A Daily Telegraph múlt hét pénteken értesült az obszervatórium által nyilvánosságra hozott felvételekről. Sir Bernard Lovell, a Jodrell Bank egyik alapítója állt a vezérlőteremben, s munkatársaival együtt feszült figyelemmel követték az Apollo 11 útját. Emellett egy pilóta nélküli szovjet űrszonda, a Luna 15 útját is figyelték, amelynek célja az volt, hogy az amerikaiak előtt landoljon a Holdon, kőzetmintákat gyűjtsön, majd Neil Armstrongéknál hamarabb visszaszállítsa azokat a Földre.

„Nem ismerem személyesen a részleteket” – válaszolta a hvg.hu megkeresésére Ralph Spencer professzor, a Jodrell Bank Asztrofizikai Központ  igazgatóhelyettese. „Annyi bizonyos, hogy a Luna 15 egy, az amerikai missziótól független űrszonda volt. Ezek ismert tények voltak eddig is, már a holdraszállást követően, én még talán olyan fotókat is láttam, amelyeket a szovjetek készítettek. De az is tény, hogy nem túl közismert a szovjet szonda esete.”

Hold körüli pályán az Apollo 11 - a Luna 15 is a közelben volt © AP

A 96 éves Lovell a The Times-nak nyilatkozva elmondta, hogy az amerikai-szovjet űrversenyben utóbbiak komoly előnyre tettek szert, amikor 1957 októberében Föld körül pályára állították a Szputynik 1-et, majd 1961-ben embert küldtek a világűrbe. Emellett a szovjetek juttatak először egy szondát a Hold felszínére. A Luna 9 1966. február 6-án landolt.

Amikor 1969. januárjában összekapcsolódott egymással a Szojuz 4 és a Szojuz 5 űrszonda, Sir Bernard úgy vélte, a szovjetek négy év előnyben voltak az amerikai űrprogramhoz képest.

„Elég szoros kapcsolatban álltam a szovjet és az amerikai programok vezetőivel akkortájt” – mesélte Lovell. „Úgy emlékszem, utóbbiak jóval magabiztosabbak voltak arra nézve, hogy embert juttatnak a Holdra, míg a szovjetek mindig úgy fogalmaztak, ezt csak akkor fogják megtenni, ha haza is tudják hozni az űrhajósaikat.”

Az amerikaiak is mindent megtettek a biztonság érdekében, egyetlen dolgot kivéve: Neil Armstrongnak és Buzz Aldrinnak ugyanis csupán egyetlen lehetősége volt, hogy sikeres felszállást hajtson végre a Hold felszínéről.

 „Ha ez nem sikerült volna, bekövetkezett volna a katasztrófa” – tette hozzá Lovell. „A szovjetek ígéretet tettek, hogy nem avatkoznak be Armstrong és Aldrin küldetésébe. Ekkor a Luna 15 a Hold körül keringett, mi pedig folyamatosan figyeltük. Amikor Armstrong és Aldrin megkezdték a felszállás előkészítését, a szovjetek megpróbáltak landolni az űrszondájukkal. Azonban ahogy megközelítették a felszínt, a Luna 15 jelei egyszer csak elhallgattak, az ugyanis belecsapódott a Holdba. Ha sikerrel járnak – és az amerikai holdraszállás kudarcot vall – annak beláthatatlan politikai következményei lettek volna.”

Az alábbi lejátszóra kattintva hallható a Jodrell Bank obszervatóriumában készült felvétel, amelyen Sir Bernard és kollégái hallgatják a Holdról érkező rádióadást. A szalagok egészen idáig a központ archívumában lapultak, amíg a kutatók nem kezdtek bele a holdraszállás közelgő, 40 éves jubileuma alkalmából az anyagok átvizsgálásába.

A felvételen hallható, ahogy az irányítóközpontban valaki felkiált: „le fog szállni!”, majd később: „túl gyorsan megy” – ez pár perccel a Luna 15 becsapódása előtt történt. A szovjet szonda 1969. július 21-én 15.50-kor csapódott a Holdba, néhány órával azelőtt, hogy Armstrong és Aldrin elhagyták volna az égitest felszínét.
Ralph Spencer professzor a hvg.hu kérdésére kizárta, hogy a szovjetek kémkedés, vagy egyéb információszivárgás miatt szereztek tudomást a holdraszállásról.

„Ismert tény volt, ráadásul maguk az amerikaiak sem tudták pontosan, hogy hol fognak leszállni a kijelölt területen beül” – mondta az igazgatóhelyettes. „Ha a szovjetek róluk akartak volna információt szerezni, akkor néhány kilométeren belül kellett volna lenniük.”

Jodrell Bank büszkesége - a Lovell rádióteleszkóp © AP

A hvg.hu megkeresésére Tim O’Brien, a University of Manchester berkein belül működő Jodrell Bank Asztrofizikai Intézet sajtószóvivője elmondta: a szovjetek végül egy évvel később tudtak landolni a Holdon a Luna 16-tal, amely sikeresen visszatért a Földre, fedélzetén a begyűjtött mintákkal.

Sir Bernard Lovell örömét fejezte ki, hogy az űrverseny véget ért, s napjainkban már az együttműködés jellemzi a különböző országok programjait.

„Ezek nem nemzeti, hanem globális ügyek, amelyeket így is kellene kezelni” – mondta a The Times-nak adott interjújában.