Nem lehet úgy hozzászólni ehhez a témához, hogy ne foglaljunk állást, ezért szögezzük le már az elején: a kalózkodás elitélendő, büntetendő cselekmény, ahogy abban is biztosak vagyunk, hogy a mostani rendszer, a jogi eszközök  és a minden oldalon megfigyelhető makacs hozzáállás senkinek sem kedveznek.
A torrent szó ma már, mondhatni, része a magyar köznyelvnek, hiszen eggyé vált a kalózkodással, a szerzői jogi védelem alatt álló digitális alkotások ellopásával. Filmet szeretnénk nézni? Semmi gond, a mozi premier napján (igaz, rossz minőségben), de pár óra alatt beszerezhetjük a kiszemelt filmet. Zenére van szükségünk? Sokszor már a megjelenés előtt elérhető tökéletes minőségben, borítóval együtt bármelyik album vagy válogatás. Netán egy szoftver vagy játék hiányzik a PC-nkről? Ez sem gond, a torrent kereső oldalak megint csak a segítségünkre sietnek, és pár perc alatt beszerezhetjük akár az operációs rendszert, akár a szövegszerkesztőt vagy éppen egy professzionális videovágót.

Mivel sok felhasználó hozzáállása ilyen, a cégek minden eszközt bevetnek, hogy megakadályozzák, de legalábbis megnehezítsék a kalózcsapatok és a torrent oldalak dolgát. A „bármilyen eszközzel” való hozzáállás azonban legtöbbször éppen az ellenkező hatást váltja ki…

DRM: kétélű  fegyver
A lemezkiadók, szoftvercégek és filmgyárak ezt elég hamar fel is ismerték, és amellett, hogy a megfelelő érdekképviseleteik, valamint a hatóságok bevonásával megindították a hajtóvadászatot a kalózkodó felhasználók és crackerek ellen, mindenféle védelemmel látták el termékeiket. Ezt nevezzük összefoglaló néven DRM-nek, vagyis Digital Rights Managementnek. A védelemnek számtalan formája ismert. A zenei CD-ket például védik a rippelés ellen, így nem lehet átkonvertálni a számokat védetlen formátumba (pl. mp3, flac), az online zeneboltokban kapható albumoknál pedig a fájlokba építenek megfelelő biztonságot nyújtó másolásvédelmet. A DVD és Blu-ray filmeknél többféle védelem ismert. Egyrészt a világot régiókra osztották fel, így például egy Amerikában vásárolt DVD nem biztos, hogy lejátszható (vagy csak néhányszor) egy európai készülékkel. Emellett az adatot is titkosítják, hogy másolat se készülhessen a lemezről. A szoftvereknél a cég szerverén futó alkalmazás ellenőrzi akár minden indulásnál a regisztrációs kódot, továbbá géphez vagy eszközhöz is köthető az adott licenc. Játékok esetében indulás előtt ellenőrzik a lemez meglétét, utána a regisztrációs kódot és sok esetben még online ellenőrzés is van beépítve.

A fenti lista csak néhány, általánosabb védekezési formát mutat, amelyek különböző erősségűek, egy azonban közös bennük: mindegyiket feltörték néhány nap alatt. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen védelem valójában csakis azt tántorítja el a kalózmásolat használatától, aki nem ért hozzá vagy nem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen a védelem megkerülésének (ami, még egyszer hangsúlyozzuk, illegális!). Vagyis jól látszik, hogy a kalózcsapatok, más néven crackerek inkább a kihívást látják az ilyenfajta védelmekben, mintsem az elrettentést vagy éppen „észhez térítést”.
Abban is megoszlanak a vélemények, hogy egy ilyesfajta DRM alapú védelem jót tesz-e valójában a cégnek vagy sem. A statisztikák azt mutatják, hogy egy-egy, igazán szigorú védelem valóban képes ideig-óráig visszaszorítani a kalózkodást, azonban meglepő módon ez sokszor a remélt pozitív hatás éppen ellenkezőjét eredményezi a bevételek tekintetében. Nézzünk erre néhány példát!

Mivel mással nyithatnánk a sort, mint a Sony zenei CD védelmével, ami később nagyobb pénzveszteséget okozott a cégnek, mint amennyit a konyhára hozott. A Sony ugyanis titokban egy rootkitet helyezett el zenei kiadványain, ami titokban települt a lemezt lerippelő számítógépére, majd ezt követően információkat küldött a Sony főhadiszállására. Azonban a Sony hamar lebukott, és el is vesztette az ellene indult pert, ahogy a hírnevének is nagyon rosszat tett ez az akció.

