Élete formájában volt, amikor kiderült, hogy a járvány miatt elhalasztják a tokiói játékokat. A karantén alatt sütött-főzött, és kiolvasta a rég félretett könyveket, de hiányoztak neki a feladatok és a célok. Mostanra visszanyerte a formáját, és azért utazik Tokióba, hogy teljesítse, amit még soha senkinek nem sikerült: háromszoros olimpiai bajnok legyen egyéniben. A csapatot is győzelemhez segítené Szilágyi Áron.
hvg.hu: Tartott attól, hogy a járvány miatt még tovább halasztják, esetleg lefújják az olimpiát?
Szilágyi Áron: Csak akkor tudom teljes erőbedobással végezni a feladatomat, ha teljes mértékben bízom abban, hogy van mire készülni. Így aztán nem foglalkoztam különösebben azzal, milyen hírek érkeznek, mennyi az esélye annak, hogy megrendezik.
hvg.hu: Mennyire volt nehéz állandó rendszerhez szokott sportolóként feldolgozni a tényt, hogy egy évvel később tartják a játékokat?
Sz. Á.: Letaglózott a hír, adott azonban némi megnyugvást, hogy két héttel később kiderült: nem törölték, csak elhalasztották az olimpiát. Tudtam, lesz elég erőm ahhoz, hogy még egy évet beletegyek, keményen készüljek. Tavaly márciusban a két, akkor utoljára megrendezett világkupaversenyt megnyertem egyéniben, teljesen rendben ment a felkészülésem, sőt, mondhatom, hogy életem formájában vívtam, aztán jött a leállás. Májustól azonban már vissza tudtunk térni az edzéshez, tudtam dolgozni az edzőmmel, és az erőnléti felkészülés is beindult. Megtaláltuk a megfelelő ütemet, amelyben elvégeztem a szükséges mennyiségű munkát, de nem hajtottak túl. A motiváltsági szintemet is a helyén tudtuk tartani, amiben sokat segített, hogy ősztől már rendeztek hazai versenyeket, márciusban aztán egy világkupát, így folyamatosan volt mire készülni. Ez persze távolról sem volt olyan, mint egy rendes szezon, de adott valami fizimiskát a felkészülésnek. Annak igazán örültem, hogy nem gyengült a vívásom: szinte ugyanott tudtam folytatni idén márciusban egy egyéni ezüstéremmel a világkupán.
| Egy mindenkiért |
„Ami ma elég, az holnap kevés. Imádok egymagam küzdeni mindenkiért. Győzni akarok. Győznöm kell” – mondja Szilágyi Áron az Egy mindenkiért című, kedden bemutatott filmben, amely az ő főszereplésével készült, és amelynek végére a nézőben szemernyi kétség sem marad afelől, hogy olyasvalaki világába pillanthatott be, akinél jobban senki sem szomjazza a sikert. A kétszeres olimpiai bajnok kardvívó életét – útjait a versenyekre, az edzéseit a válogatottbeli társaival, magánélete legfontosabb pillanatait – öt éven át követte a rendező-operatőr, Muhi András, ez idő alatt száznál is több forgatási napon közel 600 óra nyersanyagot vett fel. „Nem akartam szobrot emelni Áronnak. Olyannak szerettem volna mutatni, amilyen a valóságban – a sportolói, az értelmiségi, a lovagi és a hétköznapi lét határmezsgyéjén mozgó figurának, aki minden tálentumát egyetlen projektre összpontosítja, saját magára” – mondta utóbb a filmről, amely sodró lendülettel mesél az élsportolói létről, mentális küzdelmekről, bajtársiasságról, vereségről és győzelemről. Az Egy mindenkiért a jövő héten a televízióban is látható lesz, még azelőtt, hogy Szilágyi és társai – Szatmári András, Decsi Tamás és Gémesi Csanád – bemutatkoznának a tokiói olimpián. |
hvg.hu: A szervezők egy ideig gyakran mondogatták, hogy az olimpia lesz az az esemény, amely újra összehozza az embereket a hosszú pandémiás időszak után, a kilábalás reményét nyújtja. Végül aztán úgy döntöttek, hogy zárt kapuk mögött kell megrendezni a játékokat. Lehet ön szerint a jelenlegi körülmények között biztonságos olimpiát rendezni?
