Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Jan Assmann egyiptológus és a kulturális emlékezet világhírű kutatója előadást tartott az ELTE-n, abból az alkalomból, hogy az ókori keleti kultúrák oktatása száz éve folyik a pesti egyetemen. Érdekes egybeesés, hogy Assmannék heidelbergi tanszékét szintén száz éve alapították. A német professzor rövid interjút adott a hvg.hu-nak.
hvg.hu: Ön a kulturális emlékezet nemzetközileg ismert kutatója. Ismerve gondosan kidolgozott és szerteágazó elméleteit, van értelme önnel tízperces interjút csinálni?
Jan Assmann: Nem tudom. Ítélje meg ön. De azért reménykedem.
hvg.hu: Heidelbergben sétálva a történelem szakot kerestem, de szinte csak filozófiai és archeológiai tanszékeket találtam. Ezért is lett önből régész, aztán pedig a kulturális emlékezetkutatás gondolkodója?
J. A.: Talán igen. Nagy hatással volt rám Gadamer, akinél tanultam, számos előadását hallottam, és aki mellett később dolgoztam is.hvg.hu: Ezek után nyilván nagy elismerés lehetett önnek, hogy Heidelbergben 2004-ben elnyerte a Gadamer-professzúrát, amit olyan bölcsészettel foglalkozó vendégtanárok érdemelnek ki, akik Gadamerhez hasonlóan a filozófiai hermeneutikával, az értelmezés és a megértés tudományával foglalkoznak. Mennyi időt töltött összesen Heidelbergben?
J. A.: Ötven évet. Diákként több helyen is tanultam, többek között Heidelbergben, aztán régészként és kutatóként is dolgoztam az egyetemen.
hvg.hu: Egyik ismert gondolata a politeizmus és a monoteizmus összehasonlítása, a "monoteizmus ára" volt Gadamer-professzúrájának a mottója is. Melyik a jobb: az egy- vagy a többistenhit?
J. A.: Nem akarom azt mondani, hogy az egyik jobb, mint a másik. De a politeizmus annyiból más, hogy könnyebben „lefordíthatók” más kultúrák számára az istenek. Aphrodité és Vénusz a görög és a római kultúrában is megtalálható, megfeleltethetők voltak egymásnak, míg „elődeik”, Astarté és Istár az ókori keleten voltak ismertek. Az egyistenhívőknél ilyen értelemszerűen nem lehet gyakori jelenség.
hvg.hu: Pedig a magyaroknál előfordult, csak kicsit bonyolultabban: a pogány ősmagyarok hittek a Boldogasszony kultuszában, az ügyes keresztény térítők viszont ennek a pogány istennőnek feleltették meg Szűz Máriát. Ezért is tekintik ma a katolikusok Magyarország patrónusának Máriát.
J. A.: Érdekes, amit mond, és hasonlóra van példa máshol is. Szűz Mária valóban rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyeket más kultuszokból vehettek át a keresztények. Ilyen például a pogány Isis lactans és a keresztény Maria lactans hasonlósága. Vagyis Isis, a keletről eredő istennő kultusza az egész Római Birodalomban elterjedt, ezt az időnként szoptató pózban is előforduló istennőalakot később a kis Jézust szoptató Szűz Mária megformálásában fedezhetjük fel.
hvg.hu: Isisről és Szűz Máriáról képeket is bemutatott nagy sikerű gólyavári előadásán az ELTE-n. Ahogy beszélt Mózes és az egyiptomi fáraó, Ehnaton kultuszának esetleges közös gyökeréről is. De még érdekesebb, amit arról ír, hogy a múltat az emberek hozzák létre, mi kreáljuk a múltat, méghozzá visszaemlékezéssel, illetve azáltal, hogy kapcsolatba lépünk az elmúlt időkkel.
J. A.: Ez a feleségem, Aleida gondolata, de a kulturális emlékezetről szóló könyvemben van erről szó és közös tanulmányainkban is írtunk erről.
hvg.hu: Melyik jobb dolog, Luxorban ásatni vagy Heidelbergben elmélkedni?