Védelmek, amelyek többet ártanak

Nem járt jobban a Ubisoft sem, aki az elsők között alkalmazta játékainál a StarForce 3.0-s védelmet. Az extrém biztonságos védelem valóban hatékonynak bizonyult, már ami a másolásvédelmet illeti: a Splinter Cell: Chaos Theoryt csak 424 nappal a megjelenése után tudták feltörni. A gondot több tényező okozta: először is a StarForce védelem a felhasználó  beleegyezése nélkül, titokban telepített egy drivert a Windowsba, ami rengeteg legálisan megvásárolt játék esetében komoly problémákat okozott. A másik probléma később jelentkezett: a tökéletes(nek hitt) védelemmel ellátott az eladási adatokat nézve nagyon rosszul teljesített. Ez egyrészt a játékosok által indított bojkottnak volt köszönhető, de sokan azt is hozzátették, hogy ha kipróbálhatták volna előbb az ingyen letöltött, warez változatot, talán megvették volna az eredetit is. Az eredmény: az Ubisoft leváltotta a StarForce-t. Érthető módon, ha a felhasználó azt látja, hogy a legálisan megvásárolt szoftver védelme rengeteg gonddal, problémával járhat, és plusz erőfeszítést igényel szemben a kalózmásolat szabadságával és gondtalan használatával, nem sokat fog gondolkodni, melyiket válassza.

A törvény vasökle
Persze nem csupán technikai eszközökkel próbálják visszaszorítani a kalózkodást a kiadók, a hatóságokat és a kormányokat is igyekeznek meggyőzni a törvények szigorításáról. A francia kormány például a kalózkodás visszaszorítására bevezette a három csapás törvényt, vagyis ha egy felhasználót az internetszolgáltatótól beszerzett naplók alapján háromszor illegális letöltésen kapnak, megvonják tőle az állampolgári jogot az internet-szolgáltatáshoz, vagyis nem szolgáltathat neki egyik ISP sem netkapcsolatot. Az érdekes és meglehetősen durva korlátozás eredménye: a P2P torrent forgalom visszaesett Franciaországban, ám „mágikus módon” ezzel párhuzamosan hatalmas forgalma lett a hagyományos http protokollt használó, fájlmegosztó RapidShare szolgáltatásnak. A RapidShare tartalma márpedig javarészt illegális tartalom. A francia kormány azonban nem állt meg itt: szándékában áll minden francia felhasználót kötelezni arra, hogy spyware-nek minősülő kémszoftvert telepítsenek gépükre, ami felügyeli a legális nethasználatot.
Ugyancsak a jogi megtorlás ellen szól a RIAA legutóbbi pénzügyi jelentése. A RIAA, az Amerikai Lemezipari Szövetség (itthon a MAHASZ felel meg ennek a leginkább) rengeteg pert indított fájlmegosztással gyanúsított felhasználók ellen, méghozzá hihetetlen összegeket követelve. A legnagyobb visszhangot idén egy bizonyos Jammie Thomas-Rasset nevű hölgy esete kapta, aki a RIAA állítása szerint illegálisan osztott meg más felhasználókkal 24(!) zeneszámot. Emiatt a RIAA 1,92 millió dolláros büntetést követelt a bírótól, vagyis zeneszámonként közel 18 millió forintot kell fizetnie a felhasználónak. A bíró végül ezt az összeget összesen 54 ezer dollárra mérsékelte (12 millió forint), ami még mindig rettentően sok, ám a felek fellebbeztek, így még mindig nem került pont ennek az ügynek a végére.

A RIAA elszántságát a rengeteg per és a követelésekben szereplő hatalmas összegek jól mutatják, ám ennél érdekesebb egy nemrégiben nyilvánosságra jutott jelentés, ami az érdekképviselet nyereségességét vizsgálta. Ebből kiderült, hogy a 2006 és 2008 közötti időszakban a RIAA 64 millió dollárt fizetett ki többségében ügyvédeknek, hogy elkapja a fájlmegosztókat, akiktől így 1,4 millió dollárt volt képes visszaszerezni. Ha ehhez még hozzávesszük a RIAA vezetőjének, Mitch Bainwolnak az éves, 2 milliós (2008-ban) fizetését, máris láthatjuk, hogy nem kimondottan önfenntartó vállalkozás a lemezipari szövetség.

