Vízilabdában nem lehet kérdés, hogy ott a helye a magyar csapatnak az olimpián, ám már a sikersportágnak számító kézilabdában is inkább a bravúr kategória, ha férfi és női csapatot is adunk az ötkarikás játékokra. De mi a helyzet Orbán szerelemprojektjével, a focival, illetve a kosárlabdával és a röplabdával? Ennek jártunk most utána.
Hajmeresztő kijelentésektől hemzsegő interjút adott Orbán Viktor miniszterelnök kedvenc sportlapjának, a Nemzeti Sportnak. Volt szó „libsi elégedetlenségről”, női bokszról, ami „a férfi szemnek furcsa látvány, amikor hölgyek verik egymást”, genderkérdésről – ennek kapcsán megjegyezte a kormányfő, hogy ha Hámori Lucának nem egy „férfiszerű ellenféllel” kellett volna bokszolnia, akkor akár aranyérmet is nyerhetett volna –, és azt is elárulta, hogy egy egymondatos SMS-ben tudatta a sportállamtitkárral az olimpia utolsó napján, hogy maradhat.
Ezeket a mondatokat sokan, sokféleképpen feldolgozták már, volt azonban Orbánnak egy olyan kijelentése, amit első hallásra nehéz hova tenni.
A csapatsportban nincs olyan, hogy elég. A klasszikus csapatsportágak mindegyikében ott kellene lennünk az olimpián, de legalábbis a vízilabdán és a kézilabdán túl is fociban, a kosár- és röplabdában is folyamatosan nyitva kellene legyen az esély.
A lap főszerkesztője és Orbán személyes híve, Szöllősi György már kérdés feltételekor megjegyezte, hogy ellentmondásos a helyzet a csapatsportokat illetően, ugyanis régóta nem volt négy csapatunk sem a játékokon, ráadásul majdnem öt lett – itt a női kosarasokra utalva.
Ez így elmondva világos tervnek tűnik, de vajon mennyire reális ennek a célnak az elérése? Ezt próbáljuk meg cikkünkben körbejárni.
Orbán örök szerelme, a foci
Kezdjük a miniszterelnök kedvenc sportágával, a labdarúgással, az interjúban ugyanis erre is kitértek. Orbán szerint „nagyon kell utálni a kormányt, nagyon kell utálni a magyar labdarúgást, talán még a saját hazáját is annak, aki azt akarja mondani, hogy nincsenek pozitív változások ebben a sportágban is. Épelméjű ember ezt nem mondhatja”. Azt ő is elismeri, hogy arról lehet vitatkozni, sőt, kell is, hogy elég tempós-e a fejlődés, majd ezen a ponton megemlíti az akadémia rendszert.
Ha az akadémiai rendszer jól működne, fontos szerepe lehetne abban, hogy lesz-e a jövőben magyar válogatott az olimpián, ugyanis a férfi tornán bevezetett szabályok szerint legfeljebb 23 éves játékosokat lehet nevezni, akiket három túlkorossal egészíthetnek ki a csapatok. A párizsi olimpiára 4 európai csapat kvalifikálta magát, a házigazda Franciaország mellett a 2023-as U21-es Európa-bajnokság három legjobbja. Illetve ez nem teljesen igaz, Anglia ugyan megnyerte a tornát, de mivel Nagy-Britannia néven versenyez az olimpiákon és a Wales, Skócia, Észak-Írország hármas nem tudott megállapodni a közös indulásról, ezért az angolok kikerültek a képből. Ott volt viszont a második Spanyolország, a harmadik Izrael és a negyedik Ukrajna.
A mieink olyannyira távol voltak attól, hogy kvalifikálják magukat, hogy már a selejtezősorozatot sem élték túl és 4. helyen zártak a B csoportban Németország, Izrael és Lengyelország mögött, 5 ponttal lemaradva a rájátszás helyen végző izraeliektől. Orbánnak joggal fáj, hogy a magyar focisták huzamosabb ideje nincsenek ott az ötkarikás játékokon. Főleg úgy, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az olimpiai labdarúgás történetében a magyar férfi válogatott a legeredményesebb 3 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzéremmel. Mindez ráadásul az 1952 és 1972 között megrendezett hat olimpián sikerült, ami csak fényesebbé teszi az akkoriak sikereit. A kijutás is legutóbb 1996-ban jött össze, de akkor Dunai Antal csapatának sok babér nem termett, 0 ponttal esett ki a csoportból és végül a 16., azaz az utolsó helyen zárt.