J. A.: Mindkettő nagyon jó, hiszen fiatalabb koromban az volt a vágyam, hogy minél több sírt bonthassak ki Egyiptomban, minél több emléket akartam megtalálni. Természetesen ez nem sikerülhetett teljes mértékben. Azután elméleti kutatóként megváltozott az életem, de ezzel az életformával is elégedett vagyok.
| Százéves az ókori keleti kultúrák oktatása az ELTE-n |
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen október 28-án három előadással emlékeztek arra, hogy száz évvel ezelőtt kezdődött meg az ókori keleti kultúrák oktatása és kutatása a pesti bölcsészkaron. Bács Tamás, az Egyiptológia tanszék vezetője ennek kapcsán a hvg.hu-nak elmondta: érdekes egybeesés, hogy a konferencia meghívott előadója, Jan Assmann egyiptológus Heidelbergből érkezett, és a német professzor tanszéke is éppen százéves. A konferencián szintén szó esett erről, és Dezső Tamás, a bölcsészettudományi kar dékánja azt hangsúlyozta, hogy a budapesti egyetem már 1910-ben lépést tudott tartani a nyugat-európai kutatási tendenciákkal, és itthon is megkezdődött az ókori Egyiptom és Mezopotámia, illetve az ókori Kelet kutatása.
A konferencián felszólalt Török László akadémikus, aki az egyiptológia magyarországi történetét ismertette, Mahler Edével, az 1910-ben kinevezett a témával foglalkozó első egyetemi rendes tanár munkásságának felelevenítésével. Végül kitért Kákosy László kutatásaira is. A 2003-ban elhunyt kiváló egyiptológus fontos ásatásokat végzett a Nílus mentén, többek között Dzsehutimesz sírjának feltárásával foglalkozott. Török megemlítette a következő nemzedék kutatásait, a magyar tudósok elsősorban az egyiptomi nemesi sírok feltárásban járnak élen a nemzetközi tudományos életben.
Török László után Komoróczy Géza professor emeritus szólalt fel, ő a Mezopotámia és az ókori Asszíria és Izrael történetének kutatóit idézte fel, és a sort ő is Mahler Edével kezdte. Komoróczy előadásában kitért arra, hogy az assziriológia és a hebraisztika kutatóit számos támadás, üldöztetés érte az elmúlt száz évben, sőt időnként egymást is keményen bírálták, és egymásnak is komoly sebeket okoztak. ennek ellenére a kutatás tovább folyt, és ő maga például a háttérbe szorított tudósok magánlakására járva sajátította el ismereteinek jelentős részét.
A harmadik előadó Jan Assmann volt, aki az ókori Egyiptom és a későbbi európai kultúrák összefüggéseiről beszélt. Egyiptom hatása számos jelenségben mutatható ki kulturális életünkben, így utalt a hvg.hu-nak adott interjúban is említett párhuzamokra Isis lactans és Maria lactans között, illetve Mózes és az egyiptomi fáraó, Ehnaton kultusza közötti párhuzamosságokra is. Az egyiptomi és az európai kultúra között természetesen különbségek is vannak, főleg abban, miként közvetítették az európai bölcselők a Nílus menti kultúra elemeit. Így Assmann idézte Arisztotelészt. A görög filozófus gondolatait ma már talán kommunikációs teóriának is mondhatnánk. Eszerint az írásból kiindulva a nyelven át juthatunk el a fogalmakig, és onnan a valóságig. Ezzel szemben csaknem ezer évvel később az egyiptomi hieroglifákat értelmező, 5. századi Horapollo szerint a jelekből (hieroglifákból) juthatunk el a dolgokig (a valóságig) és onnan tovább a fogalmakig. Foglalkozott a hieroglifákkal Assmann szerint Giordano Bruno is. Az itáliai gondolkodó szerint az egyiptomiak a természet dolgain alapuló képekkel és hangokkal ragadták meg az "istenek nyelvét". |
