Ne is próbáljuk megérteni a gazdag emberek észjárását, sosem fogjuk átlátni, legfeljebb ha mi magunk is bekerülünk közéjük. Hogy miért jobb érzés megvenni százezer szalonnarészvényt, hogy majd a nap végére ötmilliárdos vagyonunk ötmilliárd-kétmillió-egyszázezerre gyarapodjon, ahelyett, hogy azt mondanánk: „oké, ötmilliárd elég! Leálltam!”… és a hasunkat süttetnénk a napon valahol? Miért jó érzés megvenni hatodik autónkat, amibe valószínűleg havonta egyszer (sem) fogunk beleülni? Mi a fenéért kellett Charles Simonyinak az űrbe repülni? A válasz valószínűleg az emberi természetben rejlik:habár lejöttünk a fáról, de nem távolodtunk el tőle, üldögélünk a tövében, és továbbra is több bogyót és gyökeret (autót, ingatlant, notebook-ot?) halmozunk fel, amint amennyire szükségünk van.

A számítástechnika sem kivétel – ugyanúgy a gazdagok „játszótere”, mint bármilyen más terület, és ha már megvan az a bizonyos hatodik autó is, nincs más hátra, mint méregdrága notebookot venni! Azért notebookot, mert az hordozható, ergó lehet mutogatni. Méregdrága vasmacskát például nem gyártanak, mivel azt senki nem látja. Lássuk a kínálatot! (A luxus notebook kínálatot, nem a vasmacskákat…) 
 
A Tulip E-go Diamond nevű gép  a gyártó szerint elsősorban hölgyeknek készült.

No nem azért mert az „e-go”-t egónak kell ejteni, kaján vigyorral célozva tulajdonosának egójára… , hanem azért, mert a kivitele is elég nőies, kerekített formák, és persze gondosan csiszolt nyolcvan karátos gyémántok díszítik.

A gépecske paraméterei, leszámítva a gyémántokat és az Apple-tól arcátlanul ellopott külsőt, elég gyérek… 1 GB RAM, AMD Turion 64, ATI Radeon Xpress 200 grafikus kártya (sőt kártyácska…) 100 GB-os merevlemez, és 12”-es kijelző 1280x800-as felbontással.

A masina ára 350 ezer dollár, azaz kb. hatvanötmillió forint. Hogy miért költ valaki ennyi pénzt egy olyan notebookra, amivel még játszani sem lehet normálisan, sőt az 1 GB memóriával éppen hogy elketyeg az XP… Nos, a miértre már megpróbáltunk választ keresni a bevezetőben, sikertelenül. Részemről inkább elballagok a Laptop.hu-ba, vagy bepötyögöm a Techline Shop-ot, és nem hatvanmillióért, hanem hatvanezerért kapok jobbat. Szóval, aki gazdag, az nem biztos, hogy okos is (lásd. Paris Hilton… khmm…) A gép persze szép, ezt el kell ismerni (de azért, egy MacBook Pro szebb… és jobb is).

Mielőtt azt hinnénk, hogy a 350 ezer dollár sok, szögezzük le gyorsan, van ám ennél drágább is!

Donald Tramp féle felhasználók számára készíti gépeit az Angliában székelő Luvaglio. A Luvaglio laptop egészen pontosan egy millió dollárba kerül, és a megrendelő kiválaszthatja, hogy bőr- vagy fa borítású legyen a gép. Az mind nagyon szép, de a 120 GB-os merevelemez nem túl nagy, a gyémánttal helyettesített kapcsológombok pedig nem sokat segítenek, ha a lemez túl kicsi. Csak összehasonlításképpen: egy 1 TB-os merevelemez kb. harmincezer forint.

Nézzünk egy viszonylag olcsó  játékszert is: az Ego Bentley (úgy látszik, az egó-s névadás nagyon divatos) csupán 19 ezer dollárba, azaz nagyjából 3,5 millió forintba kerül. Szinte ingyen van!

Cserébe viszont nem tud semmit. 2 GB RAM, 160 GB HD, Mobile AMD TurionTM 64 processzor, és 12”-es kijelző. Igaz, tízféle színben is kapható, és van rajta Bentley logó, ami valószínűleg passzolni fog Tag Heuer óránkhoz, B&O mobiltelefonunkhoz, és az asztalra dobott BMW kulcshoz.

A gép borítása természetesen bőr.

Nos, kedves olvasó, ha lenne felesleges pár milliója, melyiket választaná?