Négy nyelven beszél a félrekezelt kómás. Vagy egyiken sem?
Rendkívül szkeptikusan fogadták a szakértők azt a belga bejelentést, hogy egy 23 évig állítólag kómával félrekezelt férfi ismét kapcsolatba lépett a külvilággal. Az úgynevezett könnyített kommunikáció ellenzői kételkednek abban, hogy ennyi idő valaki megőrizze tisztánlátását - számolt be az esetről a Wired.com.
Segítője közreműködésével arról számolt be első interjújában a 23 évig kómásnak hitt, valójában azonban csak megbénult belga férfi, hogy úgy érzi, újjászületett a magányba zárva, frusztráltan eltöltött évtizedek után. Rom Houbent autóbaleset érte, amely után állapotát "éber kómának" minősítették orvosai. A diagnózis csak 2006-ban dőlt meg, amikor egy belga specialista, Steven Laureys megállapította, hogy a férfi öntudatán van, csak megbénult.
A beteg félrekezelése 23 éve alatt mindent hallott és felfogott, ami a környezetében zajlott - erről a férfi anyja számolt be. Bár az orvosok úgy vélték, kómába esett, a család ragaszkodott ahhoz, hogy Houben tudatánál van, és további szakvéleményt akart szerezni. Anyja végül eljutott Steven Laureys belga specialistához, aki igazolta, hogy a férfit kezelő orvosok rossz diagnózist állítottak fel. Laureys azóta meg is tanította kommunikálni a beteget, aki egy speciális billentyűzetet használ az érintkezésre.
"Akkor törtem le a legjobban, amikor a családomnak szüksége lett volna rám. Nem tudtam osztozni a bánatukban. Nem tudtunk támaszt nyújtani egymásnak" - írta a terapeuta közreműködésével a belga 't Weyerke intézetben kezelt Houben. "Képzeljék csak el. Az ember hall, lát, érez és gondolkodik, de ezt senki sem veszi észre. Elvisel dolgokat. Nem tud részt venni az életben" - folytatta az AP televíziónak adott beszámolót a férfi.
Négy nyelven kommunikál?
1983 novemberi autóbalesete előtt Rom Houben harcművészetekkel foglalkozott, négy nyelven - franciául, hollandul, angolul és egy kicsit németül - beszélt, magyarázta róla a Liege-i Egyetemen dolgozó Steven Laureys. Még ma is képes mindegyik nyelven a kommunikációra - tette hozzá a belga szakértő. Ugyanakkor Arthur Caplan amerikai professzor szerint a belga férfi esete szívbemarkoló, de nem biztos, hogy ezek az ő szavai. Az úgynevezett "facilitated communication", megkönnyített kommunikáció szerinte nem sokat bizonyít.
Houben ugyanis egy számítógép billentyűzete fölött tartja a kezét, és ápolója érzi, hogy mutatóujjának enyhe mozgatásával melyik betűt szeretné lenyomni a beteg. Persze lenyomni az ápoló nyomja le a billentyűt. És a billentyű fölé is persze az ápoló viszi a beteg ujját - derült ki mindez az AP tévéfelvételéből. Hogy megmozdítja-e a beteg az ujját és hogy miért teszi ezt, azt egyelőre nehezen lehet ellenőrizni. Az ilyen kommunikációt Kaplan szerint nem ismerik el tudományosan igazoltnak, annyi visszaélés történt már az elmúlt években ezzel a módszerrel.
"Ha ennek az egésznek része a könnyített kommunikáció, akkor nem bízom benne" - mondta a Pennsylvania Egyetem bioetikai központjának igazgatója. "Nem azt mondom, hogy az egész csak átverés, de valakinek ezt részletesebben meg kellene vizsgálnia" - tette hozzá, írja a Wired.com.
Ez a módszer, a facilitated communication Ausztráliából terjedt el a hetvenes években, amikor egy ottani tanár használta arra, hogy tizenkét, beszédre képtelen gyerekkel teremtsen kontaktust. A következő két évtizedben aztán ellentmondásos eredménnyel vetették be az eljárást, amely kontrollált tudományos körülmények között nem tudott egybehangzó eredményeket produkálni.
