Lesz-e negyedik, esetleg ötödik európai csapat is a legjobb nyolcban a vb-n? Vagy jön az újabb amerikai csoda? