Egy magas dinamikatartománnyal ellátott felvételnél hatalmas különbség van a legvilágosabb és a legsötétebb részek között. Ez a különbség teszi lehetetlenné, illetve rendkívül nehézzé a fényképezőgép számára a fényerő-információk pontos rögzítését.

Ha a sötét területeknek megfelelően állítjuk be a gépet, a legvilágosabb részek túl fényesen jelennek meg, ha pedig a fényesebb részeket rögzítjük megfelelően, az árnyékok lesznek teljesen feketék. A trükk tehát az, hogy kombinálni kell az alacsony expozíciós képeket a magas expozíciós képekkel. Erre szolgál a fényképeknél a HDR (High Dynamic Range), azaz ugyanarról a pontról több képet készítünk, különböző fényerő beállításokkal, és ezeket a felvételeket kombináljuk. Az így előállt képen tökéletes fényerővel és színekben látjuk azt is, ami az árnyékban volt, és azt is, ami a napsütésben.

A HDR képek készítésére gyakorlatilag minden fényképezőgép alkalmas, csak megfelelő beállításokkal kell egy képsorozatot készíteni és ezeket egy számítógépes programmal egyesíteni. Vannak olyan digitális fényképezőgépek is, amelyek már beépítve tartalmazzák a HDR kép készítésének lehetőségét.

Nem csoda, hogy a különleges hangulatú állóképeket látva sokan megpróbálkoznak HDR videók létrehozásával is. A San Franciscó-i székhelyű Soviet Montage Productions művészei készítették el a világ első HDR videoklipjét két Canon 5D MkII DSLR géppel. A két kamerával ugyanazt rögzítették, mégpedig úgy, hogy egy speciális, félig áteresztő tükörrel  kettéválasztották a képet. A gépeken különböző expozíció-korrekciót állítottak be, és így vették fel a videót. Ezután következett a számítógépes utómunka, amikor kockánként elvégezték a HDR-egyesítést.

Íme az eredmény, ami önmagáért beszél: