A tekercsek egy részlete - a világ egyik legkeresettebb dokumentuma © AP

A New York Times értesülései szerint az Israel Museum régészei különleges, nagyfelbontású kamerákkal és sem ultraibolya-fényt, sem hőt kibocsátó világítótestekkel digitalizálják a légkondicionált helyiségben tárolt tekercsek ezernyi darabját, amelyeket szeretnének elérhetővé tenni az internetezők számára.

A módszernek köszönhetően a tekercsek korábban olvashatatlan darabkáinak a tartalmára is fény derülhet. A szakemberek szerint a projektnek óriási tudományos jelentősége lehet. A héber Biblia legősibb ismert változatát tartalmazó, kétezer éves írásokat, apokrif szövegeket, és egy zsidó szekta rituáléinak leírását tartalmazó tekercseket a negyvenes évek második felében fedezték fel. A papiruszra és pergamenre írt dokumentumok származási idejét az i.e. 3 századtól az i.sz. első századig tartó időszakra teszik a kutatók.

A tekercsek közül csupán néhány maradt meg nagyobb darabokban, amelyek közül több az Israel Museum állandó kiállításán tekinthető meg. A lelet nagyobb része mintegy 15 000 kisebb darabból állm, amelyekből a kutatók eddig 900 dokumentumot tudtak helyreállítani. Ez azonban hosszantartó vitákat robbantott ki, ugyanis a szakértők azóta próbálják eldönteni, hogy az egyes darabok milyen sorrendben követik egymást, pontosan honnan származnak és mi a jelentése a szövegeknek.

A tekercsek a XX. század egyik legfontosabb régészeti leletének számítanak, mivel jelentős információforrásnak számítanak a zsidó és a korai keresztény világról. Felfedezésük után sokáig csak egy szűk szakértői kör férhetett hozzá, s csak az elmúlt húsz évben láthatták többek is az írásokat. Végül 2001-ben teljes terjedelmükben kiadták, azonban a szakemberek azóta is vitatják a fenti tényezőket.

A múzeumok is komolyan érdeklődnek a tekercsek iránt, amelyeket időről-időre kiállítanak a világ különböző pontjain. Ez persze veszélyekkel is jár. Pnina Shor az Israel Museum tartósítási részlegének a vezetője szerint, amikor egy-egy tekercset fény, nedvesség vagy hő ér, az tovább pusztul. Még a speciális tárolási körülmények között is romlik az állapotuk valamelyest, mivel a 2000 évvel ezelőtt használt tinta, valamint az ötvenes években a tudósok által alkalmazott ragasztószalag tovább bomlasztja az anyagot.

Ugyanebben az időszakban már egyszer lefotózták a darabokat, infravörös techológiát alkalmazva. Ezeket a képeket is légkondicionált helyiségekben tárolják, mivel olyan részleteket tartalmaznak, amelyek azóta már megsemmisült tekercseken álltak. Ezeket a régi fényképeket is digitalizálják majd a mostani projekt keretein belül.

„A szükség indította el a mostani kezdeményezést” – nyilatkozta Shor a New York Times-nak. „Fel akartuk mérni a tekercsek állapotát és arra jutottunk, hogy precíz fényképekre lesz szükségünk ahhoz, hogy pontosan megállapíthassuk, mennyire bomlottak le a tekercsek. Ezután rájöttünk, hogy a fotókból egy online adatbázist is készíthetünk, amelynek köszönhetően bárki olyan minőségben és olyan részletességgel tekintheti meg a tekercseket, amilyenre korábban még nem volt példa.”

A teljes folyamatra egy, vagy két évre lesz szükség. A projektet Greg Bearman, a NASA Jet Propulsion Laboratory nevű részlegének egykori munkatársa vezeti. Az adatgyűjtők csapatának élén Simon Tanner, a londoni Kings College kutatója áll majd.

„Ha ez a projekt befejeződik, akár minden egyetemista szemügyre veheti a tekercseket, ennek pedig óriási hatása lesz a tudományos életre” – üdvözölte a kezdeményezést Jonathan Ben-Dov, a Haifa-i Egyetem bibliatudománnyal foglalkozó professzora.