Matthew Hedman, a Cornell Egyetem egyik kutatója szerint mielőtt a Cassini képein felfedezték volna a mini-holdat, a G-gyűrű egy kisebb csillagászati rejtélynek számított, ugyanis a porból felépülő bolygógyűrűt nem tudták összekötni egy ismert holddal sem, az objektum azonban új értelmet ad így neki.

© NASA/JPL/Space Science Institute

A Szaturnusz gyűrűi

A bolygó gyűrűit felfedezésük szerinti ábécésorrendben nevezték el a csillagászok - a bolygótól távolodva sorrendjük: D, C, B, A, F, G és E.

A G-gyűrűben egy kifejezetten fényes, vékony, 250 kilométer széles sűrűsödés található, amely a teljes gyűrű kerületének egyhatodán, közel 150 ezer kilométer hosszan nyúlik el, az újonnan észlelt objektum ebbe esik. Kép először 2008. augusztus 15-én készült a kisholdról, azóta pedig további fényképek is bizonyítják jelenlétét. Mérete akkora, hogy a Cassini kameráival nem lehet pontosan észlelni méretét, a kutatók azonban úgy vélik, 4 kilométer átmérőjű lehet - mindezt a Szaturnusz egy másik holdjának méretéből állapították meg, a Pallene ugyanis ugyanolyan fényes, mint az újonnan észlelt objektum. A Szaturnusznak így már három olyan gyűrűje van, amelyekben kis méretű holdak találhatóak. 2010 elején a Cassini kamerája várhatóan közelebbről is szemügyre veszi a G-gyűrűt.