Gianmarco Tamberit üldözte a sors az olimpia előtt: combsérülés, majd vesekő kínozta, de ez sem akadályozta meg abban, hogy ott legyen a fináléban. Ezúttal azonban nem ő vagy Mutaz Essza Barsim, hanem Hamish Kerr és Shelby McEwan játszotta a főszerepet.
Délután még kórházban volt Gianmarco Tamberi, a magasugrás olimpiai társ-címvédője, aki Tokióban a katari Mutaz Essza Barsimmal megosztva nyerte a számot. A közösségi oldalán arról számolt be, hogy fájdalmai voltak, vért hányt, ezért be kellett vinni a sürgősségire.
Az olasz atléta a nyolc évvel ezelőtti, riói olimpiát sérülés miatt volt kénytelen kihagyni, pedig élete formájában volt. A játékok előtti utolsó Gyémánt Liga-fordulón a 240 centimétert próbálta átugrani – azt a magasságot, amelyet Barsim addigra már teljesített –, de a kísérlete közben elszakította a bokaszalagját és azonnal meg kellett műteni.
A visszatérése nehézkes volt, az első versenyén, már 2017-ben sikeres kísérlet nélkül zárt és teljesen összeomlott. Bezárkózott a hotelszobájába, senkivel sem akart beszélni. Másnap Barsim megjelent az ajtaja előtt, és hiába próbálta elküldeni. „Először azt akartam, hogy elmenjen, de maradt és kiabálni kezdett: Gimbo, Gimbo, kérlek, beszélni akarok veled. Szóval feladtam és beengedtem” – emlékezett vissza a Spikes magazinnak. – „Beszélgettünk, sírtam előtte. Megpróbált megnyugtatni, azt mondta, amit hallanom kellett.”
A szavai szerint Barsim arról beszélt neki, hogy adjon magának időt, amíg újra belejön a versenyzésbe. Egy évvel később fordult a kocka: Tamberi vigasztalta a katarit, aki ugyanolyan sérülést szenvedett, mint korábban ő.
Az olasz két évvel a sérülése után is szenvedett, mentális küzdelmei kihatással voltak a technikájára, így az eredményére is, míg barátjának-ellenfelének jól sikerült a visszatérés: megnyerte a 2019-es dohai vb-t. „Nagyon örültem neki. Ő megcsinálta, én nem tudtam” – mondta később Tamberi, akit saját bevallása szerint motivált Barsim jó szereplése.
A következő években Tamberi felülkerekedett a félelmein és egyre jobb formába került, Tokióba pedig magával vitte a gipszét, amelyet a műtétje után kapott, hogy emlékeztesse magát, milyen messzire jutott. Az ottani döntő aztán bevonult a sporttörténelembe, amikor megállapodtak abban, hogy nem döntenek az arany sorsáról, szeretnék mindketten megkapni.
Tamberi azóta megnyert két Eb-t és a tavalyi budapesti vb-t – utóbbin Barsim a harmadik lett –, ahol emlékezetes ünneplést mutatott be.
Őrült ünnepléssel búcsúzott el Budapesttől a magasugrás újdonsült világbajnoka
Gianmarco Tamberi még az akadályfutók vizesárkában is megmártózott.
Akárcsak a júniusi római Eb-n, ahol a győztes ugrása után eljátszotta, hogy megsérült, majd rugókat rázott ki a cipőjéből:
The greatest showman in athletics! 🕺
— European Athletics (@EuroAthletics) June 11, 2024
Gianmarco Tamberi soars over a championship record of 2⃣.3⃣7⃣m at home in #Roma2024! 🇮🇹🥇🇮🇹🥇#IgniteTheFire pic.twitter.com/mzfNyUACum
Az olimpia előtt most megint megsérült, ezúttal a combjával akadt gondja néhány héttel a játékok előtt. A megnyitón aztán elvesztette a jegygyűrűjét, miközben az olaszok zászlóvivőjeként ünnepelt; az ékszer lecsúszott az ujjáról és a Szajnába pottyant.
Hat nappal a magasugrás párizsi döntője előtt újabb rossz hírt jelentett be, hogy kórházba került vesekő miatt. A fináléba két nappal ezelőtt kvalifikálta magát, de szombat reggel megint drámai szavakkal írta le az állapotát: az éjjel újra fájdalomra ébredt, aztán kórházba is vitték, hogy legalább versenyzésre alkalmas állapotba hozzák.
Végül eljött a Stade de France-ba, és bemutatta az összes rá jellemző teátrális gesztust: amíg a sorára várt, fel-le sétált a pálya szélén a közönség előtt, az ugrásai előtt pedig hol tapsoltatta őket, hol a kezeit összekulcsolva leborult eléjük, a rontott kísérleteknél pedig hosszasan feküdt a szivacson, csapkodott, magához beszélt. A lendület azonban – érthető módon – hiányzott belőle, még akkor is, ha nagyjából nyolcvanezer ember szurkolt neki arra vágyva, hogy újra a tokióihoz hasonló drámai végjátékot lásson.
Tulajdonképpen látott is, csak nem Tamberi és Barsim főszereplésével. Előbbin már a 227 centiméteres magasság is kifogott – és így a 11. helyen zárt –, utóbbi 234-ig jutott. 236-on két sikeretlen kísérlet után a harmadikat kihagyta és a 238-cal próbálkozott, de nem vitte át, így szintén kiesett. Így is az övé lett azonban a bronzérem, ami azt jelenti, hogy egymást követő négy olimpián negyedszer állhatott dobogóra.
Ekkor már csak az amerikai Shelby McEwen és az új-zélandi Hamish Kerr volt versenyben. Előbbi a 2021-es játékokon 12. lett, a 2022-es eugene-i vb-n az 5., Budapesten a 7. helyen zárt. Utóbbi Tokióban 10. volt, két éve 14., tavaly 19. Az idei fedett pályás világbajnokság mindkettejüknek jól sikerült: az új-zélandi nyert, az amerikai ezüsttel térhetett haza.
A fináléban a 238 egyiküknek sem jött össze, ők pedig nem akartak osztozkodni az aranyon, így következett a szétugrás, egyre csökkenő magasságnál. A 236 nem lett meg, a 234-et viszont az elsőként próbálkozó Kerr megcsinálta, így – meglepetésre – ő lett az olimpiai bajnok.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
