Eleinte bevált a trükk, hogy San Franciscó-i irányítószámmal jelentkezett be egy budapesti zenekedvelő az amerikai Pandora internetes zenerádió hallgatói közé - a muzsikát ugyanis, szerzői jogi okokból, kizárólag amerikai közönségnek szánják. Nemrég azonban e-mail érkezett Oaklandból Budapestre: "Leállítjuk a szolgáltatást, mert megállapítottuk, hogy Magyarországról hallgat minket."

A levélben ott állt a felhasználó internetes címe (IP), amelynek első számjegyei valóban magyarországi internetszolgáltatóról árulkodnak. És ez egyáltalán nem tartozik a titkos, személyes adatok közé. Bárki rácsodálkozhat, mennyi adatot küld szét számítógépéről a világba. Elég megnyitni például a showmyip.com oldalt, és a részletes visszajelzésből nemcsak az derül ki, hogy valaki Explorert, Firefoxot vagy más böngészőt használ-e, hanem e program beállításai, valamint a processzor és az operációs rendszer fajtája, de akár a képernyő felbontása is.

Nem rossz szándékú kémkedésről van szó. Az egyre többet tudó internetes oldalaknak tisztában kell lenniük vele, milyen nyelven szóljanak a látogatóhoz, ha pedig zenét vagy mozgóképet mutatnak, milyen szoftverhez igazítsák azt. Végső soron az is az előzékeny kiszolgálás része, ha a program nem omlik össze, hanem csak visszaüzen, mint például egy másik internetes rádió, a Yahoo! Music a Firefox-híveknek: "Sajnos az ön böngészője nem alkalmas a szolgáltatás igénybevételére."

Még az sem kifejezetten illegális, ha a reklámok elhelyezői - pontosabban: fáradhatatlan számítógépeik - ellenőrzik, milyen hirdetéseket láthatott, milyen oldalakat nézhetett meg előzőleg a világhálón szörfölő. Ehhez azokat a parányi kódolt szövegeket - az egyébként ártalmatlan cookie-kat (magyarul: sütiket) - használják, amelyeket rengeteg lehívott oldal elhelyez a számítógép valamely, az átlagos felhasználó által sosem látott zugában. A sütik persze visszautasíthatóak, még ha a legtöbb felhasználó nem állítja is ennyire óvatosra a böngészőjét. Aki ugyanis ezt teszi, azt kisebb kényelmetlenségek érik: például nem maradnak meg az áruk a kosarában internetes bevásárlás közben, vagy minduntalan újra be kell jelentkeznie a gyakrabban látogatott oldalakra. Bekapcsolt cookie-k esetén a szóban forgó reklámozók az internetező feltérképezett útvonalából próbálnak következtetni szokásaira, és igyekeznek ehhez igazítani a neki küldött hirdetéseket. Jól nevelten - bár kissé talán álságosan - ezt úgy szokták indokolni: meg akarják kímélni a látogatókat attól, hogy többször is ugyanaz a reklám villanjon a szemük elé.

A határt azonban könnyű átlépni - állami szervek is beleestek már a sütikkel való túletetés hibájába. Az amerikai kormány szabályokkal bástyázta körül a cookie-k alkalmazását, miután néhány éve kiderült: az elnöki hivatal kábítószer-ellenes részlege ily módon próbálta nyomon követni, nem érdeklődtek-e drogkészítési oldalak iránt is azok, akik a kábítószerről lebeszélő tájékoztatót megnézték. Mindmáig ismeretlen okokból az amerikai hírszerzés, a CIA is sütiket hagyott a számítógépeken, de miután egy adatvédelmi aktivista 2002-ben rájött a turpisságra, azt mondták, csupán véletlen volt, és abba is hagyták.

Internetezés nélkül is behatolhatnak a számítógépbe olyan hívatlan látogatók, amelyek nem tisztességtelen szándékkal ugyan, de bajt okoznak. A legnagyobb ilyen botrányt a Sony lemezcég kavarta, amikor szerzőijog-védelmi okokból korlátozta 52 albumának másolását és lejátszását: 2005-ben több mint 2 millió olyan lemezt adtak el, amely ellenőrizhetetlen garázdálkodásba kezdett a számítógépek cd-lejátszójában. Az asztali lejátszókkal ellentétben a számítógépek kétségkívül alkalmasak a zene sokszorosítására, de a Sony jobban tette volna, ha az eufemisztikusan digitális jogkezelésként emlegetett védekezésnek nem ezt a durva módszerét választja. Amint a cd-t behelyezték a komputerbe, az esetek többségében megállíthatatlanul telepítette magát egy olyan szoftver, amely - a vírusokhoz hasonlóan - észrevétlenül bújt meg, majd ellenőrzése alá vonta a cd-lejátszót. A csodálkozó tulajdonosok rejtélyes lefagyásokat tapasztaltak, ha pedig megpróbálták eltüntetni a kéretlenül kapott szoftvert, akár működésképtelenné is válhatott a lejátszójuk. Pár hónap elteltével a Sony bocsánatkérésre kényszerült, és arra, hogy a lemezeket ingyen másolásvédtelenekre cserélje, a számítógépekhez meg javítócsomagot tegyen fel az internetre. A dolog pikantériája, hogy mind az eredeti szoftver, mint a javítócsomag kiskaput nyitott igazi, káros vírusoknak is.

