Csütörtökön a felnőttek után a német U19-es labdarúgó válogatott is megnyerte a maga világversenyét a magyarországi korosztályos labdarúgó Eb-n. Miközben a magyar akadémiai rendszer több sebből vérzik, a német modell exportcikké vált: a kulcs a stratégia állhatatos átültetése és a folyamatos fejlődés képessége. No meg a bevándorlók.
1998 és 2004 között a német futball legsötétebb éveit élte. Az 1998-as vb-n Horvátország búcsúztatta a válogatottat a negyeddöntőben, a 2000-es majd 2004-es Európa-bajnokságokon pedig a csoportból sem jutott tovább a válogatott.
Bár 2002-ben világbajnoki döntőt játszottak a németek, de ez is leginkább a szerencsének, valamint Oliver Kahn remek kapusteljesítményének volt köszönhető. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a német erények – mint a küzdés, kitartás, jó fizikai felkészültség – nem lesznek elegendőek a jövőben.
A fiatalokba fektettek
Mivel változásra volt szükség, 2000-ben a Német Futballszövetség (DFB) létrehozta Német Futballigát, Werner Hackmann vezetésével, hogy felügyelje a profi Bundesliga első és másodosztályának versenyét, ráadásul a licencek kiadásának a jogát is megkapta. A liga döntéseinek leglényegesebbike, hogy az első két osztály minden csapatának akadémiát kellett létrehoznia, de a reform keretében még regionális tehetséggondozó központokat és utánpótlás Bundesliga-bajnokságot is létrehoztak.
A német akadémiai rendszerben nem az kapott hangsúlyt, mint Hollandiában, ahol ugyanarra a játékszerkezetre, játékstílusra készítik fel felmenő rendszerben az utánpótláscsapatokat, hogy a felnőttben a taktikai alapok már nagyon korán meglegyenek. Hanem a nóvumot az ún. teljesítménycenterek létrehozása jelentette, melyben megfelelő mennyiségű fedett és szabadtéri pálya mellett minden szükséges infrastrukturális háttér és segítő szakember rendelkezésre állt. A németek módszeresen, az előre lefektetett elvek és célok szerint 520 millió eurót (kb. 160 milliárd forint) költöttek 2002 és 2010 között az akadémiákra, évről évre egyre növekvő hányadban. Bár ez óriási összeg, de ha arra gondolunk, hogy a magyar népesség csak nyolcada a németországi lélekszámnak, és csak négy éve kezdtek alakulni az akadémiák, akkor időarányosan szembeállíthatóak egymással a magyar – döntően állami – és a német források.
Itt is a Double PassAkadémiai edzővé csak minimum B-licenccel rendelkező edző válhatott. Az akadémiáknak kiosztott támogatások összege az edzői kar végzettségével is összefüggött, de a források biztosításával párhuzamosan növelték az edzőképzés és edzői továbbképző programok gyakoriságát. Ennek köszönhetően 2011-ben már 1200 edző rendelkezett Pro-, 5000 edző A-, míg 2500 edző B-licenccel, tehát majdnem 9000 edző rendelkezett garantált minősítésű edzői képesítéssel Németországban, derül ki A futballakadémiák 10 éve című kiadványból.
A hvg.hu-nak nyilatkozó Danniel Memmert, a világhírű Kölni Sportfőiskola professzora szerint döntően a fiatal edzői réteg volt nyitott a változásokra, de mivel a kiélezett versenyben a klubok is mindig az ellenfelek előtt szerettek volna járni, alapvetően ők is pozitívan fogadták a változásokat. A Német Futballszövetség 2007-ben kezdett együttműködni a tavaly óta Magyarországon is dolgozó, és a hazai futballakadémiákról meglehetősen lesújtó képet festő belga Double Pass belga tanácsadó céggel, mely folyamatosan auditálja a futballszövetséggel közösen kialakított „háromcsillagos” akadémiai osztályozó rendszerét, ami a fejlődést garantálja (A rendszerben a legjobban teljesítő akadémiák három csillagot kapnak, de van olyan, amelyik csillagot sem kap – szerk.)
