Az amatőrök leginkább a  szabad üzengetést, az egyszerű beszélgetést, a barátok és a hírességek követését, a kommunikációs szakemberek a "tömegek bölcsességének" szondázását (és esetenként annak manipulálását), az újságírók pedig a gyors, azonnali, lényegében jelenidejű tudósítások lehetőségét imádják benne.

A médiamunkások lelkesedése érthető, hiszen a Twitter segítségével akár egy mobiltelefonnal felszerelt újságíró is képes megelőzni a hírversenyben a sokmilliós felszereléssel dolgozó, korábban verhetetlen tévéseket. Borzongató érzés, csak közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a hírverseny ilyen felgyorsulásának ára is van. Nem is akármilyen.

A cikk folytatását a HVG Médiablogján olvashatják el >>>