Azt gondolom nem kell különösebben ecsetelnem, hogy a tesztpéldányt még nem a sarki Apple kereskedőtől kaptuk, hanem a...
Azt gondolom nem kell különösebben ecsetelnem, hogy a tesztpéldányt még nem a sarki Apple kereskedőtől kaptuk, hanem a szülőföldjéről, ami nem azért fontos tényező, mert imádok azzal dicsekedni, hogy kaptam pár napra valamit az USA-ból, hanem pont azért, mert ennek okán a nálunk járt iPadnek akadt néhány hiányossága, és jelenleg gőzünk sincs, hogy az itthon kapható változatban mi lesz a sorsuk.
Az egyik ilyen a magyar billentyűzet és a hosszú ő és ű karakterek támogatásának hiánya, ami kiindulva abból, hogy ez az iPhone-on megvan, minden bizonnyal itt is meglesz, mire a határainkon belülre ér.
A magyar ékezetes karakterek kérdése még egy szempontból lényeges: az iPadhoz csatlakoztathatunk külső billentyűzetet, és bizony a felhasználás szempontjából korántsem mindegy, hogy azon milyen kiosztással pötyöghetünk majd. Ha ugyanis teljes magyar kiosztást is kapunk, akkor az iPad itthon is képes lesz teljesen kiváltani bármilyen netbookot, és egy elsősorban szórakozásra, de ha kell, akár hosszabb dokumentumok megírására, részleges irodai munkára is alkalmas eszközhöz jutunk. Ráadásul ezerszer kényelmesebben és gyorsabban használható lenne, mint bármelyik – legalábbis általam – eddig látott netbook.
Angolul, németül, japánul stb. ez már most sem gond, de például ezt a cikket sem gépelném be idén, ha állandóan hosszan kellene nyomva tartanom az a, o, u stb. betűket, hogy az ékezetes változatokhoz hozzájussak. Ez még elmegy egy levélnél vagy SMS-nél (saját ismeretségi körből kiindulva, senkit nem szokott zavarni, ha egy e-mailt ékezet nélkül írok meg a telefonon), de magyar nyelvű dokumentumoknál nem. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy tökéletes kényelemben lehet gépelni az iPad virtuális billentyűzetén, akár két kézzel is. Ráadásul gyorsan.
A másik, hogy az iPad egyik fontos funkciója, az e-book olvasás itthon legalább annyira nyitott kérdés még, mint hogy mikor vásárolhatunk majd zenét az Apple zeneboltjából. Ugyanis jelenleg egy magyar iTunes-hozzáféréssel legfeljebb az iPhone-os alkalmazásokhoz juthatunk hozzá, zenét és könyvet letölteni, videót kölcsönözni nem tudunk.
Sebaj, kipróbáltam: a korábban leírt ingyenes megoldással bárki öt perc alatt átalakíthatja e-bookjait az iPad számára emészthető epub formátumba (OS X-en, Linuxon és Windowson egyaránt), majd egy laza mozdulattal behúzhatja azokat az iTunes-ba, és a szinkronizálás után már nem csak a készülékhez ajándékba kapott Micimackó árválkodik majd a virtuális polcon.
Mellesleg az e-book-vásárlás amerikai eléréssel pont olyan egyszerű, mint az alkalmazások letöltése (egy mozdulat, amitől a könyvespolc megfordul, és már válogathatunk is, majd egy „bökéssel” letölthetjük, amire szükségünk van). Szóval én például értékelném, ha erre itthon is lenne lehetőség.
A harmadik pedig, hogy így most csak egy WiFi-s változatot nyúzhattunk, hiszen a mobilinternet elérésére Magyarországon is képes 3G-s változatot majd csak az egyik itthoni szolgáltatótól lehet beszerezni.
Szórakozni tökéletes!
Az iPad kifejezetten szórakoztatásra termett. Elheveredhetünk vele a kanapén, vagy kényelmesen elhelyezkedhetünk a fotelben, és internetezhetünk, levelezhetünk, játszhatunk, hódolhatunk közösségi hóbortjainknak (Twitter, Facebook, Youtube stb.). Mindezt olyan kényelemben és sebességgel, amit egy netbook esetében nem igazán kapunk meg. Mivel a készüléken az iPhone OS „iPadesített” változata fut, így használhatjuk korábban iPhone-ra letöltött alkalmazásainkat, vagy azok iPadre optimalizált verzióit is. Az eredetileg iPhone-ra készült alkalmazásokat használhatjuk eredeti méretükben a képernyő közepén, vagy duplájukra nagyítva, hogy nagyjából betöltsék a teljes (1024x768 pixel felbontású) kijelzőt. Utóbbi esetben azért erősen „szöszösödik” minden, szóval némileg illúzióromboló így használni a programokat, de a funkciók működnek. Szerencsére a legtöbb fontos alkalmazásból már van – vagy készül – iPad változat.