A nőknél kicsit más a helyzet, a magyar csapat ugyanis még sohasem kvalifikálta magát az olimpiára és látva a női labdarúgás itthoni helyzetét, ezt a közeljövőben sem várhatjuk el sportolóinktól. Elég csak a legmagasabb osztályt alapul venni, ahol a csapatok zöme munka mellett játszik és csupán a legjobb klubok engedhetik meg maguknak, hogy normális fizetést adjanak focistáiknak.
Kézilabda, ahonnan a NER szintén nem sajnálja a pénzt
A 2010-es kormányváltás után a NER a sportra is rátelepedett, olyannyira, hogy több sportági szövetség élére is fideszes politikusok kerültek. Nem volt kivétel ez alól a kézilabda sem, amelynek szövetségét nyolc éven át, 2015 és 2023 között Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője irányította elnökként. Tavaly egy, a Nemzeti Sportnak adott interjúban – ahol többek között bejelentette, hogy nem indul újra az elnöki posztért –, Kocsis Máté úgy fogalmazott, hogy azokat a célokat és feladatokat, amelyeket a 2015-ös megválasztásakor kitűzött maga elé, sikerült elérni. Az akkor pénzügyileg „rettenetes állapotban” lévő sportágnak megszerezte a lehető legtöbb piaci és állami támogatást, jelentősen megnőtt az igazolt sportolók száma, fejlődött az infrastruktúra, határon túli akadémiák indultak.
Párizsban mind a férfi, mind pedig a női válogatott ott volt, de azt, hogy ez inkább a bravúr kategória, mintsem elvárás, az is mutatja, hogy ez legutóbb 20 éve, 2004-ben jött össze a mieinknek. Akkor a férfiak a negyedik, a nők az ötödik helyen végeztek. Ezt az eredményt most nem sikerült megismételni, a fiúk a csoportkörben búcsúztak, a lányok pedig az egyenes kieséses szakaszban szenvedtek szívszorító vereséget a negyedik helyen záró Svédország ellen.
Ezalatt az idő alatt persze voltak szép sikerek, 2008-ban a nők, 2012-ben a férfiak is negyedik helyen végeztek, Rióban viszont egyik válogatott sem volt ott, Tokióban pedig Norvégia jelentette a végállomást a női csapatnak a negyeddöntőben. Habár Párizsban egyik válogatott sem tudott kiugró teljesítménnyel előrukkolni, ha figyelembe vesszük a két keret átlagéletkorát, akkor még arra is reális esély mutatkozik, hogy a Los Angeles-i olimpiára is minnd a két csapatunk kvalifikáljon.
A legbiztosabb pont, a vízilabda
Az Orbán által említett sportágak közül a vízilabda az egyetlen, ahol hatalmas csalódás lenne, ha nem lenne ott a női és férfi válogatott is Los Angelesben. Az olimpiák történetének összesített éremtáblázatát toronymagasan, 9 arany-, 3 ezüst- és 5 bronzéremmel Magyarország vezeti, amihez egy bronzérem kivételével a férfi csapatok adták hozzá a legjavát. Orbán a Nemzeti Sportnak meg is jegyezte, hogy „eleve csalódottak vagyunk vízilabdában, ha nem nyerünk, és most nem ezüstérmünk van, hanem negyedik helyünk.”
Az érem ugyan nem jött össze Párizsban, de a mieink rendszeres olimpiai szereplése papírformának számít. 2000 óta, amikor is olimpiai sportág lett a női vízilabda is, egyetlen tornát hagyott ki a magyar válogatott, éppen a Sydney-ben megrendezett ötkarikás játékokat. A férfi csapat 40 éve mindegyik olimpián ott volt, 1984-ben is csak azért nem, mert a magyar sportolók nem indultak el Los Angelesben a Magyar Olimpiai Bizottság bojkottja miatt.
