Sport Bodnár Zsolt - Mizsur András 2016. június. 23. 17:20

Dzsudzsákék és a walesi csoda cáfolja a fanyalgókat

Magyar tündérmese, nagy bukások, minden eddiginél izgalmasabb mérkőzések és brutális szurkolói balhék – vége az Európa-bajnokság csoportkörének, összegeztük az eddig látottakat.

Amikor az UEFA 2008-ban döntést hozott arról, hogy a 2016-os tornától kezdve az eddigi 16 helyett 24 csapatossá bővíti az Európa-bajnokság résztvevőinek számát, rengeteg bírálat érte a szövetséget. Az Eb-k történelme során volt már 4 csapatos (1960–1976), 8 csapatos (1980–1992) és 16 csapatos (1996–2012) bajnokság is, a kétezres években pedig kialakult egyfajta konszenzus: nagyjából ezt a tizenhatos plafont bírja el Európa, a további bővítéssel csak felhígulna a mezőny.

Erre azonban csúnyán rácáfolt az idei torna. Mert ugye, mit keres egy Albánia, egy Észak-Írország, egy Izland vagy épp egy ősidők óta nem látott Magyarország az Európa-bajnokságon? A választ már a selejtezők környékén kell keresni. Az európai foci különböző szereplői – legalábbis válogatott szinten – annyira hasonló játékot kezdtek űzni az utóbbi években, hogy eltűnt a korábban tapasztalt óriási szakadék az úgynevezett nagy és kis csapatok között.

Albánia megmutatta, hogy igenis van helyük az Eb-n
MTI / AP / Michael Sohn

A gólzápor vagy a küzdelem teszi izgalmassá a focit?

Ezért történhetett, hogy az 53 ország válogatottja részvételével zajló Eb-selejtezők során olyan futballnemzetek véreztek el, mint Hollandia (Csehország, Izland és Törökország javára) vagy Dánia (akiket Portugália és Albánia előzött meg), de a korábbi kontinensviadalokon rendre meglepetést nyújtó Görögország is ebben a szakaszban mondott búcsút a 2016-os Eb-nek – miután a mi csoportunk utolsó helyén végeztek, a Feröer-szigetek mögött.

"A versenyzés szempontjából talán ez a legjobb tornánk. Mindenki tudja, hogy a rendszer megváltoztatása sok kérdést vetett fel, de ahogy a selejtezők, úgy maga az Eb is nyílt és küzdelmes" – nyilatkozta a napokban Giorgio Marchetti, az UEFA versenyigazgatója a bővítéssel kapcsolatban. A kritikusok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a kisebb-közepes csapatok a védekezésre helyezik a hangsúlyt, és ezzel megölik a játékot – való igaz, míg az előző két Eb-n 60, illetve 57 gól esett az első 24 meccsen, addig az idein ez a szám 47.

Jó, a magyar-portugál pont kivétel volt
AFP / Francisco Leong

Marchetti erre azt mondta: „Én személy szerint nagyon izgalmasnak találom a 0-0-s és 1-0-s mérkőzéseket, mert ezeken a csapatok az utolsó pillanatokig hajtanak. A mostani torna sikeressége részben abban rejlik, hogy többször is a végén változik meg az adott találkozó állása”. És ez a tendencia a nyilatkozat óta sem változott: a csoportkörben látott 69 gólból 19 született a játékidő 80. perce után, tehát az összes találat 27,5 százaléka az utolsó tíz percben és a hosszabbításban esett.

Daszvidanyja! La revedere! Auf Wiedersehen!

Abban, hogy emberemlékezet óta ez az egyik legizgalmasabb kontinensviadal, az új lebonyolítási rendszer mellett nagy szerepet játszott az is, hogy több, nagy esélyesnek vagy titkos favoritnak kikiáltott csapat csúnyán lebőgött, míg a lesajnált, tuti kiesőnek vélt válogatottak szinte a semmiből értek el bravúros eredményeket, alaposan megkeverve az erőviszonyokat.