Az iPad közel azonos alapalkalmazásokkal érkezik, mint az iPhone (Contacts, Calendar, Notes, Maps, Videos, Youtube, iTunes, App Store, Mail, Safari, Photos, iPod stb.), de ezeket a nagyobb felbontáshoz optimalizálták. Tulajdonképpen szebbek és kényelmesebben használhatók, mint iPhone-on, de a kettőt nem igazán lehet összehasonlítani a méretbeli különbségek miatt. Weather és Compass például nincs az iPaden, de nagyjából 1 perc alatt pótolhatjuk, természetesen ingyen. A letölthető alkalmazások között van már Dropbox-kliens is, ami nagyon szépen működik, így a szerveren tárolt videókat, képeket, dokumentumokat remekül el lehet érni az iPadről, de a Twitterrific nevű Twitter-kliens iPades változata is jól sikerült. Próbaképpen teszteltem néhány zenei alkalmazást és „HD” játékot, ezek használata is kifejezetten nagy élmény volt. Néhány tesztelt alkalmazás azért hajlamos volt a váratlan kilépésre, de azért nem ez volt a jellemző.
Összességében mindent nagyon kényelmes használni, a kijelző képe tű éles, a színek gyönyörűek, és persze azonnal reagál minden érintésre (szövegbevitelnél néha talán túlzásba is viszi az érzékenységet).
A készülék alján elhelyezett hangszóró a méretéhez képest döbbenetesen jól szól. Netezés közben zenét hallgatni vagy éppen filmet nézni tökéletes, de még a különféle zenei alkalmazások (zongora, gitár, szintik stb.) is élvezhetők vele, anélkül hogy fülest vagy külső hangszórót használnánk. Ilyenekből van amúgy bőven, és ha iPhone-on szerettünk elszórakozni a virtuális hangszerekkel, akkor itt imádni fogjuk a dolgot.
E-bookot olvasni kényelmesen lehet az iBooks nevű alkalmazással, a fényerőt közvetlenül a programból állíthatjuk, hogy ne süsse ki a szemünket, és arra is van lehetőségünk, hogy a Home gomb háromszori megnyomásához hozzárendeljük a negatív színmódba váltást (esetleg praktikus lehet, ha sötét szobában olvasunk, bár én például nem rajongok a „negatív szövegekért”). Sajnos nem tudom megmondani, hogy ezen vagy egy e-papír elven működő e-book-olvasón jobb-e végigolvasni egy könyvet, a teszt rövid ideje alatt ugyanis nem volt időm végigolvasni egyet sem… Amúgy ez valószínűleg ízlés és szem kérdése.
Videót nézni kifejezetten élmény az iPaden, legyen szó akár általunk felmásolt (az iPhone-hoz hasonlóan itt is az MP4/H.264 az alap videoformátum), akár online tartalomról. Mindent kirakhatunk teljes képernyőre (akár úgy is, hogy teljesen kitöltse azt, mondjuk egy 16:9 arányú filmnél), vagy nézhetjük kisebb méretben.
A Photos alkalmazás is jól használható, bár kicsit furcsa, hogy óriási helyközök vannak az albumok között. Ezt a főképernyő ikonjainál is éreztem, de lehet, hogy ez magánjellegű „probléma”. Mivel iPhone-t használok, elsőre például kifejezetten idétlennek tűnt az alapképernyő az óriási, egymástól távol elhelyezett ikonokkal (el is tartott vagy 10 percig, amíg megszoktam… sok a gond és mind nagy… :)).
Talán mondanom sem kell, hogy a játékoknak szintén jót tesz a képernyő méretének és felbontásának növekedése, legyen szó 3D autóversenyről vagy Mahjongról, mindegyik nagyobb élmény így. Persze egy orvosi váróban jobban el tudom képzelni, hogy egy iPhone-nal ütöm el az időt, hiszen azt bármikor zsebre vághatom, ha menni kell, de otthon vagy a vonaton az iPad lenne a nyerő. Az asztali gép és az iPad között az iPhone-nál megszokott módon az iTunes segítségével tudunk szinkronizálni adatokat, vagy kezelni zene- és videó gyűjteményünket stb.
Az iPad mérete egyébként nem vészes, kézben tartani és hurcolni egyaránt kényelmesen lehet. Alig több mint fél kiló, ennyit azért igazán el lehet bírni.
A magazinok jövője?
