A franciaországi eufória után gyorsan kiderült, hogy egy jól sikerült Európa-bajnokság nem oldja meg a magyar futball problémáit.
2016-ban a magyar fociválogatott több évtizedes várakozást követően jutott ki ismét egy világversenyre, vagyis olyan hosszú időt hagytunk ki érdemi Eb- és vb-részvétel nélkül, hogy akkor, élőben nem volt teljesen egyértelmű, mi ennek az értéke. Voltak olyan jóslatok és remények, hogy az a jól sikerült két hét, amely során a magyar csapat csoportelsőként jutott a legjobb 16 közé, régóta várt lökést ad majd a klubfocinak és a tehetséggondozásnak is, az európai szinten a semmiből feltűnt játékosaink pedig akár maradandót is alkothatnak külföldi klubokban, miután szétkapkodták őket.
2021-re talán el lehet mondani, hogy ebből semmi nem lett: a magyar lelátók bajnoki nézőszámát nem dobta meg a kéthetes fociláz, az ifistáink nevelése sem tűnik tudatosabbnak, és a klubfoci viszonylagos javulása sem köthető a franciaországi Eb-hez. Mindössze pár héttel a torna után már az albán második helyezett bizonyult jobbnak a Ferencvárosnál a Bajnokok Ligája selejtezőjében, nem sokkal később pedig összeomlott a válogatott is a világbajnoki selejtezőkön.
A legfájóbb pont talán az, hogy kiderült, már elmúltak azok az idők, amikor egy-egy kiugró egyéni teljesítmény egész karriereket változtatott meg: az amúgy is változatos korosztályból összetákolt 2016-os magyar keret csak keveseknek adott lökést a pályafutásukban, akinek pedig mégis, azoknak is általában csak ideiglenesen, hogy utána rövid időn belül visszatérjenek a szokásos magyar focistaútra.
Nézzük, mi lett Bordeaux, Marseille és Lyon hőseinek sorsa!
Király Gábor
Király nagyon szép és kalandos karrierjének méltó lezárása lehetett volna a franciaországi szereplés, 40 évesen a Magyarországon már minden szurkoló által ismert szürke mackónadrágjával igazi közönségkedvenc lett a kapus.
Sajnos azonban nem hagyta abba, még 2019-ig játszott nevelőegyesületében, a Haladásban, de a szombathelyi csapatban a legvégére már olyan halvány teljesítményt nyújtott, hogy a kezdőbe se fért bele, élete utolsó szezonjában pedig elbúcsúztak az NB I.-től. Azóta is focival foglalkozik Szombathelyen, néha feltűnik furcsa teleshopos hirdetésekben.
Gulácsi Péter
A stabil, tapasztalt Király mögött csak cserekapus volt, közben a világ egyik legjobb kapusává érett Lipcsében, így Király visszavonulása után nem is volt kérdés, ki lesz a kezdőkapusunk. Az RB Leipziggel a német bajnokság második helyére került ebben a szezonban, játszott a Bajnokok Ligája elődöntőjében is, és egyáltalán nem kizárt, hogy valami igazán komoly trófea megszerzéséhez is köze lesz klubszinten.
Magyarországon politikai balhét is tudott azzal verni, hogy egy képpel állt ki a szivárványcsaládok mellett, de pár fanatikuson kívül meg sem merte senki kérdőjelezni helyét a válogatottban.
Dibusz Dénes
Körülötte tulajdonképpen semmi nem változott: akkor is a Ferencváros kapusa volt, ahogy most is, akkor sem ő volt az első számú kapus, ahogy most sem. Most már van azon a szinten, hogy talán eligazolhatna az NB I.-nél komolyabb bajnokságba is, de ha csak nem történik valami szörnyűség Gulácsi Péterrel, ezt nem ezen a nyáron fogja megalapozni.
