A „hangbogár”, azaz a SoundBug egyáltalán nem egér, mégcsak nem is...
A „hangbogár”, azaz a SoundBug egyáltalán nem egér, mégcsak nem is beviteli eszköz. A hivatalos megfogalmazás szerint, egy „audio share portable-device”, amit talán jobb is ha meg sem próbálunk lefordítani. A hangbogár lényege: csatalkoztassunk bele bármely audio-eszközt („bármely” értendő az MP3 lejátszó, a PC és a mobiltelefon magasságában; a BRG-magnó nem megfelelő-e célra), majd a zene elindítása után a „bogarat” tegyük bárhová: asztalra, ablakra, monitorra, tükörre. Egy egészen forradalmi eljárás segítségével (nem hagyományos rezonancia segítségével – FeONIC© technológia) a kis aranyos „hangszórót” varázsol az ablakból, asztalból, aranyhörcsögből – egyszóval abból a felületből ahová felraktuk. A SoundBug nem jön zavarba, bárhová rakhatjuk, ugyanis a high-tech cuccokat manapság tapadókoronggal szállítják (naná). A meglepetés benne pedig az, hogy egyrészt meglepően tisztán szól (ami egy éppen MP3-akat lejátszó dohányzóasztal esetében némileg meglepő hatást tud kelteni), másrészt eléggé hangos: egész pontosan (max.) 75 decibel. Kicsi szépséghibája, hogy ha sztereóban akarunk zenét hallgatni, akkor „linkelnünk” kell kettő darab ilyen bogarat: a linkelés után a bogarak felismerik, hogy mi a helyzet és rögtön sztereóra „osztják” szét a zenét. Persze ebben az esetben nem árt két távolabb eső felületre pakolnunk a bogarakat: semmi gond, a zsinór három méteres. Három elemre lesz szükségünk a „hangszóró nélküli zenéléshez”. Ja, és még harminc dollárra: ennyibe kerül ugyanis egy SoundBug. Sajnos ha egy házibuli közben („mindjárt hangfal leszel Béla!”) valamelyik barátunk homlokára tapasztjuk, akkor nem működik – hát igen, semmi sem tökéletes.