Az ötletes és egyszerű megoldáshoz természetesen kell egy szoftveres megoldás is. A program elválasztja egymástól a beszélőt és a mögötte látható hátteret. Erre két megoldás létezik: vagy készít egy képet a szoba webcam által látható részéről akkor, amikor nem ül a számítógép előtt senki, vagy folyamatosan építi fel a szoba hátterét azokból a képrészletekből, amiket a beszélő éppen nem takar ki. A beszélő képe ezek után kvázi "újra felkerül" a háttérre.

Mindeközben a "másik oldalon" a program arcfelismerő technikát alkalmazva figyeli, hogy a hallgató fél hogyan fordítja el az arcát - a kép pedig ennek megfelelően tolódik el három dimenzióban, mintha beszélgetőpartnerünk "mögé" láthatnánk. A pszeudo-3D megoldás mögötti jelenség, a parallax már régóta ismeretes a fizikában és a számítógépes grafikában egyaránt.