Az elmúlt időszakban az újságok jövője és az iPad (illetve követői) közötti összefüggésekről sokat cikkeztünk, hála a HVG Médiablogjának (a cikkek linkjei a Kapcsolódó anyagok részben megtalálhatók). Mivel ez most inkább csak egy gyors iPades élménybeszámoló, nem is hiszem, hogy ebbe nagyon bele kellene merülnöm. A személyes élmény viszont számomra nagyon meggyőző: a Time magazin iPades alkalmazásában rég nem érzett élmény volt olvasni a cikkeket, a szövegkörnyezetbe bújtatott videókkal, képgalériákkal.
Szinte éltek – az amúgy is professzionális – fotók a kijelzőn. A videók segítségével pedig számtalan extra információhoz lehet jutni, ha a cikk elolvasása után még hiányérzetünk lenne. Ha ez a jövő, nekem tetszik. Hozzáteszem az App Store-ban sorakoznak is a megvásárolható magazinok.
Interneten, Flash-telenül
Mint már említettem, a böngészés, Twitterezés, levelezés és egyéb online tevékenységek új értelmet nyernek azzal, hogy nem kell az asztal előtt ülve görnyedni, vagy azt figyelni, hogy a notebook mikor égeti át a lepedőt az ágyon. Az iPad a maga módján minden fontos internetes eszközt a rendelkezésünkre bocsát, csak egy népszerű dologról kell jelenleg lemondanunk: a Flash-ről.
Az Apple olyannyira komolyan gondolta a Flash száműzését az iPadről és az iPhone-ról, hogy a böngésző plug-in mellett a pár hete debütált Flash CS5-ben készíthető natív iPhone-alkalmazásokat is kigolyózta. Az Adobe cserébe elkötelezte magát az androidos mobilok és a leendő androidos iPad-konkurensek mellett. Szóval, ahogy most áll a helyzet, Flash-t még egy ideig biztosan nem fogunk használni az iPhone-on és az iPaden sem. Azt nehéz lenne kibogozni, hogy ennek az Apple részéről a – még igencsak kiforratlan és közel sem hibátlan – HTML 5 elszánt támogatása, a Flash OS X-en és mobileszközökön produkált szánalmas teljesítménye (finoman szólva erőforrás-zabálón viselkedik), vagy egyéb üzleti megfontolások állnak-e a hátterében. Akár mindegyik igaz lehet, de az ok mit sem változtat a lényegen: Flash nincs az iPaden.
Mivel azonban a Flash az online hirdetések, játékok és az online videolejátszás közkedvelt eszköze, ráadásul – ellentétben a HTML 5-tel – egy kiforrott cross-platform megoldás, amely minden rendszeren és böngészőben azonos megjelenést biztosít, igen izgalmasnak ígérkezik ez a csata a felhasználók és a hirdetők számára is. Annyi biztos, hogy a Microsoft a napokban az Apple mellé állt a „le a Flash-sel, éljen a HTML 5” játékban, ami persze, tekintve a Redmondból származó Flash-konkurens Silverlightot, nem nagy meglepetés.
Mindenesetre a felhasználók többségének valószínűleg édes mindegy, hogy egy online szolgáltatás – legyen szó játékról, videolejátszóról vagy másról – milyen alapokra épül, ha működik (sokan azzal sincsenek tisztában, mit takar a Flash vagy a HTML 5).
Márpedig az iPaden azért javarészt minden fontos oldal megjeleníthető, legfeljebb néhány Flash banner helyén kis kék ikon jelzi, hogy valami még hiányzik. Teljesen Flash-ben készült oldalakat viszont nem fogunk nézegetni rajta.
Akár munkára is, de mindennek megkérik az árát
Ahogy korábban írtam, ha most angol vagy akár japán nyelvterületen dolgoznék, bizonyára gond nélkül tudnék írni szerződéseket, cikkeket, értekezéseket is az iPaden. Az Apple teljes iWork csomagját portolta a táblagépre, így egy remek szövegszerkesztő, táblázatkezelő és prezentációs program áll rendelkezésre, igaz, darabja 10 dollárért. Plusz összegért vehetünk még az iPadhez külső billentyűzetet, SD-kártya-olvasót (alapból nincs bővítési lehetősége) és megannyi egyéb kiegészítőt is.
A népszerűbb programok árainak átlaga egyébként magasabb, mint az iPhone esetében. Itt gyakrabban botlunk 9 dollár fölötti szoftverekbe, minden kategóriában. Szóval jó pénzért full extrás iPadünk lehet, amivel már tényleg nemcsak a szórakozásra nyílik lehetőség, hanem bizonyos munkák is elvégezhetők.
De vehetünk még hozzá tokot is, hogy utazás közben megóvjuk a méretes üvegfelületet (bár elég strapabírónak tűnik), és olyan tartót, amellyel az asztalra állítva digitális képkeretként használhatjuk az iPadet (ez egyébként egy gombnyomás mindössze: a képernyőzár „húzókája” mellett találunk rá egy külön gombot, amellyel elindíthatjuk a fotók lejátszását).
