© reptarium.cz

A komodói varánuszgyíkok (Varanus komodoensis) 2,5 méteresre, mázsás súlyúra megnövő, dögöt is evő ragadozók, melyekből összesen körülbelül négy ezer él a világon. A populáció háromnegyede hímekből áll, s a hímek véres harcokat vívnak egymással, hogy pározhassanak. Az állatkertek szívesebben tartanak nőstényeket, a hímeket pedig utaztatják, látogatóba viszik hozzájuk. A londoni varánusz mama nem várta meg a soron következő randevút, és elkezdett tojásokat tojni, majd a Chester állatkertben tartott sorstársnője is így tett. Az apát sohasem látott sárkánygyíktojásokból normális utódok keltek ki, de kizárólag hímneműek. Később párzás után az egyik varánusz mamának lányai is lettek.

A gerinces élőlényeknél az utódok létrejöttéhez általában két különböző nemű ivarsejtre van szükség, és igen ritka az egynemű szaporodás (partenogenezis, szűznemzés). Az egész világon mindössze hetven egynéhány hal, kétéltű és hüllő fajról ismeretes, hogy hímek nélkül is képesek utódokat létrehozni. Phillip C. Watts, a liverpooli egyetem tudósa, és Claudio Ciofi, a firenzei egyetem professzora állatkerti kollégáikkal közösen úgynevezett "genetikai ujjlenyomatokat" készítettek a felnőtt és a kis gyíkokról, és kiderítették, mi az oka, hogy az egynemű szaporodással létrejövő utódok kizárólag hímneműek, illetve, hogy nőstények csak kétnemű szaporodással jöhetnek létre. A kutatók az egynemű szaporodás máig vitatott kérdésköréről a Nature amerikai tudományos folyóiratban ismertették új elképzelésüket.

A varánuszgyíkoknak két nemi kromoszómája van, a Z és a W. A petesejtekben és a hím ivarsejtekben bármelyik előfordulhat. Párzáskor az azonosak találkozásából (ZZ vagy WW) hímek, a különbözőkből (ZW) nőstények lesznek - pontosan fordítva, mint az embereknél. Párzás nélkül, egynemű szaporodáskor csak a petesejt saját kromoszómakészlete áll rendelkezésre, ezért azonosak lesznek a nemi kromoszómák és hím egyed fejlődik ki.

Az egynemű szaporodást 1957-ben először leíró orosz biológus, Ilja Szergejevics Darevszkij még úgy gondolta, hogy a kipusztulóban lévő fajok egyfajta túlélési mechanizmusáról van szó, de feltevése ellen szólt, hogy az egynemű szaporodás során nem jönnek létre új genetikai variációk, kisebb lesz a populáció alkalmazkodó képessége, ami növeli a kihalás esélyét. A varánuszok esete új fordulatot hozott a partenogenezisről folyó szakmai vitába. A faj túlélése szempontjából ugyanis teljességgel érdektelen a szűznemzés képessége, ha ezen az úton csak hím utódok jöhetnek létre. A kutatók szerint a jelenség olyan genetikai mechanizmus mellékterméke, melyre az egymással távoli rokonságban lévő fajok keresztezéséhez, új fajok megjelenéséhez van szükség.