Nem okoz károkat, de internetes fórumokon gyakori morgolódást vált ki, hogy telepítésekor jó néhány szoftver kikémleli a számítógépet, majd pedig később, használat közben is rendszeresen üzenget a gyártó cégnek. A személyi számítógépek legelterjedtebb operációs rendszere, a Microsoft Windows XP az első számú példa erre, mióta tavaly nyáron megjelent a - kétségkívül gyakran másolt - szoftver eredetiségvizsgálója. Hacsak a felhasználó át nem állította, a Windows automatikusan töltögeti és telepíti a frissítéseket, és eközben a számítógépén észrevétlenül megjelenik az "Eredeti Windows, valódi előny" nevet viselő program. Akinek az operációs rendszere történetesen nem jogtiszta, annak a képernyőjén a rendszer minden indításakor idegesítő figyelmeztetés bukkan fel - a Microsoft honlapja szerint ez nem jár következményekkel -, és mivel egyre több gép folyamatosan rajta lóg az interneten, a szoftver egyúttal rövid üzenetet küld a Microsoftnak; a cég közlése szerint ártalmatlan adatokkal. A tavalyi bevezető időszakban számítógépes lapok szerint a Windows akkor is naponta "hazatelefonált", ha eredetinek bizonyult az operációs rendszer; utóbb beérte kéthetenkénti értesítésekkel.

Az átlagosnál óvatosabb felhasználók beállíthatják a Windows automatikus frissítéseit úgy is, hogy csak az töltődjön le, amire ráklikkelnek. Szakértők körében azonban tartja magát az az értesülés, hogy a Windows arról is tudósítja a központot, ha valaki visszautasítja az eredetiségvizsgálatot. Azt beszélik, a Windows médialejátszója is kapcsolatban áll a szülői házzal: a Media Player állítólag azt figyeli, milyen zenéket hallgatnak és milyen videókat néznek a felhasználók. Igaz, azt még a rossz nyelvek sem állítják, hogy a Microsoft továbbadná másoknak e slágerlistákat.

A szoftverek önkényeskedését némiképp vissza lehet fogni, ha letöltés, telepítés közben a felhasználó nem klikkelget meggondolatlanul. Telepítés közben több szoftvernél ki lehet kapcsolni azt a funkciót, hogy állandóan figyelje saját frissítéseit, és felajánlja a letöltéseket, illetve - "a termékfejlesztés segítésére" - hibaüzeneteket küldözgessen. Ha ez nem történik meg, akkor úgy viselkednek, mint például a rengeteg internetes oldal megjelenítéséhez szükséges - gőzölgő kávéscsészés ikonjáról felismerhető - Java egy kis segédprogramja, amely ugrásra készen állandóan ott lapul a számítógépben, pedig egyetlen feladata, hogy rendszeresen megérdeklődje, megjelent-e a program újabb verziója. És ha már ott van a kis megfigyelő, csak az tudja leállítani, akinek van mersze és szakértelme belenyúlni a Windows beállításainak nyilvántartásába, a Registrybe.

A nem vírusként beépülő legális szoftverek akkor okozhatnak kellemetlenséget, ha túl sok van belőlük: ilyenkor a gép minden bekapcsolásakor lelassítják kissé a komputert. Az mindenesetre megnyugtathatja a laikusokat, hogy ha valamelyik legális program túlzásba vinné a felügyeletet, vagy bizalmas adatokat üzengetne, akkor az - a Sony említett botrányához hasonlóan - valószínűleg hamar kiderülne.

Nem titok az sem, hogy a keresőgépéről ismert, de a reklámpiacon is helyezkedő Google immár szabadalmaztatta játékfigyelőjét is. Az egyre gyakrabban internetes partnerekkel zajló játszmák kikémlelésével személyre szabhatják a játékokban elhelyezett hirdetéseket (HVG, 2007. április 7.), ami már csak azért is fontos a Google-nak, mert nemrég vásárolta föl az internetes játékok reklámjaira szakosodott AdScape-et. A szabadalmi leírásból az eljövendő évekre olyan lehetőség bontakozik ki, hogy pár órás megfigyelés után kiismerik a játékos ízlését, és ettől függően akár egy közeli pizzéria reklámját villanthatják föl előtte, ha viszont azt tapasztalták, hogy kevesebbet akciózik, és többet cseveg játékostársaival, akkor például mobiltelefon-reklámot kap.

BEDŐ IVÁN