Miután a washingtoni kormányzat takarékossági okból leállította az újabb Hold-repüléseket, az amerikai űrhivatal, a NASA részben a földi repülésfejlesztés felé fordul. Ennek egyik bázisa a Samuel P. Langley csillagászról és mérnökről elnevezett laboratórium. Számos új javaslatuk között egy egyszemélyes, elektromos hajtású légi robogó terve került előtérbe.

Lényegében egy függőlegesen fel- és leszálló merevszárnyú repülőgépről (VerTOL) van szó, amely a lundáról, a talajon egyenesen álló, helyből felszálló sarkvidéki vízimadárról kapta a nevét. Maga a repülési mód nem új, 1954-59 között már terveztek ilyen, repülőteret nem igénylő vadászgépeket. A Lockheed Salmont és a Convair Pogót légcsavaros gázturbina, az ugyancsak amerikai Ryan Vertijetet és francia SNECMA Coleoptére-t pedig sugárhajtómű emelte függőlegesen a magasba, ahol aztán vízszintesbe fordulva, szárnyaik felhajtóerejével repültek tovább.

Ami új a NASA gépén, az az elektromos meghajtás. A csonka szárnyakon lévő, légcsavart hajtó villanymotorokat lítium-ion vagy lítium-polimer akkumulátorokról működtetik. De mert azok kapacitása ma még korlátozott, a Lunda Vertolt kisméretűre tervezték, és egyszemélyes légi járműnek szánják. A szénszálas műanyagokból készült, 153 kg önsúlyú (tömegű) kisrepülőgép mindössze 3,60 méter magas, és a szárnyvégei közti távolság 4,50 méter.
Az Aviation Week szakfolyóirat és a Popular Science (popsci.com) beszámolója szerint a földön függőlegesen, a négy részre szétnyitható farokrészén pihen. A pilóta úgy száll "fel" a gépre, mintha egy magas, edzőtermi öltözőszekrénybe lépne be. Becsatolása után az egyenként 30 lóerős két motor akár azonnal teljes fordulatra kapcsolható; csendesek, repülés közben nem hagynak fény- és hőnyomot, azaz lopakodó (stealth) tulajdonsággal rendelkeznek.

Kellő magasság elérése után a pilóta fokozatosan vízszintesbe kormányozza a légi robogót, és hason fekve vezeti (mint már néhány második világháborús kísérleti gépet is). A talajról történő elemelkedés után a farokrész négy eleme összezárul, visszatéréskor pedig a földtől fél méterre ismét négy támasszá nyílik szét.

A Lunda óránkénti 280 kilométeres utazó és 480 kilométeres csúcssebességgel rendelkezik, a mostani akkumulátoraival 80 kilométerre képes elrepülni.
Polgári vonatkozásban járhatatlan terepek feletti, rövid távú átrepülésekre, katonai céllal pedig alacsonyan, csendben repülő és alig észlelhető felderítőgépként vethető be.