Amiért szeretni fogjuk
Az iPad nem egyszerű táblagép, hanem egy életérzés. Gyors, egyszerűen használható, pont az az eszköz, amire az ember nem úgy gondol, mint számítógépre, hanem mint hordozható szórakoztató központra. A gyerektől a nagyiig mindenki el tudja sajátítani a használatát, akkor is, ha amúgy idegenkedik a számítógépektől.
Élmény rajta könyvet és magazinokat olvasni, internetezni, játszani, videót és képeket nézni, vagy akár zenélni. Az Epicurious nevű kis receptgyűjtemény program például még a főzéshez is meghozza az ember kedvét. A Google Maps használata is nagy élmény az iPaden. Ha lesz iPadre optimalizált iGo vagy bármilyen más „offline” térképszoftver, akkor a beépített GPS-nek köszönhetően igencsak kellemes útitárs lesz a kirándulásoknál is.
Az iPad egyszerűen kedvet csinál ahhoz, aminek az elvégzésére kitalálták. Kis túlzással: elhozza az emberbarát számítástechnika korszakát az amúgy az IT-dolgok iránt kevésbé fogékonyak számára is.
Persze lehet, hogy elfogult vagyok a technikai kütyükkel szemben, és túl könnyen rákattanok mindenre, ami egy kicsit is újat hoz, de ha így van, akkor legalább nyugtathatom magam azzal, hogy nem vagyok egyedül: 28 nappal a termék bemutatása után már több mint 12 millió alkalmazást 1,5 millió e-könyvet töltöttek le az újdonsült iPad-felhasználók. Az Apple 28 nap alatt egymillió készüléket adott el (az iPhone-nál ehhez 74 nap kellett). És bár ismerem a mondást, miszerint „több millió légy nem tévedhet”, az iPaddel töltött pár nap és lassan háromévnyi iPhone-használat után azt kell mondanom, van ezekben a készülékekben valami, ami megfogja az embert, és az a valami nem az alma a hátulján…
Az Apple most a táblagépek és netbookok piacát kavarta meg, és abból kiindulva, hogy az iPhone-os pofonjuk milyen jót tett a mobiliparnak, most ismét várakozással tekinthetünk a jövőbe (nem is kell olyan távolra tekintenünk, be van már ígérve egy halom konkurens eszköz még idénre).
Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy az iPad nem tökéletes. Eleve az iPhone OS sok szempontból korlátozottabb, mintha egy Windowsos vagy Linuxos netbookot használnánk, ám cserébe amire képes, azt azonnal, villámgyorsan megteszi. De én például egy SD-kártya-olvasót és egy előlapi, videós csevegéshez használható kis kamerát is elviselnék még az iPadben, igaz ezeket akár már a következő változatban is megkaphatjuk. A nyáron debütáló következő iPhone OS verzió pedig minden bizonnyal újabb extrákkal ruházza fel az almás telefon mellett ezt a készüléket is.
Az akku üzemidejét igazán tesztelni pár nap alatt nem lehetett, de úgy tűnt, hogy valóban jól bírja, így nem tartom elképzelhetetlennek, hogy hozza a beígért 8-10 órás üzemidőt.
Mivel ez még egy amerikai példány volt, természetesen lesz tesztünk az itthoni debütálás után is, remélhetőleg már a 3G-s változatról.
Addig összefoglalásul csak annyit mondhatok, hogy én még életemben ennyit nem interneteztem és videóztam egy huzamban, legalábbis a fotelban ülve vagy az ágyon fekve, teljes kényelemben. Szó szerint ledöntött a lábamról a kütyü.
Az iPad minden bizonnyal nem lesz mindenki nagy kedvence, de az biztos, hogy tömegeket hódíthat meg, és egy bizonyos szegmens számára remek irányt mutat, hogy merre érdemes fejlődni. Soha nem merném kijelenteni, hogy ezt más nem tudná jobban megcsinálni az Apple helyett, de ettől még az iPad etalon lett, és aki meg tud barátkozni a jelenlegi korlátaival, annak akár már ez az elsőgenerációs változat is igazán nagyszerű eszköz lesz a szórakozáshoz vagy éppen a munkához.
Így a végére már tényleg nem marad más, mint egy videón összefoglalni gyorsan, hogy mire is képes a kütyü. (Sajnos nagy volt a sorbanállás az iPadért, így most csak egy zord körülmények között készült villámvideóra futotta, de aki a felületről nézegetne képeket nagyobb felbontásban, megtalálja a teszt során készített több mint 60 képernyőképet itt).
És persze ami még fontos lehet: a készülék minden technikai adata megtalálható az Apple honlapján.