Guzmics Richárd
Egy ország röhögött a románoknak adott gólpasszán 2013-ban, ehhez képest hatalmas lelkierőről tanúbizonyságot téve visszaverekedte magát a 2016-os keretbe is.
Neki egyértelműen az a nyár volt a csúcs, utána Kínába, majd Szlovákiába került, levezetni pedig Mezőkövesdre ment. 34 éves, nincs klubja, bár pár év valószínűleg van még benne valamelyik kisebb magyar csapatnál.
Lang Ádám
23 évesen mind a négy meccsen pályára léphetett, és nem is vallott szégyent az akkor a Videotonban focizó Lang. Nem is csoda, hogy felfigyeltek rá külföldön is, előbb a francia első osztályú Dijonban, majd a másodosztályú Nancyban tűnt fel. Karrierje Kolozsváron kapott gellert, a CFR-től csúnyán váltak el, akkori edzője azt állította, hogy azért bontották fel Lang szerződését, mert még az összetartáson sem volt hajlandó részt venni a csapattal. Azóta a ciprusi Omóniában focizik, az idei Eb-n is kerettag.
Korhut Mihály
Egyetlen Eb-meccsen lépett pályára, a Portugália elleni döntetlen során kezdő volt. 2016-ban Izraelbe, majd onnan Görögországba távozott, stabil kerettagnak számított végig egészen addig, ameddig haza nem igazolt Debrecenbe kimenteni a csapatot a másodosztályból.
Azt nehéz eldönteni, megható-e a klubhűség, vagy óriási hülyeség volt emiatt elbukni egy hazai rendezésű Európa-bajnokágot, Marco Rossi ugyanis többször is elmondta, az NB II.-ből senkivel nem számol.
Kádár Tamás
Sokáig a válogatott egyik alapembere volt, Miskolc után Poznanban és Kijevben is nagyon szerették a védőt. Aztán a Dinamo Kijev vezetőségével csúnyán összebalhézott, és bár szó volt orosz klubokról is, végül Kínába került, ahol több kanyarral jelenleg a Santung Lüneng Tajsan játékosa. Többek közt a koronavírus miatt összesen öt meccset játszott idén, pedig minden jel arra utalt, hogy megragadhat az európai középmezőnyben.
Fiola Attila
A Paksról egy felcsúti kitérővel Székesfehérvárra került hátvéd képtelen kiszorulni a válogatottból, stabil helye van a klubcsapatában is, róla már most kijelenthető, hogy a lehető legtöbbet hozta ki karrierjéből.
Bese Barnabás
Nem volt alapember, azóta sem vált azzá, pedig azóta 109 meccset játszott Franciaországban, 2020-ban pedig a belga Leuven játékosa lett. Azt nem lehet mondani, hogy teljesen elkerült a válogatott környékéről, de azon sem akadt fenn senki, amikor Marco Rossi már a tág keretbe sem hívta be az Európa-bajnokság előtt.
Nagy Ádám
A 2016-os torna egyik közönségkedvence volt a nagyon hasznosan játszó, akkor 20 éves középpályás, és azonnal el is vitte az olasz első osztályú Bologna a Fradiból. Itt bár sokan szerették, megint bizonyította a tételt, hogy magyaroknak nem pálya az olasz foci, és szép lassan kiszorult a keretből.
Nagyot sérülések is hátráltatták, de az angol másodosztályú Bristol Cityben most úgy tűnik, magára talált. Bár már nem csodagyerek, ahhoz még mindig jó korban van, hogy magasabb szinten is megmutathassa magát.
Elek Ákos
Ha pár centivel arrébb megy egy lövése Portugália ellen, akár ki is ejthettük volna a későbbi Európa-bajnokot. Az ózdi születésű középpályás a nyár után még Diósgyőrben volt, majd 2017-ben a kazah Kajrat Almati játékosa lett, innen haza vezetett az útja, és a Fehérvár játékosa lett 2019-ben. Bár a magyar bajnokság legtöbb csapatába simán beférne még látványosan alulmotiváltan is, ő a Fehérvár tartalékcsapatában töltötte az előző szezont, és egyelőre nincs róla hír, mi lesz a sorsa.
