-k is). Auto-party, PVP, a szokásos „zöld/kék/lila” tárgygenerátor, és elég sok újítás a karakterfejlődés terén – egy próbát megér, remek kis játék! Letöltés.
Runes Of Magic
Az „ingyenes WoW-klón” stílus elindítója és megalapítója, immár „nagy öregnek” számít az ingyenes online játékpiacon. Az idő nagyon jót tett neki – a kezdeti iszonyú bugok majd mindegyikét kijavították, ráadásul rengeteg új tartalom is került a játékba, a fejlesztők érezhetően szeretettel gondozzák – igaz a support még mindig csapnivaló, de hát ingyenes játék esetében mit várjon az ember? Még mindig a ROM az egyetlen játék ahol valóban jól meg van valósítva a karakterfejlődés, ellentétben a WoW megoldásával, ahol a végjátékra mindenki egyforma, hiszen csak egy-két „optimális” megoldás létezik.
A ROM karakterei viszont elég változatosak, még a végjátékban is, a „dual class” rendszernek köszönhetően. Ráadásul ugyanúgy, ahogy az Allods esetében, itt is van „player housing”, azaz lehet saját házunk, amit kedvünkre berendezhetünk, szegény karakterünk nem az erdő vagy a főtér középén „lakik”, mint a Warcraft esetében. Sajnos a játék elég túlzsúfolt – a népszerűség átka, így ne lepődjünk meg, ha robotokat, spammelő játékosokat és túlzsúfolt szervereket találunk. Letöltés.
4Story
Milyen az amikor a Runes Of Magic ellopja a WoW kezelőfelületét és játék/grafikai stílusát, majd valaki más mindezt ellopja a Runes Of Magictől? Nos, milyen, milyen… hát okos! A 4Story-t részletesen teszteltük, még anno 2009-ben, amikor viszonylag újnak számított. Az idő azóta bebizonyította, hogy az elképzelésük bevált, hiszen nem szűntek még meg, a szerverek működnek, a játékot sokan élvezik.
A 4Story tehát kiállta az idő próbáját, és bár a ROM sokkal népszerűbb, ha egy kicsit lazább stílusra, kevésbé zsúfolt szerverekre, és kevésbé gépigényes játékra vágyunk, akkor érdemes kipróbálni ezt a World Of Warcraft-klónt is. Ráadásul ha veterán WoW-játékosok vagyunk, akkor mindenképpen a 4Story a nekünk való: olyan szinten lelopták ugyanis a nagy elődöt, hogy még a legeldugottabb funkció helyét sem kell keresünk, ha valaha is volt WoW a gépünkön. Letöltés.
Melyiket válasszam?
Mivel mindegyik játék ingyenes a válasz nagyon egyszerű: mindegyiket! Egyetlen fillérbe sem kerül, bármelyikkel játszhatunk, később úgyis kiderül, melyik a kedvencünk. A legjobb az egészben, hogy sok esetben meg fogunk lepődni azon, hogy egy ingyenes játék milyen igényes lehet (főleg az Allods esetében), sőt ha esetleg már fizetünk egy MMO-ért mondjuk havi 10-25 dollárt, akkor egy Allods vagy ROM próba után bizony még az is lehet, hogy idegesek leszünk kicsit… Mondván „miért is fizettem én ezért eddig? Amikor ingyen sokkal jobb is van?”