Sz. Á.: Visszakérdezek: a riói olimpia biztonságos volt? A londoni? Vagy bármelyik? Ez egy hatalmas esemény, tele kockázattal, a szervezők tudják mérlegelni, hogy megéri-e nekik ezt vállalni vagy sem. Én egyszerű sportolóként nem látok bele ezekbe a folyamatokba, pláne nem tudom egy ekkora esemény létjogosultságát értelmezni egy pandémiás időszak vége felé. Ez a kérdés nem nekem való.
hvg.hu: Nem tart a kinti körülményektől?
Sz. Á.: Ha pusztán a járványt nézzük, nem. Be vagyunk oltva, és mindent megteszünk azért, hogy ne kapjuk el a vírust. Betartjuk majd a távolságtartási szabályokat, fertőtlenítünk, mindenhol maszkot fogunk viselni, eleve buborékrendszerben fogunk versenyezni. Nem tudom, hogy mi többet lehetne még ehhez hozzátenni. De nincs ezzel semmi gond, szívesen fizetjük meg ezt az árat. Nincsen azzal sem problémám, hogy ha napi szinten fognak minket PRC-teszt alá vetni. Ilyen most a helyzet a világban. Én nagyon örülök annak, hogy ha ilyen feltételek mellett, de megtartják a játékokat.
hvg.hu: Hogyan tudja ilyen irigylésre méltó módon távol tartani magától a járvány esetleges hatásaival kapcsolatos gondolatokat?
Sz. Á.: Az olimpia mindig arról is szól, hogy ki tudja a legjobban kizárni a külső körülményeket – a pandémiától függetlenül. Tízezer sportoló egy helyen, a legnézettebb sportesemény a világon, rengeteg nézővel, előtte-utána szétszedik az embert. Ezt tudni kell kezelni. Ebből a szempontból nem lesz más a tokiói sem. Mindenkinek a személyiségéből fakad, hogy hogyan dolgozza fel magát a teljesítményszorongást, a különféle stresszképző helyzeteket. Nekem mindig az segített, ha vissza tudtam terelni a gondolataimat a felkészülésbe, hogy mindig megpróbáltam meglátni a pozitívat. A mostani helyzetet is lehetőségként fogom fel, ajándékként: ugyan egy-másfél éve egy világjárvány közepén élünk, de mégis ott lehetek az olimpián. Nem törölték el, nem azt mondták, hogy nyugodjatok meg, majd 2024-ben Párizsban mindenki megmutathatja magát. Fel tudtam készülni, és a legjobb formámban érkezhetek. Ez mind-mind nagyon jó. Ezekre a gondolatokra és érzésekre próbálok koncentrálni.
hvg.hu: Magánemberként milyen volt a karanténidőszak? Tanult valamit magáról, a szeretteiről, vagy általában az emberekről?
Sz. Á.: Nem volt ez egy normális helyzet, én pedig óvatos voltam a mindenféle következtetéssel. Persze ki ne álmodozna arról, hogy hónapokig csak otthon kelljen ülnie, lelassulhasson, legyen ideje olvasni, főzni, a családdal lenni. De az, ami kiváltotta, iszonyatos stressz volt. Senki sem számított, nem is vágyott erre.
hvg.hu: Mivel foglalta el magát? Megtanult kovászos kenyeret sütni, és elolvasta a sarokban árválkodó könyveket?
Sz. Á.: Sokkal többet olvastam, sokkal több idő jutott magamra, és a konyhában is sokkal több időt töltöttem. A feleségemmel ennyit összezárva a kapcsolatunkban összesen nem voltunk, mint az elmúlt egy évben. Ez persze jó volt, de én élsportoló vagyok, szükségem van a feladatokra, a célokra, az ösztönzőkre. Vágyom vissza a normálisba.
hvg.hu: Ami most van, már nagyjából az?
