Nem számítógépet, hanem időgépet kapnak az OLPC (One Laptop Per Child)-programban résztvevő fiatalok, derül ki abból a beszédből, amely a brit konzervatív Nirj Deva, az EU Fejlesztési Bizottságának egyik tagja intézett az ENSZ szeptember 25-i közgyűléséhez. A laptopok ugyanis szerinte a sors ajándékai, amelyek birtokában a fiatalok rájöhetnek, miként is javíthatják meg életüket, valamint motivációt kaphatnak ahhoz, hogy kiszakadjanak a tudatlanság, az elhagyatottság és a kiszolgáltatottság éveiből és képesek lesznek ők is arra, hogy csatlakozzanak egy globális hálózathoz, a középkorból egyenest a 21. századba repülve.
 © Kéner Eszter |
Míg Deva beszéde kellően mozgósító erejűnek hat - beszédében a 2000-ben megalapított Millennium Development Goal fejlesztési kezdeményezés újabb pontját terjesztette be, egy olyan világalap létrehozását javasolva, amely finanszírozná az OLPC által is támogatott célokat -, a fejlődő országok gyermekeinek szánt laptop három éves fejlesztési periódusa során az állóvizet és a nyugalmat is képes volt sokszor megkavarni a nyugat-európai véleményezők fejében: a készülék ugyanis olyan egyedüálló, zárt platformként jött a világra, amely oktatásra jó ugyan, de a diákokat nem vezeti be a jelenlegi alkalmazások és operációs rendszerek, standardok világába, minőségét pedig sokszor megkérdőjelezhetőnek tartják.
Az OLPC-programot 2005 januárjában hívta életre Nicholas Negroponte építész, az MIT Médialaborjának alapítója azzal a céllal, hogy olcsó, oktatási célokra alkalmas számítógépet hozhassanak létre a fejlődő országok számára. Az XO-1 elnevezésű laptop első példányait 2007-ben kezdték megkapni az iskolások, miközben a sajtóban számos helyen azt lehetett hallani: a "százdolláros" készülék előállítási költsége már 188 dollár. A kiszállítási és logisztikai problémák következtében (illetve amiatt, hogy az új készüléken a Linux operációs rendszeren alapuló újszerű, ultraminimalista kezelési felület, a Sugar fut) az XO megrendelései azonban korántsem feleltek meg az elvárt számoknak, nem sikerült ugyanis annyi megrendelést leadni, aminek révén alacsonyabb árakat is ki lehetett volnacsikarni a beszállítóktól.
|
| Némi előnyt jelenthet az OLPC-gépek életében a tény, hogy a Microsoft külön ezekre optimalizált egy változatot a Windows XP-ből, ezeket a közeljövőben mutatják majd be Peruban. |
A minilaptopokat a G1G1 (
Give One Get One, azaz
adj egyet, szerezz egyet) akció keretén belül próbálták meg értékesíteni, miután nem sikerült a kellő számokat hozni - az akcióban résztvevő amerikai vásárlók egyszerre két gépet kellett, hogy megvásároljanak: ezzel nemcsak egy fejlődő országban élő gyermek számára garantáltak egy gépet, amelyet az OLPC alapítvány juttatott volna rendeltetési helyére, hanem egy kereskedelmi forgalomba nem kerülő gépet is beszerezhettek. November 17-től az Amazonon is elérhető lesz az akció keretén belül az XO, de mivel elektronikai készüléket Magyarországra nem szállít a cég, ezért csak egy amerikai családtag vagy barát segítségével tudjuk beszerezni a készüléket.
 XO-1: kellemetlen perceket takarítunk
meg olvasóinknak: a gép az antennák
felhajtásával nyitható © Kéner Eszter |
Ha ez nem lenne önmagában elég az OLPC-projekt szorult helyzetéhez, csak rá kell nézni a piacon kapható hordozható számítógépek jelenlegi választékára. Az XO-1, illetve az Intel Classmate PC-jének párharca kvázi újraélesztette a
netbook, illetve a
sub-notebook fogalmát, a munkára-netezésre használható, ultrakönnyű, standard alatti méretű számítógépét: az elmúlt egy évben meglehetősen sokat hallani és látni az Eee, Aspire One- vagy a Wind-szériás mini-gépekről. Ennek ismeretében nem is csoda, hogy már több kép is napvilágot látott az XO következő generációjáról. Az XO-2 (más elnevezésben: XOXO) állítólag 75 dolllárba kerül majd, feleakkora lesz mint a mostani változat, valamint nem lesz benne sem billentyűzet, sem egér: maga a gép igazából két érintőképernyőből áll majd, amelyeken akár egyszerre tíz ujjunkkal is zongorázhatunk. Fogyasztása az elképzelés szerint ultraalacsony lesz: míg egy normál laptop 20-40 watt között fogyaszt, az XO-2 működéséhez elég összesen 1 watt; mindezt 2010-re ígéri az OLPC alapítvány.
|
| Az XO-1 nemcsak szerkesztőségünk tagjai között járt: egy hétre átengedtünk két ilyen laptopot tízéves teszterünknek, Bencének, aki az alábbi YouTube-videóban is részletezi, mit is gondolt a készülékről. |
Az XO-1 első látásra rendeltetésszerű külsővel bír: láthatóan strapabíró műanyagkülseje, valamint zöld-fehér kialakítása inkább óriási szendvicssütőre emlékeztet, mint laptopra: kinyitása pedig rovatunk munkatársait is heves gondolkodásra késztette. A készülék már sok laptoprajongót kergetett az őrületbe, felnyitása ugyanis nem annyira egyszerű, mint gondolnánk: a készülék két oldalán elhelyezett wi-fi antennát kell felnyitnunk ahhoz, hogy felhajthassuk a képernyőt. (Ifjú tesztelőnk ezt a feladatot fél perc alatt teljesítette, egy felnőttnek ehhez legalább kétszer ennyi idő szükséges.)
 © Kéner Eszter |
A képernyő 180 fokos fordulattal visszahajtható a géptestbe, így akár elektronikus könyvek olvasására is használhatjuk, a képernyő mellé helyezett gombbal pedig 90 fokban váltható a kép nézete, az ilyen módban történő böngészést a képnézetváltó mellett elhelyezett további navigációs gombok segítik. Nagyobb meglepetést okoz a gép billentyűzete: ahogyan ezt teszterünk is megjegyezte: szokatlan számára a gumiműanyag billentyűzet, ami teljesen eltér a gépelés hagyományos érzetétől, a gumifelületnek ugyanis semmilyen tartása nincsen, nem lehet rajta vakon gépelni. Felnőtt kézzel ez kifejezetten nehéz is lenne a billentyűzet kialakítása miatt; a tízujjas vakgépelést gyakorlatilag el is felejthetjük, viszont nem okoz semmilyen problémát a véletlenül ráömlő folyadék. Ugyanígy gyerekujjakra lett tervezve az egérpad és az alatta elhelyezett, véleményünk szerint túl vékonyra sikerült két egérgomb is.
|
| Hiába kritikusak az európai véleményezők, az OLPC jelentései szerint az XO gépek nagy sikernek örvendenek többek között Nigériában, Tunéziában vagy Peruban - a diákok még a hétvégéken is a gépek előtt akarnak ülni és meg akarják osztani anyagaikat egymással. |
Az első dolog, amivel szembesülhet a gép használója, hogy bármilyen hordozható és gyerekszemnek dizájnos is, ez nem PC: a Sugar névre keresztelt felhasználói felület Linux-alapú felület önmagában nem jelent túl sokat problémát annak, akinek a számítástechnika még új és egy kicsit is beszél angolul. Az operációs rendszerben ugyanis minimalizálva lett az angol nyelv használata, így gyakorlatilag ikonokon és piktogramokon is keresztül el tudunk navigálni a gép belsejében - feltéve, ha megvan hozzá a türelmünk. A 433 MHz-es Geode processzor ugyanis kifejezetten lassúnak bizonyul, a rendszer beindulásához kell egy jó másfél perc, a belőle való szakszerű kilépés pedig legalább ennyire hosszú, bár a gyermeki türelmetlenséget és sietséget elnézve a monitor lehajtása sokszor egyszerűbb megoldás.
Az XO-1 egyik legnagyobb előnye a wifi-szabványon alapuló
mesh network hálózat: elég egyetlen biztos hotspot, amihez tudunk csatlakozni - ha vannak körülöttünk más XO gépek is, azok rajtunk keresztül kapcsolódnak az internethez. Az így kialakult spontán hálózaton belül pedig természetesen a diákok küldhetnek egymásnak szövegeket, képeket és csetelhetnek is egymással, ez azonban annyira nem tűnt izgalmasnak Bence számára, akinek az első dolga az volt, hogy megnézze: van-e a gépen böngésző. A gép szerinte netezésre akkor használható igazán, ha sürgősen meg kell keresnünk valamit vagy ha emailjeinket kell elolvasnunk; de a Flash-tartalmakat kezelni több mint nehézkes, és akár tíz percet is kell várni, hogy egy YouTube-videó bejöjjön, amit a gép ráadásul, tetőzve a bajt, szaggatva játszik le.
Ha eltekintünk a net jelentette előnyöktől, a gépen számos programozási segédlet (Python, Csound, Turtle Art) található az alapvető Firefox-alapú böngésző, RSS-olvasó, dokumentum-nézegető és szövegszerkesztő, rajzolóprogram, videórögzítő és játék mellett. Teszterünket a Sim City verziója mellett mégis a programozás fogta meg: azt gondolja, ha valaki Indiában, fiatal korában megtanul programozni, meg tudja majd családjának keresni a szükséges pénzt, ha felnő. A piaci kínálatot elnézve az OLPC céljaival messzemenőleg egyetértve is azt kell mondanunk: tanácsosabb mindkét általunk vásárolt gépet eljuttatni a támogatandó országokba, ezekkel ugyanis korántsem tudnánk olyan hatásfokkal és eszköztárral dolgozni, mint a piac bármely más sub-notebookjával, ugyanakkor a Sugar egy pillanatig nem olyan riasztó interface, mint amilyennek számos technikai oldal elkönyvelte.
Az XO-2 jó esetben is csak két év múlva kerül a boltokba, az OLPC legutóbbi értékelő jelentésében pedig számos fejlesztési prioritás olvasható: a gép legsúlyosabb problémájának tartott billentyűzet-meghibásodás mellett ott szerepel a trackpad érzékenységének javítása, használati utasítások és videók elkészítése, illetve az a lehetőség is, hogy az XO-k időnként egy iskolai szerverre menthessék a rajtuk szereplő összes adatot.
Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
