A NASA talált életet a Marson, de el is pusztította azt?
Két NASA szonda látogatta meg a Marsot harminc évvel ezelőtt, s útjaik során idegen mikroorganizmusokra bukkanva, melyeket gondatlanságuk nyomán el is pusztítottak – állítja egy amerikai kutató.
Marsbéli táj. Az élet nyomai után kutatnak © ESA |
Dirk Schulze Makuch ezen elméletét az Amerikai Asztronómusok Társaságának Seattle-i találkozójára időzítve tette közzé egy napilapban. Az újságban leírtak, melyek az élet utáni kutatást egy szélesebb perspektívába helyezve értelmezik, segíthetnek a NASA kutatóinak, hogy nagyobb körültekintéssel kutassanak az idén a vörös bolygóra érkező űrhajóval – mondta az űrhivatal egyik vezető kutatója az Associated Pressnek.
Múlt hónapban új a vörös bolygóról készült képek tartották izgalomban a tudósokat, melyek újabb bizonyítékként szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a Marson nagyritkán észlelhető vízfolyás, s ezáltal, nagy valószínűséggel képzelhető el ott is valamely formája az életnek.
A hetvenes években a Viking misszió nem talált az életre utaló jeleket. Akkoriban azonban csak földi típusú élet után kutattak, melynek alapja a sós folyadékot tartalmazó sejtek létezése.
„A Mars hideg és száraz légköri viszonyai közt létrejöhetett az élet valamely formája, melynek alapja egy a víz és hidrogén-peroxid keverékéből létrejövő folyadék” – mondta Schulze-Makuch.
Ennek magyarázata, hogy a víz és a hidrogén-peroxid keveréke igen alacsony hőmérsékleten (-55,56 Celsius fokon) is folyékony marad, és nem károsítja meg a sejteket amikor azok megfagynak. A a hidrogén-peroxid képes kinyerni a vízgőzt a levegőből.
Az Opportunity Mars szonda © NASA |
Egy akkori, élet után kutató kísérletben ugyanis vi-zet permeteztek a Mars felszínére, mely lényegében megfullaszthatta a hidrogén-peroxid alapú életet. Egy másik kísérlet során hőt közöltek a felszínnel, s ez megsüthette a marsi mikrobákat.
„A gond az volt, hogy az akkori kutatók vajmi keveset tudtak a Mars környezetéről” – teszi hozzá Schulze-Makuch. A Földön is találhatunk hasonló példát. A kutató egy földi bogárra, a pöfögő futrinkára hívja fel a figyelmet, mely támadóval szemben védekezésképpen forró gázt termel, mely negyedrészt hidrogén-peroxidot tartalmaz.
Schulze-Makuch nem tudja bizonyítani a mikrobák létezését, de a Mars környezetének ismeretében, valamint evolúcióját figyelembe véve „van értelme a feltevésnek”.
Az utóbbi években kutatók a Föld számos pontján találtak életet olyan helyeken, ahol a körülmények annyira szélsőségesek, hogy azt azelőtt nem feltételezték. Jó példák erre a különösen savas spanyol folyók és a jéggel borított tavak az Antarktiszon.
Schulze-Makuch kutatásának eredményei egybe esnek a Nemzeti Kutatási Tanács szokatlan életformák után kutató részlegének eredményeivel. Ők szintén azért aggódnak, mert szerintük a kutatók túlzottan föld centrikusak a távoli életformák keresése során.
A gond az a kutatókkal, hogy „azt találják csak meg, amit keresnek” – mondja Katherine Freeman professzor a Penn Állami Egyetem geológusa.
Egy NASA Mars misszió, a Phoenix várhatóan idén nyáron landol a bolygón, s az egyik az elmélet kidolgozásába bevont lelkes kutató ígéretet tett annak ellenőrzésére a sikeres landolást követően. Figyelembe kell azonban venni, hogy a Phoenixen fellelhető tudományos eszközök és alkalmazások állnak csak rendelkezésre a kutatások elvégzésére, és a hidrogén-peroxid alapú élet-elmélet ellenőrzésére – teszi hozzá Chris McKay a NASA asztrobiológusa.