A nagy blamák sorát kezdjük az oroszokkal, akik csak a pályán kívül voltak félelmetesek. Leonyid Szluckij tanítványai mindössze egy pontot szereztek, és azt is hatalmas mázlival, a végig domináló angolok elleni meccs utolsó perceiben. Ezenkívül feltűnően ötlettelen és fásult játékkal kikaptak a szlovákoktól (1-2), majd nagyon simán lezakóztak Wales-szel (0-3). Nem csoda, hogy majd felrobbant idegességében az orosz Mourinhónak kikiáltott Szluckij:

szbornaja erejéből összvissz két gólra futotta, teljesen megérdemelten estek ki.

A következő, azaz a 2018-as világbajnokság házigazdájától ez több mint ciki.

Ukrajna Eb-szereplése még az oroszoknál is gyászosabb. Az ukránok ugyanis nulla ponttal és rúgott gól nélkül zúgtak ki csoportjukból. Nekik összejött az a bravúr, hogy kikapjanak a mezőny egyik leggyengébb és legdefenzívebb csapatának tartott Észak-Írországtól. Ukrajna szereplésével csúnyán rácáfolt azokra a szakértőkre, akik Albánia vagy pont Észak-Írország miatt féltek az Eb-mezőny felhígulásától.

A svédek sorsa duplán szomorú, ugyanis kiesésük azt jelenti, hogy Belgium ellen láthattuk utoljára sárga-kék nemzeti mezben Zlatan Ibrahimovicot. Ennek ellenére az a csapat, amelyik három meccsen önerőből nem tud gólt rúgni (az írek ellen öngóllal egyenlítettek), az nem érdemli meg a nyolccaddöntőt. Örülhetnek viszont a franciák, mert a svédek helyett a papíron gyengébb Írországgal játszanak majd a nyolcaddöntőben.

Valószínűleg nem ilyen búcsúra számított a válogatottságtól Zlatan
AFP / Valery Hache

Titkos favoritnak tartották a jó nevekből álló Ausztriát, mégis egyetlen árva ponttal utaztak haza Franciaroszágból. A sógorok sírját a magyar válogatott ásta meg (ki ne emlékezne a 2-0-s magyar győzelemre?!), de az Izland elleni zakó is bebizonyította:

az erős selejtezős teljesítmény (Alabáék veretlenül zárták a sorozatot) nem feltétlenül jelent jó Eb-szereplést.

Az Eb-n már összejött a Bremain

Ennek megfelelően meglepetéscsapatokban sincs hiány az idei tornán – még a kiesők közt is ott van egy előre leírt, mégis a végsőkig küzdő, szimpatikus és a végére még egy győzelmet is összeszedő Albánia. De ki gondolta volna például, hogy az egyik legnehezebb csoportba kerülő északírekkel és az angol társakat előző Wales-szel együtt három brit csapat is ott lesz a legjobb 16-ban? – itt bezzeg nem akarnak elszakadni Európától.

Wales ráadásul azt is megmutatta, hogy hogyan kell úgy igazi csapategységet felmutatni, hogy klasszikus csatár helyett az egyetlen igazi világsztárt játszatja elöl a kapitány; Gareth Bale úgy tudott – Aaron Ramsey mellett – vezéregyénisége lenni csapatának, hogy közben nem kizárólag őt szolgálták ki a társak. Mindez nem sikerült annak a Portugáliának, amely szinte végig egyetlen célt tudott felmutatni: minél több helyzetet kreálni Cristiano Ronaldónak, ám ez a magyarok elleni meccsig hatástalannak bizonyult, ez pedig a portugálok csoportharmadik helyéhez vezetett.

Wales nem csak Gareth Bale-ből áll
AFP / Martin Bureau

Az északírek az albánokhoz hasonlóan nagy küzdelmek árán értek el 3 pontot, de az ukránok elleni 2-0-s győzelmüknek köszönhetően ők ott lehetnek a legjobb 16 között – a németek és a lengyelek ellen elszenvedett egygólos vereség sem mutat olyan rosszul, ha megnézzük, milyen nevekkel álltak szemben. Déli szomszédjaikról, az írekről már sokan lemondtak az utolsó csoportkör előtt, miután a nem túl acélos svédekkel 1-1-et játszottak, a belgáktól pedig simán, 3-0-ra kaptak ki – az olaszok elleni végső győzelem viszont simán a nyolcaddöntőbe repítette a zöldeket.