Alkalmazkodás a megváltozott világhoz
Vannak azonban pozitív példák is a három fél álláspontjainak közeledésére. A Microsoft Xbox360 játékkonzolhoz készült játékokat például évekig az európai hivatalos árakon lehetett beszerezni hazánkban. A Microsoft, valamint a nagy kiadócégek közös munkájának eredményeként azonban ez 2010-ben megváltozott, és az eddigi hivatalos, 16 990-es árat a hazai keresetekhez igazítva 12 990 forintra mérsékelték. Ennél is olcsóbbak lettek az úgynevezett családi játékok (például Kinect Adventures), amelyeket egységesen 9 990 forintért adnak.
Egy másik, ugyancsak pozitív példa a Steam online szoftverbolt. A Valve által üzemeltetett, játékok terjesztésére szakosodott felületen keresztül a legújabb játékok nem feltétlenül olcsóbbak, ám például az előtöltésnek hála (az előrendelt játék az indítófájl kivételével már megjelenés előtt letöltődik a felhasználó gépére) a megjelenés pillanatában azonnal játszhatóak. Emellett számtalan extrát is élvezhetnek a Steam vásárlói: beépített chat és támogatás, automatikus frissítések és ingyenes kiegészítések minden játékhoz, a kiegészítők azonnali letöltése és alkalmazása, egyetlen, egységes felület a játékok, mentett állások, karakterek számára és még sorolhatnánk. Mindemellett rengeteg akciót is találhatunk a Steamen, méghozzá látványos kedvezményekkel: sokszor már a néhány hónapos játékokat is beszerezhetjük fél áron vagy akár olcsóbban.
A Steam és a többi online szoftverbolt a szoftvercégeknek is jól jöhet, hiszen ki lehet iktatni a sorból számtalan tényezőt (logisztika, fizikai adathordozó, kiskereskedelem stb.), ez pedig az árakban is meglátszik. A rengeteg előny mellett pedig ne feledjük, hogy a Steam bármennyire is előnyös és barátságos, DRM-mel védi a szoftvereket, ám olyannal, ami a felhasználó számára láthatatlan, a fejlesztő számára pedig kielégítő.

Torrent helyett pénztárca
Minden felhasználó igénye különböző, ám nagy vonalakban egy valami mindre igaz: lusta, és szereti, ha kiszolgálják. Ez nem szégyen, de roppant hasznos lehet a kiadóknak, terjesztőknek. A kényelem nagy úr, és az online terjesztés rengeteg olyan kényelmi szolgáltatást kínál, amivel a fizikai adathordozók nem tudnak versenyre kelni. Ma már Magyarországon sem kell felkelnünk a kanapéról, hogy elmenjünk egy DVD-kölcsönzőbe vagy egy áruházba az esti film beszerzéséért, elég, ha a set top box menüjében elnavigálunk a videotéka pontba, ahol azonnal több száz film közül válogathatunk, a kölcsönzés összegét pedig hó végi számlánkhoz adja a szolgáltató.
Zenéket is egyszerűbb és olcsóbb ma már beszerezni. Sokszor egy-egy albumon mindössze 3-4 zeneszám  érdekel minket, a többit tölteléknek, felesleges plusznak tartjuk. Az online zeneboltokban ezeket nem vagyunk kötelesek megvenni: igaz, hogy egyben megvásárolva olcsóbb egy album, ám ha tényleg csak pár zeneszámra van szükségünk, megtehetjük, hogy csak azokért fizetünk.
Említettük már az online szoftverboltban vásárolt játékok és egyéb szoftverek előnyeit is, ahogy az e-könyvek vásárlását is felhasználóbaráttá lehet tenni megfelelő  kényelmi szolgáltatásokkal és kedvező árakkal (lásd még keretes írásunkat). Mindemellett azonban időt és energiát kell fordítani arra is, hogy mindezekről a felhasználókat is tájékoztassák a cégek, sőt meggyőzzék őket, nem érdemes az illegális beszerzést választani, hiszen rengeteg extra szolgáltatást kap az, aki megvásárolja az adott terméket. És ha már sikerül egy bevételi oldalon is érezhető nagyságú  tömeget meggyőzni, nem szabad vérszemet kapni, újabb lépést kell tenni, például még lejjebb vinni az árakat, vagy újabb ingyenes, kényelmi szolgáltatásokat bevezetni. A recept tehát adott, a jó szándék mindegyik oldalon látható, a kérdés már csupán csak az, mennyi időre lesz szükség a közös nevező megtalálásához. 

Ha további részletekre is kíváncsi a digitális kalózkodásról, illetve érdeklik az IT világ trendjei, akkor lapozza fel a techline.hu szakmai támogatásával készült IT Plusz 2011 kiadványt, amelyet megvásárolhat az újságosoknál vagy megrendelhet itt.