Németország. Nyári mese (Deutschland. Ein Sommermärchen). Egy mozifilm Németországról és a német válogatott szerepléséről a hazai rendezésű 2006-os foci vb-n
Daniel Memmert professzor szerint a legfontosabb a kritikai gondolkodás fenntartása és a rendszer további fejlesztése. „Most majd mindenki a mi rendszerünkből akar kiindulni, mindenki minket akar majd másolni, ezért elengedhetetlen, hogy tovább fejlődjünk” – jelentette ki a kölni sportegyetem professzora.
A válogatott sikere volt a felhajtóerő
A változások már a 2006-os vb-n kezdtek érződni a német válogatott játékán. 2004-ben Rudi Völlert Jürgen Klinsmann és segítője, Joachim Löw váltották a kispadon, akik azzal az ígérettel érkeztek, hogy „teljesen kitakarítják a boltot”. A hazai rendezésű vb-n, melyet Németországban csak „nyári meseként” (Ein Sommermärchen) emlegetnek, a válogatott látványos, offenzív és dinamikus futballal rukkolt ki, olyan fiatalokkal, mint Lahm, Schweinsteiger és Podolski, akik az első fecskéi voltak a német válogatott „éraváltásának”.
Klinsmannt a vb-bronz után még ugyanabban az évben Löw követte, aki nagyon gyorsan elkezdte beépíteni a 2009-ben U21-es világbajnokságot megnyerő csapat játékosai közül Neuert, Boatenget, Höwedest, Hummelst és Khedirát, valamint a már akadémiákon nevelkedett játékosokat, Thomas Müllert, Kroost, Schürrlét, Götzét, Kroost vagy éppen a vébét sérülés miatt kihagyó Reust.
A válogatott sikereinek köszönhetően a Bundesliga-trénerek is egyre bátrabban nyúlnak fiatal játékosokhoz, és raknak rájuk egyre nagyobb felelősséget. A 2013-14-es Bundesliga-szezonban rekordszámú 17 éves játékos mutatkozott be. Van is kihez nyúlniuk, ugyanis úgy tűnik, hogy az akadémiák csak úgy ontják magukból a tehetségeket.
Integráció a focin keresztül
Az 1999-ben a német nemzetiségi törvény és az úgynevezett „50+1-es szabály” segítette a német futball megújulását. A megújult német nemzetiségi törvény, a hosszabb idő óta Németországban tartózkodó bevándorlók és a bevándorlók gyerekei számára is megkönnyítette a német állampolgársághoz jutást, ami komoly befolyással volt a német futballra. A törvényi változtatásnak köszönhetően a Német Futballiga egyre több bevándorlót integrált a válogatottba és az akadémiai képzésbe egyaránt.
A 2014-es világbajnoki győzelmet elérő német válogatottban játszott a török édesapától származó Mesut Özil, a tunéziai apától származó Sami Khedira, a Lengyelországban született Lukas Podolski és Miroslav Klose, a ghánai felmenőkkel rendelkező Jerome Boateng, a Macedóniában született és albán szülők gyermekeként napvilágot látott Shkodran Mustafi, illetve a norvég felmenőkkel rendelkező Benedikt Howedes.
Jelenleg több mint 80 ország gyerekei futballoznak a német akadémiákon. A European Business School egyik kutatása szerint az akadémiákban nevelkedő fiatalok toleránsabbak, az ott pallérozódó bevándorló hátterű focisták nagyobb arányban azonosulnak a német kultúrával, mint az összetételüknek megfelelő kontroll csoport.
Fontos elem, ahogy a Német Labdarúgóliga a befektetéseit védi: egy 1999-es határozat szerint a sportegyesületek futballcsapatai önálló gazdasági társasággá alakulhatnak, de az egyesületnek mindenképp meg kell őrizni legalább a tulajdonjog 51 százalékát. A DFL annak érdekében döntött így, hogy pénzügyi befektetők ne vehessék át az irányítást a futballcsapatoknál.
Ez a szabályozás tette lehetővé a szisztematikus, hazai játékosokra épülő építkezést, kizárva a klubok vezetéséből a játékostranszferekkel, valamint egyéb kereskedelmi jogokkal csak nyerészkedni kívánó befektetőket. Bár az EU is aggályoskodott, a liga csapatainak döntő hányada kiállt a tulajdonosi szerkezetet meghatározó rendelkezés mellett.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