A „majdnem ötödik” kosárlabda és a röplabda
A női kosárválogatott karnyújtásnyira volt attól, hogy 44 év után ismét olimpiai résztvevő legyen. Ehhez a négycsapatos selejtezőtornán legalább a harmadik helyet kellett volna megcsípni Székely Norbert együttesének. Nem indult jól a hazai, soproni rendezésű torna, a válogatott ugyanis az első meccsén 67–55-re kikapott Kanadától. A folytatásban sikerült javítani, egy Japán elleni 81–75-ös bravúrgyőzelem azt jelentette, hogy az utolsó, Spanyolország elleni meccs döntött a kvótáról.
A spanyolok elleni meccs előtt ráadásul Japán nagy szívességet tett nekünk és legyőzte Kanadát, kvótát szerezve a párizsi játékokra, ahová a korábbi eredmények alapján „vitte magával” Spanyolország válogatottját is. Mindez azt jelentette, hogy a mérkőzésnek csak a mieink számára volt tétje. A magyar csapat ennek fényében remekül kezdett, 22 ponttal is vezetett már, végül azonban egy hatalmas leolvadás után egypontos, 73–72-es vereséget szenvedett és lemaradt Párizsról. Székely Norberttel egyébként egy évvel korábban az Európa-bajnokságon is remekül szerepelt a csapat, negyedik lett, ám a spanyolok elleni olimpiai selejtezős vereség után lemondott a szövetségi kapitány. Őt Völgyi Péter váltotta, akinek most egy teljes olimpiai ciklusa lesz arra, hogy kivezesse a csapatot Los Angelesbe.
Kevésbé rózsás a helyzet a férfi válogatott háza táján, amely világbajnokságra még soha nem jutott ki, de olimpián is 1964-ben járt utoljára. Egyelőre a 2025-ös Eb-re való kvalifikáció is távolinak tűnik, két vereséggel kezdett a magyar csapat, ám a 4 csapatos selejtezőtornán a legjobb háromba kell bekerülni, amire még mindig van esély. Az olimpia viszont továbbra sem lehet realitás, így ebben a szakágban a női csapatban lehet minden bizodalma a miniszterelnöknek.
Végül ejtsünk néhány szót a röplabdáról is, bár itt sem lehetnek vérmes reményei Orbánnak arra, hogy belátható időn belül olimpián szerepel bármelyik csapatunk. A férfiaknak 2001 óta még az Európa-bajnokság is csak álom, nemhogy a vb, esetleg egy olimpia. A nők ebben a szakágban is valamivel előrébb járnak, a legutóbbi öt Eb-n kint voltak, de a vb és az olimpia még nagy falat.
Összegezzük, mennyire volt elvakult Orbán várakozása
Azt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Orbánból a szurkoló szólalt meg, amikor kijelentette, hogy a klasszikus csapatsportokban Magyarországnak csapatot, csapatokat kellene adnia az olimpiára. Vízilabdában nem lehet kérdés, hogy a nőknek és a férfiaknak is ott a helyük, de már a sikersportágnak számító kézilabdában sem lenne papírforma szerinti, hogy két csapatot is tudunk majd küldeni Los Angelesbe. Ugyan az Eb-ken és vb-ken ott szoktak lenni a magyar válogatottak, érdemes rögzíteni, hogy a nagy nemzetközi tornák közül a legnehezebb az olimpiára kijutni, hiszen összesen csak 12 csapat indul, amiből 2028-ban elfoglal majd egy helyet a kézilabdanemzetnek nem mondható Egyesült Államok, mint rendező.
Egyelőre abban sem bízhatunk, hogy a milliárdokkal felpumpált akadémiai rendszer meghozza a tőle várt áttörő sikert és lesz férfi fociválogatottunk az olimpián, ahogyan a sokkal kevesebb anyagi forrással dolgozó kosárlabdában és röplabdában is „földöntúli bravúr” lenne már csak az is, ha ott lenne az esély a kijutásra.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