Az éjjel még nem ért véget

Szerencsére az egyik leggyengébbnek kikiáltott csoport, az F jelzésű négyes tartogatta a legnagyobb meglepetéseket. A portugálok csoportelsőségét kevesen kérdőjelezték meg a torna kezdete előtt, ehhez képest győzelem nélkül, három döntetlennel csorogtak csak tovább, míg a minden eddiginél hisztisebb Ronaldo által leszólt Izland 5 ponttal a második helyen végzett.

És ugyan végül a spanyolok és az angolok nem tudták megcsípni az első helyet, azért a Franciaország, Wales, Németország, Horvátország, Olaszország kvintetthez sem szégyen csatlakozni a csoportgyőztesek sorában – a 2016-os Eb legeslegnagyobb meglepetését ugyanis egyelőre simán a magyar válogatott hozza. A felsorolt válogatottakkal ellentétben nálunk nincsenek világsztárok (azért Wales-nél is ott van Bale és Ramsey, a horvátoknál pedig Modric, Rakitic vagy Mandzukic), sőt még nagy európai klubtornán szereplő csapatban játszó játékos sem, és már az Eb előtt megmondták, hogy a magyar keret éri a legkevesebbet.

The Mighty Magyars
AFP / Jean-Philippe Ksiazek

Ehhez képest Király Gáborért van megőrülve egész Európa, Nagy Ádámért már bejelentkezett a Benfica, az egy éve még totál ismeretlen Kleinheisler László bekerült a csoportkör álomcsapatába, Kádár Tamást már visszasírják a Newcastle-szurkolók (korábban több évet lehúzott az angol csapatnál Kádár) Dzsudzsák Balázs ott van a legtöbbet kapura lövő játékosok közt (és a 2 gólosok elitjében, Payet, C. Ronaldo vagy Lukaku mellett),

és ami igazán nem mindegy, szinte az egész ország egy emberként szurkol, és nemcsak a fotelből, hanem a helyszínen, a nagy kivetítőknél, a kis kocsmákban, és Budapest belvárosának egész területén – ultra, szurkoló, szimpatizáns és a sportokért egyébként nem rajongó ember egyaránt.

Az Eb sötét oldala

De a franciaországi torna sajnos nemcsak az ilyen tündérmesék miatt marad emlékezetes. Marseille és Lille utcáin olyan jeleneteknek lehettünk szem- és fültanúi, amilyeneket nagy világversenyen rég nem láttunk: a csapatostul randalírozó, egymást és a várost sem kímélő huligánok és a vízágyúval, könnygázzal felvonuló francia rendőrség összecsapásait figyelhettük – a web2-nek hála – szinte live.

A fociban szeretjük hosszasan idézgetni a mindenre kiterjedő statisztikákat – hány szögletet rúgott az adott csapat, milyen hatékonysággal passzolt, hogyan alakult a labdabirtoklás, stb. Ennek analógiájára jöjjön egy rövid félidei elemzés a szurkolók “teljesítményéről”:

A belgákra nagyon oda kell figyelnünk
AFP

Vasárnap 21 órakor Belgiummal találkozik a magyar válogatott a nyolcaddöntőben, a párharc nyertese pedig a nagy brit csata, a Wales–Észak-Írország-meccs győztesével játszhat majd a következő körben, ami extra motivációt adhat a játékosoknak.

Magyar szempontból mindegy, hogy mi lesz a további kimenetele, már biztosan történelmi sporteseményként könyvelhetjük el a franciaországi Európa-bajnokságot.

Csoportgyőztesként Belgiummal játszik a magyar válogatott a legjobb 16 között

Csoportgyőztes lett Magyarország, a svédek kiestek, Ronaldo hisztizett, Budapest megint megőrült - mozgalmas volt az Európa-bajnokság 13. napja. A portugálok elleni szenzációs 3-3 után Belgiummal fogunk játszani a vasárnapi nyolcaddöntőben.

párizsi olimpia 2024