Márk evangéliumának Chicagóban, az ottani egyetemi könyvtárban őrzött másolatáról több mint hetven éve vitatkoztak a szakértők. Hitelességét megkérdőjelezték már 1947-ben is, tíz évvel azután, hogy 1937-ben megszerezte a Chicagói Egyetem bibliatudósa, Edgar J. Goodspeed az angolul "Archaic Mark", vagyis "ősi Márk" néven emlegetett "kódexet" - írja a sciencedaily.com.

Ez egy 44 oldalas miniatűr könyv, amelyet minuszkulákkal (kisbetűs írással) készítettek. Mindmáig a tudósok egy része középkori, 14. századi bizánci másolatnak tartotta a kötetet, amely tizenhat fejezetet tartalmaz Márk evangéliumából, és tizenhat színes illusztráció is látható benne. A könyv jelentősége az volt, hogy az úgynevezett Codex Vaticanushoz ez állt időben a legközelebb, vagyis Márk evangéliumának egyik "leghitelesebb" szövegváltozata volt. (A Codex Vaticanus a IV. században készült.)

A könyvet most megvizsgálta a Chicagói Egyetem bibliaszakértője, Margaret M. Mitchell. Vegyi elemzéssel, a középkori könyvkészítés módszereit tanulmányozva és a szövegváltozatokat összehasonlítva több munkatársával együtt kiderítette, hogy a kódex hamisítvány, amely valamikor 1874 és a XX. század első évtizedei közti időszakban készülhetett.

Továbbra is őrzik

Ugyanakkor a könyvet továbbra is őrizni fogja az egyetemi könyvtár Chicagóban, mert ezen kiválóan tanulmányozhatják a kutatók az ősi kódexek hitelességét, könnyen tanulhatnak a diákok is belőle: miként hamisíthatók a régi kézírásos dokumentumok.

Az Archaic Mark részlete a Chicagói Egyetem felvételén

Mitchell 1982-ben találkozott először az Archaic Markkal, amikor még a Chicagói Egyetemen tanult. Szerinte 1989-ben már fontos lépést tettek a kutatók az igazság kiderítése felé, amikor megállapították: a kék pigmentek (a festékek színét adó oldhatatlan, szilárd szemcsék) a kötet illusztrációiban nem felelnek meg a kódex datálásának. Mitchell szerint azonban ez nem volt perdöntő bizonyíték, hiszen megmagyarázhatták azzal, hogy megpróbálták a kódexet restaurálni, illetve egy másik kötet restaurálásakor kerülhettek át erre a könyvre a pigmentek.

2006-ban viszont a Chicagói Egyetemi Könyvtár digitalizálta az "Archaic Mark"-ot és hozzáférhetővé tette azt az interneten is. Mindez újra felkeltette az érdeklődést a kötet iránt. Alice Schreyer, a Chicagói Egyetem könyvtárának - különleges gyűjteményekkel foglalkozó - kutatóközponti igazgatója ezek után egy bizottságot hívott össze a kódex alaposabb vizsgálatára. Anyagvizsgálati módszerekkel a McCrone Associates-t bízták meg, a ritka könyvek szakértői közül pedig Abigail Quandtot kérték fel, a Walters Művészeti Múzeum baltimore-i munkatársát.

A vizsgálatok eredményei

Joseph G. Barabe, a McCrone vezető kutatója tavaly január óta vizsgálta a kódex anyagait: tintáját, a lapok anyagát, a festékeket. 24 mintát vett, amelyeket aztán poláros fénnyel, röntgenspektrográfiával, pásztázó elektronmikroszkóppal, röntgendiffrakcióval és infravörös technológiával analizált. Barabe először is kizárta azt a lehetőséget, hogy a kötetet bármikor is resaturálták volna, ezzel a pigmentek rejtélyét sikerült egyértelműbbé tennie. Ezután rájött arra, hogy olyan anyagok segítségével készült a könyv, amelyek részben csak 1874 után voltak elérhetők, így például cellulóz-nitrátot is felhasználtak hozzá, amit természetesen a középkori Bizáncban nem alkalmaztak.

A kódexek szakértői ezután igazolták az anyagvizsgálati megállapításokat, sőt, sikerült rekonstruálniuk, hogyan készültek a lapok, a szövegek és az illusztrációk is. A szövegek szakértői végül feltették az i-re a pontot: azonosították azt az 1860 körüli görög újtestamentumi kiadást, amelynek alapján a hamisító a szöveget készítette. Ez Philipp Buttmann Újszövetség című kiadványa volt: ezt korábban már Stephen C. Carlson is a "valódi forrásnak" sejtette. Mitchelléknek sikerült most bizonyítaniuk ezt a hipotézist, miután összevetették az 1856-os és az 1860-as Buttmann-szövegeket, szövegrészleteket, és kiderítették: olyan tévedéseket tartalmaz az Archaic Mark, amelyek Buttmann kiadványai alapján pontosan azonosíthatók.