Érthető, hogy egy munkaadó nem nagyon szereti, ha a beosztottak nem csupán a munkára...
Érthető, hogy egy munkaadó nem nagyon szereti, ha a beosztottak nem csupán a munkára koncentrálnak, másfelől viszont a munkavállalóknak is jár időnként némi lazítás. Vannak persze módszerek, amelyekkel álcázható, ha nem munkahelyi feladatainkkal vagyunk elfoglalva, ilyen például a pánik- (bocsánat, főnök-) billentyű, amelyet ha lenyomunk, képernyőnkön azonnal megjelenik az aktuális Excel táblázat vagy Word dokumentum. A lényeg, hogy egyszerűen válthatunk a munka és a szórakozás között. Vagy itt van például a Work Friendly oldal, amely – böngészőtípustól függetlenül – egy olyan weblapot nyit meg, amelyik úgy néz ki, mintha a Word 2003-ban dolgoznánk, mi viszont híreket olvashatunk rajta.
Legutóbb egy olyan figyelemre méltó oldalra bukkantunk (www.readatwork.com) , amely úgy teszi lehetővé, hogy rövidebb-hosszabb novellákat, elbeszéléseket, verseket olvassunk munka közben, hogy aki csak a monitorunkra pillant, az meg lesz győződve arról, hogy éppen egy PowerPoint prezentáció tanulmányozásában mélyedtünk el.
Ha fellépünk a „read at work” (azaz olvass munka közben) weboldalára, egy, a Windowséra emlékeztető felület fogad minket, majd ha megfelelő felhasználóként (NZ Book Council Guest) belépünk, máris egy XP-szerű asztalon találjuk magunkat, ahol bal oldalon a jól megszokott mappák sorakoznak. Ezek verseket, novellákat, kisregényeket rejtenek, sajnos „csak” angol nyelven.
A szerzői gárda imponáló: Lev Tolsztoj éppen úgy a szerzők között szerepel, mint Oscar Wilde. Ha kiválasztottuk a minket érdeklő művet, s meg is nyitottuk azt, máris egy látványos PowerPoint prezentáció induló képernyője fogad bennünket.
Ha a nyílra kattintva tovább lépünk, diagramok, folyamatábrák közé rejtve jelenik meg az irodalmi mű szövege. A fejlesztők fantáziáját dicséri, hogy minden újabb oldal új szövegelhelyezéssel kápráztatja el a szemlélődőt, s már az is jó szórakozás, ha csak nézegetjük a szebbnél szebb oldalakat. Persze nem igazi PowerPoint prezentációról van szó, úgyhogy nem tudunk beavatkozni a megjelenített képekbe. Olvasni viszont bátran olvashatjuk őket – akár remek nyelvgyakorlásnak felfogva az angol szöveg értelmezését –, azt fogják hinni, hogy bőszen dolgozunk.
Ha meguntuk az olvasást, vagy lenyomjuk az Esc billentyűt, vagy az ál Start gombra kattintva kijelentkezünk az oldalról, s máris folytathatjuk igazi munkánkat. Esetleg elmorfondírozhatunk azon, hogy vajon mikor kap kedvet egy hazai programozó hasonló környezetbe átültetni a magyar irodalom gyöngyszemeit.