A kutatók szerint ugyanis az úgynevezett segítők szándékosan vagy öntudatlanul irányítják a beteg kezét. Több szakmai szervezet, így az Amerikai Mentális és Fejlődési Rendellenességek Társasága, illetve az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége egyaránt megbízhatatlannak tekintik az eljárást.
Ugyanakkor a mostani eset sokkal valószínűbb, hogy segítheti a vegetatív állapotban lévő betegek kezelését és vizsgálatát. Az agyszkennelés új módszereivel esetleg olyan jelenségeket figyelhetnek meg, amelyeket a korábbi műszerekkel nem tudtak volna kimutatni. Így a minimálisan öntudatánál lévő betegek állapotát jobban fel lehet majd mérni.
2006 óta tényleg magánál van - de előtte?
Houbenről egyébként már 2006-ban megállapították a Liege-i Kómaközpontban, hogy tud környezetéről, és öntudatánál van, csak éppen "be van zárva" összetört testébe. Houben azóta képes volt felelni igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésékre - állítja Steven Laureys.
Inger nélkül a váci börtönben |
Közismert, hogy a kínzások egyik módszere az ún. sötétzárka. A váci börtönben az elítéltek az ötvenes években olyan cellákban raboskodtak, ahol nem volt semmilyen fény, a lehető legkevesebb inger érte őket. Sokan pár hónap után az őrület szélére kerültek az ilyen cellákban, még ha fizikailag nem is bántalmazták őket. (Ez azonban aligha valószínű, a sötétzárkával szemben volt például egy akasztófával "felszerelt" cella, egy másik, ketrecszerű bemélyedésben pedig az állva vagy nem egészen felegyenesedve zárták be a foglyokat az ÁVH "szakemberei".) Akik jobban bírták a sötétzárkát, azok például kenyéradagjukból gyúrtak galacsinokat, azt eldobták és a sötétben keresgélték, hogy ne őrüljenek meg. |
Azért nem mindenki ilyen lelkes. A kilencvenes években az autista gyermekek könnyített kommunikációját ellenőrző James Randi például kifejezetten nem az. Randi szkeptikus, ha könnyített kommunikációról van szó, és azt mondja, megnézte a felvételeket Houbenről. Amit látott, az csupán azt bizonyítja, hogy az ápolója nemcsak tartja a beteg karját, hanem ujjait ráirányítja a billentyűzetre. Az ápolónő nyomja le a billentyűt, ehhez a betegnek "semmi köze" - véli Randi.
Randi szerint akkor lenne hiteles a kommunikáció, ha a segítő nem nézne a klaviatúrára, vagy a képernyőre, miközben segíti Houben karját. És olyan kérdésekre írná le Houben a válaszait, amelyeket a segítő nem hall. Így lehetne ellenőrizni, hogy Houben tényleg érti-e, amit mondanak neki.
Még megvan az egymillió dolláros jutalom
A James Randi Oktatási Alapítvány egyébként egymillió dolláros díjat tűzött ki a könnyített kommunikáció bizonyításáért, és Randi meg is hívta Houbent. "Egyelőre a díjunk még itt van" - jegyezte meg Randi.
Caplan szerint továbi probléma, hogy ha valaki 23 éven át nem volt képes kommunikálni a külvilággal, az pszichológiailag és szellemileg hogyan tudja megőrizni a frissességét, tisztánlátását. "Ezt igencsak nehéz elhinni. Valami nem stimmel a képben" - mondta Caplan, megjegyezve: "Houben üzenetei szinte poétikusak, túl világosak, ahhoz képest, hogy 23 éven át egy kórházi ágyban feküdt, szinte teljesen ingerszegény környezetben." "Olyan, mintha valaki előkészítette volna, hogy mit mondjon" - folytatta a bioetikai szakértő.
Bármi is legyen a végkövetkeztetés, annyi bizonyos, hogy Houbent félredignosztizálták. Laureys ennek kapcsán hangsúlyozza: kutatásai azt mutatták, hogy az öntudatzavaros páciensek 40 százalékát tévesen diagnosztizálták vegetatív betegként. "Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Tíz esetből négyszer fordul elő, hogy azt hiszik: a beteg vegetatív állapotú, pedig közben minimálisan magánál van" - hangsúlyozta Laureys.