1, Zene agyhullámokkal

Zeneírás EEG-sapkával © engadget.com

Angol és osztrák fejlesztők közös szüleménye az az agy-számítógép interfész, amelynek birtokában csak koncentrálni kell a zenére, ujjunkat sem kell megmozdítani ahhoz, hogy hangokat csiholhassunk ki a számítógépünkből.

Az idei CeBIT-en demonstrált rendszert az osztrák Guger Tecnologies fejlesztette ki, bár működési elve meglehetősen egyszerű: a szisztéma az agy elektromos feszültségeinek váltakozásait figyeli, azokat pedig számítógépes parancsokká alakítja át. (Hasonló elven működik az amerikai Emotiv cég Epoc nevű játékirányítója is, amelyről már korábban beszámoltunk.) A rendszer nem nagyobb egy okostelefonnál, egyes kórházakban és kutatóintézetekben pedig már sikerrel alkalmazzák, állítja az Engadget technológiai hírportál - a rendszer 5000 dollárba kerül, a használatra betanított emberek pedig 99-100 százalékos használati pontosságot tudtak elérni.

A Londoni Egyetem kutatói mindebből hangszert alakítottak ki: viselőjének csak a képernyőn látható hangjegyekre kell gondolnia, azok pedig felcsendülnek a hangszórókból. Ezen interfészre még igen sok fejlesztés vár, hiszen a hangok nyolc alkalomból csak hatszor szólalnak meg, nyilatkozta a rendszerért felelős Dr. Mick Grierson. A kutatók azonban rengeteg potenciális lehetőséget látnak a rendszerben - azon zeneszerzőknek például, akik sclerosis multiplexben, bénulásban vagy más fizikai problémában szenvednek, nem kell abbahagyniuk a zenélést.


2, Zene ruhákkal
Infravörös érzékelők, gyorsulásmérők, mozgásérzékelők találhatóak a ruhák új generációjában. Az egyelőre csak tervasztalon létező PACER viselője mozgását alakítja át hanggá. Amikor ezen ruhát felöltve mozgunk, az izmok finommozgását a ruha felerősíti, a szenzorok és erősítők pedig a ruhára erősített irányítópanelbe küldik, ahol a hangok típusát, a hangerőt, a hangokat követő ritmust tudjuk állítani. A készítők szerint a tánc segítségével harmonikus ritmust és zenét tudunk formálni. Az irányítópanelhez köthető fülhallgató, illetve infravörös kapcsolat segítségével hangfal is. A ruha a tervezők szerint hatalmas motivációs erőt jelent és nagyon hatásosan lehetne olyan terapeuta kezelésekben felhasználni, ahol az egész testet kell megmozgatni vagy izommozgatásra kell késztetni a pácienseket.


A fenti megoldásnál jóval absztraktabb, művészibb megközelítést alkalmaz Adachi Tomomi japán hangművész, aki infravörös érzékelőkkel felszerelt ingével igen meglepő, szürreális hangeffektusokat ad saját hangjához. A videó a harmadik percnél válik igen intenzívvé.


Játszótéren születik a jövő zenéje, mondhatnánk a Sound Candy projekt anyagát látva, amely egy egyszerű, övre csatolható kabalaállat, amelybe hangeffektusokat, beszédet, zenerészleteket vehetünk fel, ezek pedig a készülék mozgási sebességétől, irányától, szögétől függően váltakoznak.


3, Új hangszer Japánból: Tenori-On
Újszerű ötletként hirdeti a Yamaha áprilisban bejelentett hangszerét, az élő elektronikus zenei fellépések során hasznosítható Tenori-On nevű készüléket. A kétoldalas, zenélő-villogó tábla meglehetősen absztrakt kinézetű, kezeléséhez a zene szerkezetét kell inkább látni lelki szemeink előt. A készülék előlapját alkotó 16*16 LED-gombbal zenei ötleteinket írhatjuk be a hangszerbe, illetve alkothatunk abból komplett számokat (amiket aztán SD-memóriakártyákra is lementhetünk). A gombok mátrixa nem okoz problémát annak, aki a számítástechnika hőskorában próbált meg különböző zeneszerkesztő szoftverekkel karriert kiépíteni magának: az idő múlása vízszintesen, a hangmagasság függőlegesen van ábrázolva.


Míg a készüléket megtervező Toshio Iwai médiaművész azt állítja, hogy a manuális, szalagos zenedobozok ihlették a Tenori-On ötletét, meg kell említenünk a tracker gyűjtőnév alatt sorakozó zeneszerkesztő programokat is. A zeneszámokat nem a hagyományos ötvonalas kottában, hanem egyfajta mátrixban kellett megírni, amelyben az oszlopok a különféle szólamokat vagy hangokat, a sorok pedig az egymás után megszólaló hangokat (a példa kedvéért: tizenhatodokat) jelentettek. Az újabb zeneszerkesztő programok, mint a Reason vagy a lenti videóban is szereplő Fruity Loops más logikát használnak (a tengelyek felcserélődnek) és ezen a logikán alapul a Tenori-On is.



4, Additív élőzene: gépek a beatbox szolgálatában


A beatbox-kultúrát állította fejre a brit szigetország legjobbnak mondott szájzenélő fenegyereke, Beardyman. A YouTube-anyagok tucatjait ontó, előadói képességeit tekintve is profi zenész az idei londoni Beatbox Convention alkalmából mutatta meg az érdeklődőknek és a szubkultúra legjobbjainak, hogyan lehet tovább fejleszteni a szájzenélést két Kaoss Pad segítségével. Ezekkel a zenészek képesek több sávot rögzíteni saját hangjukból, feldobolhatnak különféle taktusokat, amikre basszust vagy különféle szintetizátorszólamokat dünnyöghetnek, majd erre még vokálozhatnak is, ezeket pedig kedvükre effektezhetik.

