Jon Sudbo Első lebukása január 15-én történt, amikor az orvos munkaadója, az oslói Radium kórház közölte: a 44 éves kutató légből kapott neveket és kórtörténeteket használt a Lancet című brit tudományos folyóirat 2005 októberi számában megjelent „Nem szteroid alapú gyulladásgátlók és a szájrák kockázata” című tanulmányában.

A hamisításra akkor derült fény, amikor az onkológus egyik kollégája megkérdőjelezte a cikkben szereplő adatokat. Az írásában szereplő ellentmondásokkal szembesülve a kutató kénytelen volt beismerni, hogy az egész tanulmány valótlan adatokon alapul.

A botrány kirobbanása óta Sudbo betegállományban van, de hétfőn jobbnak látta ügyvédje, Erling Lyngtveit útján közölni: nem csak a Lancet olvasóit csapta be, hanem 2004 áprilisában a New England Journal of Medicine, 2005 márciusában pedig a Journal of Clinical Oncology című szaklap közönségét is.

Az ügyvéddel azt üzente a külvilágnak, hogy a csalásoknál nem a pénz, hanem a rang, a hírnév és a sikeresség vezérelte. Közölte továbbá: a három közül egyik esetben sem tudtak társszerzői arról, hogy hamisított adatokkal dolgoznak.

A kutató „nagyon szégyelli magát azért, amit tett, és szeretne tiszta vizet önteni a pohárba” – hangoztatta megbízója nevében Lyngtveit ügyvéd.

Hogy ebből mennyi igaz, azt nem tudni, de a kórház honlapján egy 2004. március 31-i bejegyzés szerint a doktor 10 millió dollárt kapott öt évre, rákkutatási célokra, egész pontosan, hogy 350-400 pacienst kezeljen két gyógyszerrel. Hogy a tízmillióból mennyi jutott Sudbonak, azt természetesen pillanatnyilag nem lehet tudni.