"Az Amerikai Orvosszövetség lapjában, a JAMA-ban közölt tanulmány igen fontos, mivel a leghíresebb egyiptomi múmiákat veszi górcső alá, végkövetkeztetései azonban feltételezéseken alapulnak" - hangsúlyozta Frank Rühli, a Zürichi Egyetem anatómiai intézetének kutatója és a svájci múmiaprojekt társelnöke a tudományos portálon. A JAMA-tanulmány szerint Tutanhamon egyik alsó végtagja lábszárcsontjaiban csontelhalást (nekrózist) diagnosztizáltak és a DNS-vizsgálatok szerint a malária kórokozójával, a Plasmodium falciparummal fertőződött meg. A Záhi Havvász, az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Hatóság vezetője által irányított szakértői csoport ebből arra a következtetésre jutott, hogy Tutanhamon legyengült szervezete számára több tényező - köztük a lábszártörés - bizonyult végzetesnek.

Giuseppe Novelli, a római Tor Vergata Egyetem orvosgenetikai laboratóriumának vezetője szerint azonban nincs semmi meglepő, hogy Tutanhamon maláriás volt, abban az időben ez igen elterjedt betegség volt Egyiptomban. Mi több, a malária által sújtott vidékeken, ha valaki gyermekkorában túlélte a betegséget, részleges immunitást szerzett a kórral szemben. Mivel a múmiák belső szerveit eltávolították, lehetetlen határozott diagnózist felállítani. "Nem áll rendelkezésünkre semmilyen olyan adat, amely bizonyítaná, hogy valóban malária okozta Tutanhamon halálát" - vélekedett Giuseppe Novelli. A szakértők szerint létezhet alternatív magyarázat Tutanhamon lábsérülésére is. Gino Fornaciari, a Pisai Egyetem paleopatológiai intézetének igazgatója szerint lehetetlen diagnosztizálni a csontelhalást pusztán a komputertomográfiai felvételek alapján. Philippe Charlier, a franciaországi Raymond Poincaré Kórház patológusa szerint a felvételeken látható elváltozások a mumifikálás során is kialakulhattak égés vagy ütődés következtében.

A szakértők azt is vitatják, hogy a fáraó sírkamrájában talált botok azt bizonyítanák, miszerint Tutanhamon mozgáskorlátozott volt. Mint Gino Fornaciari rámutat, az ókori Egyiptomban, ahogy más keleti kultúrákban is, a bot a hatalom jelképe volt. Az sem bizonyítja az ifjú uralkodó beteges voltát, hogy mellé mindenféle magvakat, gyümölcsöket és leveleket helyeztek - ezek nem medicinák voltak, hanem a túlvilági létre szánt útravaló. A JAMA-tanulmány egyik társszerzője, Albert Zink professzor, a bolzanói múmiaintézet igazgatója beismeri: sohasem lehet teljesen bizonyítottnak tekinteni, hogy Tutanhamonnal a malária végzett, noha a kórokozó jelenléte a fáraó szervezetében felveti ezt a lehetőséget. Ugyanakkor Zink professzor biztos a csontelhalás diagnózisában: a nekrotikus rész körül kialakult csontképződés arra utal, hogy ez még Tutanhamon életében következett be. Albert Zink egyetért azzal, hogy lehetnek alternatív magyarázatok a sírkamrában talált botokra és növényekre, ám kiemeli, hogy az adott magvakat, gyümölcsöket és virágokat lázcsillapításra használták az ókori Egyiptomban.