Pintér Ádám
2016-ban kiegészítő ember volt, és nem is a franciaországi teljesítményével jutott el 2017-ben a német másodosztályú Greuther Fürthbe. Onnan 22 meccs után tért vissza Magyarországra az MTK-ba, a válogatott nagyjából azóta nem számol vele. Az idei szezon végén jelentette be visszavonulását.
Dzsudzsák Balázs
Talán róla kell a legkevesebbet mesélni: a válogatott csapatkapitánya 2016 után a török Bursasporba igazolt. Sokáig minden idők legdrágább magyar játékosa is ő volt, ehhez képest karrierje lezárása már inkább komikusra sikerült: 23 török bajnoki után a finoman szólva sem focinagyhatalom Egyesült Arab Emírségek három csapatában is megfordult, majd hazaigazolt a másodosztályú Debrecenbe.
Bár még jó barátja, Szijjártó Péter is kampányolt azért, hogy innen is beválogassa Marco Rossi, a szövetségi kapitány ellenállt. A Lokiban úgy tűnik, nem marasztalják az NB I.-be is, a jelenlegi állás szerint vagy a Budapest Honvéd, vagy egy újabb közel-keleti kaland jelentheti karrierje valószínűleg utolsó állomását.
Kleinheisler László
Az egyik legregényesebb történet az övé: ha nincs Bernd Storck, valószínűleg eltünteti a magyar közeg a tehetséges középpályást, akit a hírek szerint azért sorolta a tartalékcsapatába egy évre a Videoton, mert bejelentette, külföldre akar igazolni. Kleinheisler az Eb első körének álomcsapatába is bekerült 2016-ban, az pedig szinte meseszerű volt, hogy a német Werder Bremen igazolta le. Sajnos a mese eddig tartott, a Werder nagyon gyorsan hazaküldte kölcsönbe előbb a Darmstadtba, aztán a Fradiba, végül pedig a kazah FC Asztanába. Bár Kazahsztánban szerették, 2020 óta Mészáros Lőrinc horvát csapatában játszik Eszéken. 27 évesen még mindig tud annyit hozni, hogy bekerüljön a 2021-es keretbe is.
Lovrencsics Gergő
A Pápáról Lengyelországba került Lovrencsics is jól focizott nyáron, aztán meglepetésre a Fradiba igazolt a torna után. Itt alapemberré vált, játszott az FTC Európa-liga és Bajnokok Ligája meccsein is, most viszont gyakorlatilag klubnélküliként került a válogatottba, hiszen nem hosszabbítottak vele idén szerződést az Üllői úton. A karrierjének még nincs vége, de 32 évesen már nem valószínű a szintlépés.
Gera Zoltán
37 éves volt az Eb-n, de 2018-ig még játszott a Fradiban. Szép és kerek karrierje volt, most segédedzőként lesz ott Marco Rossi mellett a válogatottban annak ellenére, hogy az U21-es válogatott vezetőjeként katasztrofális számai vannak: 11 meccsen egyetlen győzelmet, három döntetlent és hét vereséget hozott össze a fiatalokkal többek közt a részben hazai rendezésű Eb-n. Van akkora legenda, hogy ezt még elbírja a respektje, de egyelőre úgy tűnik, nem ő lesz a következő Dárdai Pál.
Stieber Zoltán
27 évesen a Bundesliga 2-ből érkezve lőtt gyönyörű gólt az osztrákoknak Stieber. A gyakorlatilag egész karrierjét külföldön töltő focista meglepő gyorsasággal adott le a tempóból, egy kétéves amerikai kitérő után Zalaegerszegre került, onnan pedig Újpestre. A válogatott tulajdonképpen azonnal elfelejtette, 2017 óta összesen hét meccse volt magyar színekben.