Ugyanezt a koncepciót viszi a japán scratch-mester Tucker is, aki viszont nem saját hangjaival, hanem hangszerekkel játszik fel apró motívumokat és ezeket kombinálja két lemezjátszóra helyezett bakelitekkel.

5, Lézerhárfa


A lézerhárfát először Jean-Michel Jarre mutatta be a kínai nagyközönségnek 1981 októberében: a hangszer a térben "szétvetett" lézersugarakból áll, amelyekbe belenyúlva hangokat lehet megszólaltatni. Az eszközt Steve Hobley reprodukálta az elmúlt hónapokban, weboldalán teljes szerelési útmutatót is kaphatunk: a videón is látható, hogy működőképes, két kézzel "játszható" hangszerről van szó. Ennél jóval kezdetlegesebb, bár látványosabb reklámokat kapott változata a Beamz, amely összesen hat sávot a kezünkbe, amelyek nem csak hangokat, hanem hangmintákat vagy szólamokat is beindíthat.



6, Fijuu2: látványos, intuitív és játékkonzolt használ


Audiovizuális kísérletnek indult Julian Oliver zenekészítő szoftvere, a Fijuu2. A programban hat különböző hangszert lehet megszólaltatni egy Playstation 2-re köthető irányítópad segítségével. A videóban látható forgó gyűrűkön az általunk feljátszott hangok láthatóak, az amorf háromdimenziós formák pedig maguk a hangszerek. A nyitott forráskódú projekttel kapcsolatos minden anyag megtalálható a Fijuu weboldalán - gyakorlatilag bárki képes ezzel zenélni otthonában, ha Linuxot telepít gépére és beszerez magának egy PS2 játékgéphez használható kontrollert.

7, Nintendo Wii: az új trend


Nem csak az öregek otthonában vált siker a Nintendo új konzoljából, hanem a zenészek új generációja is egyre gyakrabban használja ki annak előnyeit a színpadon. A mozgásérzékelőkkel ellátott irányító - amellyel a papírforma szerint teniszezni, bowlingozni és kardozni tudunk - ugyanúgy használható DJ-pulthoz vagy elektronikus hangszerhez kötve. Az egyedi, gyorsan elkészíthető szoftvereknek köszönhetően a kontroller mozgatása, forgatása vagy rázása megváltoztatja az éppen szóló hangot vagy zenét: torzíthatja, mélyítheti vagy tetszés szerinti hangeffekttel dúsíthatja.


Ezen megoldás extrém változata az izraeli Tom Tlalim által elkészített WiiMote Music Controller Suit, amelyben nyolc Wii-kontroller található: ezzel valós időben lehet hangot készíteni és manipulálni. Maga a megoldás nem sokban különbözik a korábban részletezett PACER táncruhától: a különbség inkább csak a külsőségekben mutatkozik meg, a koncepció gyakorlatilag ugyanolyan.


8, Circuit bending: rövidre zárt játékok
Circuit bendingnek, szó szerint áramkörhajlításnak nevezzük kisfeszültségű készülékek, elemes játékok, apró digitális szintetizátorok rövidrezárását. A drótokkal, ellenállásokkal, kondenzátorokkal, nyomásérzékelőkkel, fényérzékelőkkel bővített áramköröket, amelyekből különféle hangokat kibocsátó zajzenei hangszerek születnek, 1966 óta ismeri a világ egy véletlennek köszönhetően: a módszerre egy amerikai fotós és hangszerkészítő, Reed Ghazala döbbent rá 1966-ban, aki amúgy számos zenésznek, többek között Tom Waits-nek, Peter Gabriel-nek vagy a Rolling Stones-nak is gyártott kísérleti hangszereket.


A módszert és az arra épülő hangszereket főként zaj- és kísérleti zenészek, a sok esetben nehezen befogadható glitch műfaj zenészei alkalmazzák, a fenti videóban egy extrémebb japán esetet láthatunk a gyakorlatban, amelyet a Kaseo becenéven elhíresült forrasztózenésznek köszönhetünk. 

9, Légzongora, avagy mi lett a thereminből?


A feltalálója, Léon Theremin után elnevezett theremin a világ egyik legrégibb, 1919-ben világot látott elektronikus hangszere. A készülék kezelője kezét két fémantenna közé helyezte, amelyek érzékelték a két kéz pozícióját: az egyik kézzel a kibocsátott hang frekvenciáját, a másikkal hangerejét lehetett befolyásolni. Ehhez hasonlít az AirPiano is, amelyen úgy lehet zongorázni, hogy nem kell hozzáérni a billentyűkhöz (amelyek amúgy nem is léteznek a hangszeren). A még csak kísérleti fázisban lévő hangszer oldalán megtekinthető, hogy hogyan lehet a meglehetősen egyszerű külsejű hangszerrel például olyan zenei szoftvereket kontrollálni, mint az Ableton.

10. Maywa Denki


A digitális és analóg művészetet és hangszereket ötvözi a japán Maywa Denki művészeti egylet, akiknek minden egyes performansza nemcsak zenei est, hanem termékbemutató is egyben. A bizarr hangszereket talán a hazai Lois Viktor munkásságához lehetne hasonlítani - hétvégére külön ajánljuk a hat gitárt meghajtó dobverőt és a tekerővel meghajtható, előre programozható dallamlejátszó hangszert.