Az emberiség évezredek óta afrodiziákumnak tartja a fekete szarvasgombát, ám úgy tűnik, magának a növénynek is elkelne némi nemű nemi segítség szaporodásához. A gombafajta a föld alatt nő, tölgyek tövében, termesztése - azaz ember általi szaporítása - nemigen sikerült eddig. Francesco Paolocci olasz genetikus vezetésével azonban egy perugiai tudóscsapat felfedezte, hogy szarvasgombából van nőstény és hím. Ez "gyökeres" különbség a többi gombához képest, mivel azok önmegtermékenyítők és aszexuálisan szaporodnak. 

A szarvasgombánál azonban nemcsak a kétneműség jelent "demográfiai" problémát, hanem az is, hogy egy-egy "telephelyen" csak azonos nemű kolóniák élnek belőle, a másik neműekből a legközelebbi csoport egyáltalán "nincs kéznél": sok méterre tenyészik. A szarvasgombák így afféle szerzetes- és apácarendek a növényvilágban. 

Az olasz kutatók megpróbálkoztak "koedukált" kolóniákat létrehozni, ám azok hamarosan egyneművé váltak: vagy hímmé, vagy nősténnyé. Feltételezéseik szerint a szarvasgombák "kerítői" állatok: ők közvetíthetik a két nem spóráit a "legény- és a leánygombák" között. Kutyák, disznók, bogarak merültek fel spontán spórafutárként. 

A szarvasgomba amúgy kölcsönösen előnyös szimbiózisban él az őt "elszállásoló" fával: a gyökerén megtelepedve táplálékkal, ásványokkal látja el, cserében a gyökérből táplálja magát. Szüretelésének ősszel és télen van az ideje, "gombavadászdisznókkal" és -kutyákkal szimatoltatják ki a fekete gyémántnak is hívott növényt. 

A fekete szarvasgombát périgord gombának is nevezik, mivel a franciaországi Périgord környékén a leggyakoribb. Ára elérheti a 20 ezer forintot is darabonként, és nem fog egyik napról a másikra lezuhanni, mivel még ha sikerül is a termesztés, a szarvasgomba lassan nő - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.