A három tudós a riboszóma szerkezetének és funkciójának tanulmányáért kapta az elismerést. A riboszóma fordítja le a DNS-molekulában kódolt információkat, ezért az élet egyik legalapvetőbb eljárása. A riboszómák állítják elő a fehérjéket, melyek az élő szervezetekben a kémiai folyamatokat ellenőrzik. Mivel a riboszómák létfontosságúak, ezért az új antibiotikumok kutatásánál is az egyik fő célpontot jelentik.

Az idei kémiai Nobel-díjasok megalkották a riboszóma atomi szintű, háromdimenziós modelljét. Valamennyien röntgendiffrakciós eljárással térképezték fel a riboszómát alkotó több százezer atom egymáshoz viszonyított elhelyezkedését.

Minden élő szervezet sejtjeiben jelen van az örökítő anyag, a DNS-molekula. Ez azonban passzív, csupán az információt hordozza, a riboszómák működése szükséges ahhoz, hogy a kód alapján fehérjék készüljenek a sejtszintű "vegykonyhában". Az előálló több tízezer fehérje - például a hemoglobin, az immunrendszer ellenanyagai, a hormonok, a bőr kollagénje - feladata és formája nagyon különböző.

A riboszóma működésének megértése ezért alapvetően fontos az élet tudományos megértése szempontjából. Ám ennek az ismeretnek azonnali gyakorlati haszna is van: számos napjainkban alkalmazott antibiotikum úgy működik, hogy megakadályozza a baktériumok riboszómáinak működését, amit a kórokozó nem él túl. Mindhárom díjazott háromdimenziós modellt alkotott, mely megmutatja, miként kapcsolódnak a különböző antibiotikumok a riboszómához. Ma is ezeket a modelleket használják a kutatók az új antibiotikumok fejlesztése során.

Ada E. Jonat az izraeli Weizmann Intézet munkatársa, 1964 óta az első nő, akinek odaítélik a díjat. A kémiai Nobel-díjat eddig háromszor kapta meg nő: Marie Curie 1911-ben, miután 1903-ban már fizikai Nobel-díjat is kapott, a lánya, Irene Joliot-Curie 1935-ben és utoljára 45 éve Dorothy Crowfoot Hodgkin.

Venkatraman Ramakrishnan a cambridge-i MRC Molekuláris Biológiai Laboratórium munkatársa, Thomas Steitz pedig az amerikai Yale Egyetemen dolgozik.

A kémiai Nobel-díjat 1901 és 2008 között 100 alkalommal ítélték oda, összesen 154 kitüntetettnek, ami 153 tudóst jelent (150 férfit és 3 nőt). Frederick Sanger kétszer is megkapta a kitüntetést: 1958-ban és 1980-ban.

Nyolc évben (1916, 1917, 1919, 1924, 1933, 1940, 1941 és 1942)  nem adták ki a kémiai díjat az 1. és a 2. világháború miatt, illetve azért, mert a díjat odaítélő bizottság az adott évben nem talált a jelöltek között olyat, akinek munkássága, felfedezésének jelentősége azt indokolta volna. 

A legfiatalabbként, 35 évesen Frédéric Joliot kapta meg a kémiai Nobel-díjat 1935-ben, feleségével Irene Joliot-Curie-vel megosztva. Legidősebbként John B. Fenn-t tüntették ki; 85 éves volt 2002-ben, amikor a díjat odaítélték neki. Az elismerés - melyet szerdán Stockholmban hirdettek ki - 10 millió svéd koronával (1 millió euró) jár együtt.