Míg hidegvérű teremtmények a környezetük hőmérsékletét veszik fel, a melegvérűek szervezete képes a teljes vagy részleges hőszabályozásra. Az utóbbi csoporton belül azok az állatok, amelyek képesek az állandó testhőmérséklet fenntartására, a homeotermikus csoportot alkotják - olvasható a Discovery News hírei között.

A melegvérűség nyomot hagy az adott teremtmények fogzománcának izotóp-összetételében. Ennek megfelelően Christophe Lécuyer, a Lyon Egyetem geokémikusa munkatársaival a 185 millió évvel ezelőtti tengerek csúcsragadozói három nagy csoportjának - "halgyíkoknak" (ichtyosauria), a "közeli gyíkoknak" (plesiosauria) és a mosasaurtusoknak - fogzománcában az oxigén 18-as izotópjának (O18) arányát vizsgálta. Az adatokat a továbbiakban összehasonlították az azonos kőzetrétegből előkerült hidegvérű halak izotóparányával.

Általában a tengeri hüllők fogzománcában magasabb volt az O18 aránya, mint az ugyanazokat a vizeket benépesítő halakéban. Ez arra utal, hogy a tengeri gyíkok valamilyen fokú melegvérűségre tettek szert, és minél nagyobb a differencia, annál nagyobb volt a különbség a testhőmérsékletben.

Kérdés, hogyan generálták a hőt

A kutatók mérési adataikból arra következtettek, hogy a tengeri gyíkok testhőmérséklete 35 és 39 Celsius fok között lehetett, így némely esetben akár 20 Celsius fokkal magasabb volt, mint az általuk benépesített óceáné.

Mint Christophe Lécuyer megjegyzi, egyelőre nem világos, hogy a tengeri hüllők hogyan termelték a hőt, és miként őrizték meg testhőmérsékletüket. A magas sejtanyagcsere (metabolizmus) mellett sok állat, így az emlősök vagy a madarak az emésztés révén is képesek hőt generálni. A cápák a környezetüknél magasabb testhőmérsékletet "izommunkával" biztosítják, a jelenkori tengeri teknősök pedig "hájréteget" növesztenek.

Bárhogy generálták is a hőt, a melegvérűség elegendő energiát biztosított az ősgyíkoknak arra, hogy nagy távolságokat tegyenek meg zsákmányra vadászva. Ryosuke Motani, a Kaliforniai Egyetem paleontológusa szerint az új eredmények lehetővé teszik a kutatóknak annak megállapítását, hogy mikor és miként alakult ki a melegvérűség a tengeri ősgyíkok e három csoportjában. Ezek a teremtmények szárazföldi ősei ugyanis még nagy valószínűséggel hidegvérűek voltak, a melegvérűség így valószínűleg a vízi környezethez való alkalmazkodás révén fejlődött ki.