Németh Krisztián
Bár 2016-ban jól focizott, és az Egyesült Államokban is ment neki klubszinten, 2017-ben Katarba került, ahonnan visszatért az USA-ba, onnan egy rövid időre a Dunaszerdahely játékosa lett, hogy aztán onnan is visszatérjen az USA-ba. Jelenleg nincs csapata, a sok sérülés miatt egyáltalán nem kizárt, hogy már nem is lesz.
Böde Dániel
Az ország kabalafigurája volt 2016-ban Király Gábor mellett, hiszen soha nem gondolta senki kirívó tehetségnek, ellenben mindig nagyon hajtott, ha pályán volt.
Akkor a Fradi focistája volt, most 34 évesen már Pakson van, ráadásul mivel a sebessége már nem megfelelő a csatárkodáshoz, a védelemben vitézkedik. Benne ennyi volt.
Nikolics Nemanja
Lengyelországban és az Egyesült Államokban is gólkirály tudott lenni, a hagyományosan egy csatárral felálló válogatottban Szalai miatt nem válhatott alapemberré. Azóta hazatért Székesfehérvárra, ahol annyit még rutinból mutat, hogy az idei Európa-bajnokságon is kerettag lehessen. Bár volt magyar gólkirály is, talán még a hazai közönséget is meglepte, hogy külföldön sem vallott szégyent, 33 évesen méltó búcsú lehet számára a torna a válogatottól.
Szalai Ádám
Valahogy mindenki Dzsudzsákra Balázsra figyelt, miközben mostanra egyértelmű, hogy generációja legnagyobb legendája Szalai Ádám lesz. A csatár 2010 óta megszakítás nélkül játszik a Bundesligában hol fontosabb, hol kevésbé fontos szerepekben. Se a saját szerepét, se a saját képességeit sem gondolja túl klubjaiban és a válogatottban sem, viszont minden meccsen összetöri magát, ha azt kéri az edzője. Örök kritika vele szemben, hogy nagyon kevés gólt rúg csatárként, miközben ma is az egyik leghasznosabb játékosunk. A Mainz focistájaként 33 évesen ő is mindent kihozott magából, ígérete szerint majd szeretne lehúzni egy évet Magyarországon is a visszavonulása előtt. Ezen az Eb-n már csapatkapitány lesz, meg is érdemli.
Priskin Tamás
A szlovák Slovan Bratislava játékosa volt a francia Eb alatt, 2017-ben a Fradiba került, ahol nem tudott alapemberré válni. Ezt követte a Haladás, ami még legalább magyar első osztályú csapat volt, de végül 2020-ban “hazatért” Győrbe, ahol a stabilan másodosztályú ETO-ban most gólkirály lett. Mivel már a 2016-os Eb-n is 29 éves volt, annyira nem meglepő módon utána már nem nagyon számoltak a jól láthatóan egyre kevésbé éles csatárral a szövetségi kapitányok.
Mit mond el ez a lista?
Szégyenkezni nem kell: először is azért, mert ez a keret csoportelsőként jutott tovább a kieséses szakaszba, ahol már pláne nem zavart senkit, hogy viszonylag simán kiestünk a bikaerős Belgium ellen. Főleg azt mutatja, hogy az internet korában már jóval kevésbé kitörési lehetőség egy amúgy is felduzzasztott Európa-bajnokság, hiszen egészen pontos statisztikákat és videókat láthatnak a játékosmegfigyelők egész évben kiszemeltjeikről. Mivel mi a tornákból évtizedekre visszamenőleg kimaradtunk, talán meglepő lehetett, hogy a játékosok többségének nem sikerült a szintlépés, de 2021-ben már talán el tudjuk fogadni: a magyar keret legígéretesebb részének már most is inkább érzelmi, mint szakmai alapon fontos ez az Eb.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
