Két gént azonosítottak amerikai és kínai kutatók, amelyek magyarázatot adhatnak arra, miként tudtak a tibetiek alkalmazkodni az igen nagy magasságokhoz, az oxigénben ritka levegőhöz.
A Science tudományos magazin pénteken megjelent számában tették közzé tanulmányukat arról, hogy a magassághoz való alkalmazkodással összefüggésbe hozható génváltozatokat találtak tibeti emberek örökítőanyagában.
A világ tetejének is nevezett Tibet a Föld legmagasabban fekvő területe átlagosan 4900 méteres tengerszint fölötti magasságával. A kutatók 31, egymással rokoni kapcsolatban nem álló tibeti ember genetikai állományát elemezték, majd kilencven, alacsonyabb területen élő kínai és japán egyén DNS-ével vetették össze az eredményt.
Mint Jinchuan Xing, az amerikai Utahi Egyetem humángenetikusa közölte, az 1-es és a 22-es kromoszómán lévő két génváltozat (jelük EGLN1 és PPARA) következetesen felbukkant. Hozzátette, hogy a gének pontos szerepét a nagy magassághoz való alkalmazkodásban nem ismerik, elképzelhetőnek tartják azonban, hogy a hemoglobin koncentrációját csökkentik.
A tibetieknél szokatlanul alacsony a vér hemoglobinszintje, ami lehetővé teszi számukra, hogy nagy magasságban is könnyen lélegezzenek. Ennek lehetséges genetikai okait azonban még csak most kezdték kutatni a szakemberek.
Amikor olyan emberek látogatnak el Tibetbe, akik egyébként kisebb magasságban élnek, úgynevezett magassági betegséget kaphatnak az oxigénhiány miatt, és ez akár végzetes gyulladást is előidézhet szívükben vagy agyukban. "A tibetieknél vélhetően kifejlődött egy, a hemoglobin koncentrációját szabályozó mechanizmus a negatív hatások megelőzésére" - magyarázta Xing.