A történet 1999-ben kezdődött. Shawn Fanning, egy tizennyolc éves diák, a Northeastern University hallgatója egy unalmas előadás alatt, megálmodja a Napster-t (a Napster Shawn nickneve volt), egy kockás füzetbe rajzolja az azóta világhírűvé vált logót, majd iskola után rögtön nagybátyja irodájába megy. Két-három nap programozás és nagyon kevés alvás után 1999 júniusában megszületik a Napster első, béta verziója. A boldog programozó, harminc barátjának és kollégiumi társának adja oda a szoftvert, gondosan a lelkükre kötve, hogy ne adják oda senkinek, csak tesztelgessék. Naná, hogy nem így történik... Néhány napon belül (!) a Napster felhasználóinak száma eléri a 15.000-et, majd elkezd még gyorsabban növekedni és meg sem áll... hónapokon belül több millió ember töltöget a szoftver segítségével.

A Napster programozója, kultikus figura.

Persze Shawn nem tudja, hogy élete (és sok millió internetező élete) ettől a pillanattól megváltozott. A Napster - gyakorlatilag pillanatok alatt - hihetetlenül népszerű lesz, nem véletlenül: ez a világ első olyan szoftvere, aminek segítségével a felhasználók egymás között (a Napster egy ún. central-directory-t használt, tehát nem volt még a szó szoros értelmében P2P) cserélhették kedvenc zenéiket – szerverek, központi kontroll és mindenféle szűrés nélkül...  Ebből adódóan ha valaki belépett a Napsterbe, először minden bizonnyal hihetetlenkedve bármulta a fájlok mennyiségét – szinte alig volt zeneszám, amit ne lehetett volna letölteni. (Shawn nagy zenerajongó volt, a Napster tehát kifejezetten a zenék-csereberélgetésére készült.)  A dolog annyira beindult, hogy Shawn nemsokára egy kis céget alapított San Mateo-ban (California), Napster néven. A Record Industry Association of America (RIAA), persze rögtön érzékenyen reagált a dologra – még ugyanebben az évben, a RIAA eljárást indított a Napster ellen, szerzői jogok megsértése miatt – végülis jogosan, hiszen a zenéket a felhasználók ingyen töltögették le, ami sem a zenészeknek, sem a kiadóknak nem jelentett jó üzletet... A RIAA és Shawn háborúja sokáig tart, közben a Napster 2000-ben, a média-óriás Bertelsmann személyében támogatókra is talál. A Napster népszerűsége alapján programozók százai kezdenek el dolgozni hasonló szoftvereken (készülve arra az esetre, ha a Napster megbukna...). Igazuk is lesz: 2001-ben, a Napster átmenetileg bezárja virtuális kapuit – 250.000 zeneszám, 1.6 millió fájlnév alatt egy pillanat alatt elérhetetlenné válik. Vagy mégsem?

A Napster sikerét látva, 2000 végére a Nullsoft (igen, ők azok akik a Winamp-ot is kitalálták...) már megalkotta a Gnutella nevű fájlcsere-szoftvert, igazi, kőkemény P2P alapokon nyugvó, stabil és profi formában.

Justin Frankel a Winamp megalkotója

A Gnutella a Winampot is programozó úriemberhez kötődik: ő Justin Frankel. Miután a Nullsoftot (a Winamp gyártóját) eladták az AOL-nak, a Gnutella-feltaláló, immáron AOL-munkatárs, figyelmeztető szavakat hallhatott: az AOL - Time Warner médiaóriásnak természetesen nem volt ínyére, hogy ilyenfajta szoftver származzon a háza tájáról. A konszern erőteljes nyomására a www.gnutella.com weboldalt bezárták (azóta újra elérhető). Ez aztán egyben a puding próbája is volt. Vajon el fog tűnni a teljes hálózat? Esetleg zavarok lépnek fel? Vagy átveheti valaki más az irányítást a háló felett? Semmi ilyen nem történt – a decentrális Gnutella-hálózat becsületesen megállta a helyét, és azóta is él és virágzik a mai napig. Ebben biztos, hogy az is segített, hogy a Gnutella pontos programkódja „véletlenül” kiszivárgott. Ez az „indiszkréció” gondoskodott arról, hogy a Gnutellát sok programozó azonnal elkezdhette továbbfejleszteni, így időközben számtalan kliens érhető el hozzá a hálón.

Egy szó mint száz, alig valamivel a publikálás után a Nullsoft (talán megijedtek?) beszünteti a fejlesztést és a supportot, a Gnutella azonban már saját életet éli... Élelmes programozók hekkelik meg a Gnutella forráskódját világszerte, aminek alapján rengeteg, hasonló (ha nem ugyanolyan) szoftver készítenek. 2003-ra 14 különböző szoftver működik, ami a Gnutella alapján készült, köztük a népszerű Bearshare és Morpheus.

A RIAA persze egyre „idegesebb”, látván, hogy a Napster megszűnése semmit sem segített, sőt egyre több, és egyre jobb fájlcserélők jelennek meg. 2003-ban a RIAA elkészíti az első olyan szoftvert, ami a fálcsere hálózatokat járva, illegális zeneszámok és azok eltöltői után kutat. Sokra persze nem mennek vele, hiszen gyakorlatilag a fél világot be kellene perelniük ennek alapján, és ha mindenki börtönbe megy, akkor ugye megáll az élet a földön:) 

Az egyik leghíresebb akkori eset a bíróság elé citált 79 éves Ernest Brenot. Az ügy azért különleges, mert szegény öregnek nincs számítógépe, sem internetes hozzáférése. Ennek ellenére azzal vádolták, hogy több mint 700 dalt kínált fel letöltésre egy internetes fájlcserélőn keresztül. A számok között állítólag voltak Creed, Linkin Park és Guns 'n' Roses dalok is. Később persze kiderült, hogy az öreg nem tehet semmiről (szegény, nem is igazán tudta, mi az az MP3), csak a RIAA kémszoftvere tévedett egy kicsit... illetve egy nagyot.

A zenekarok sem igazán örültek a fálcserélés elterjedésének. A Metallica az egyik első, és legerőszakosabb Napster ellenes zenekar volt – olyannyira, hogy ők külön is beperelték, mind a Napster-t, mind Shanninget. Madonna 2003-ban, olyannira kiakadt azon, hogy legújabb albuma már a megjelenés előtt elterjedt a KaaZa hálózatán, hogy később „hamis” MP3-akat helyezett el (állítólag saját kezűleg!) a hálózaton, amiket letöltve és meghallgatva, csak az énekesnő „mit gondolsz, mi a francot csinálsz!” bekiabálást hallgathatta meg a töltögető nagyérdemű... 

ÉS hogy mi a történet vége? Nos, a Napstert végül megveszi a Roxio, és elkészül a Napster2 (http://www.napster.com/), a fájlcsere szoftverek pedig elárasztják a netet – 2004-ben már több mint ötven különböző fájlcsere-kliens van használatban, napjainkban pedig már megszámolni sem érdemes. Ráadásul megjelent a Torrent, ami teljesen új alapokra helyezte a fájlcserét...  A filmek, képek, szoftverek és zeneszámok (ingyenes) továbbítása megállíthatatlanná vált.  A Napster pedig (habár gyakorlatilag megszűnt), úgy vonult be az internet történelmébe, mint „a szoftver, ami megváltoztatta a online-fájlcserélés világát.”