Sz. Á.: A legkevésbé sem. Úgy vagyunk benne egy olimpiai felkészülésben, hogy nincs a hátunk mögött egy szezon, úgy kell kihoznunk magunkból a maximumot, hogy nem kaptunk semmiféle visszacsatolást. Némileg vakon futunk neki ezeknek a játékoknak. Ez kihívás, ugyanakkor ez is egy újabb versenyhelyzet, amelyben mindenki – fair módon – ugyanúgy van benne. Nincsenek előrébb sem az amerikai, sem a koreai, sem az olasz vívók nálunk, ugyanebben a helyzetben kell a legtöbbet kihozniuk magukból. Bízom abban, hogy a rutinommal, a koncentrációmmal, a felkészültségemmel felül tudok kerekedni ezen.
hvg.hu: Kétszeres olimpiai bajnokként másképp készül Tokióra, mint Londonra vagy Rióra akár lelkileg, akár fizikailag?
Sz. Á.: London óta eltelt kilenc év, ami alatt természetesen a vívásom is formálódott, és én is. A felkészülésemben igyekeztem a jónak gondolt elemeket megtartani és folyamatosan fejlődni, de bizonyos szempontból nincs új a nap alatt: tudatosan kell dolgozni, jó mentális állapotba kell kerülni, és végül meg kell verni az ellenfeleket. Ugyanaz a feladat, mint kilenc évvel ezelőtt, csak most harmincegy, nem pedig huszonkét évesen. Más fegyverek vannak most a kezemben, mint annak idején. Akkor a fiatalos lendület, a jó fizikum, a meglepetés ereje hajtott. Most a rutinomra és az évek alatt elsajátított taktikai repertoárra tudok támaszkodni.
hvg.hu: Hosszú idő után először a csapatversenyben is érdekelt lesznek. Mire számít?
Sz. Á.: Utoljára Pekingben vívhattam csapatban, ahol sajnos nem sikerült a négy közé jutás. Most rendkívül motiváltak vagyunk a srácokkal, és kellő magabiztosságot ad, hogy az elmúlt négy-öt évben az összes Európa- és világbajnokságról éremmel térhettünk haza. Úgy érzem, megvan bennünk az erő ahhoz, hogy bárkit le tudjunk győzni, és oda tudjunk érni a dobogó bármelyik fokára. Azt biztosan tudjuk, hogy az Egyesült Államok csapatával fogunk vívni a négy közé jutásért. Sokszor összecsaptunk velük az elmúlt években, és rendre legyőztük őket, ettől függetlenül nem szabad elbíznunk magunkat. Folyamatosan elemezzük őket, beszélünk róluk, de nagyon bizakodóak vagyunk, hogy érvényesíteni fogjuk tudni a papírformát. Az elődöntőben az olasz és az iráni válogatott valamelyike vár ránk, én az olaszra számítok. Velük a magyar kardozók egy évszázada vívnak ki-ki meccset, megjósolhatatlan, hogy mi fog történni. Egy biztos: ez egy kőkemény, szoros, extra teljesítményt igénylő csörte lesz.
hvg.hu: Három csapat – a női és a férfi kard, valamint a női tőr – és egy egyéni versenyző, Siklósi Gergely is kivívta az indulás jogát Tokióban. Mit mond ez el a vívás helyzetéről?
Sz. Á.: Sportolóként öröm számomra, hogy tizenhárman utazunk. Megéltem azt, hogy Londonban csak négyen lehettünk ott, és bizony, nem volt jó hangulat vívóberkekben, többen kongatták a vészharangot. És ugyan én nyertem ott egy egyéni aranyérmet, ami feledtetett sok mindent, nagyon-nagyon sokat kellett dolgozni azért, hogy Rióban már ott lehessen a csapat is, és több egyéni induló. A mostani helyzet örömre ad okot, de ezt a jegyet be is kell tudni váltani, az önmagában kevés, hogy ennyien utazunk.
hvg.hu: Tokió előtt talán korai a kérdés, de hogy látja, 2024-ben, Párizsban ott lesz még?
Sz. Á.: A válasz erre évről évre változik. Jelen állás szerint ki merem jelenteni, hogy a párizsi olimpiát még megcélzom, mert három évre rövidült az olimpiai ciklus, és érzem magamban az erőt, hogy azt még végigeddzem. Persze, mondom ezt úgy, hogy most száz százalékban a tokiói játékokra készülök.
Kézilabda-Eb: a revánson túl is sok múlhat a magyar-svéd meccs végeredményén
Fontos meccset játszik este hattól a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon: ha sikerül legyőznie a svéd csapatot, jó esélye van a legjobb négy közé jutni.
Konicsivá Tokió! – Ön szerint mi történik majd az olimpián?
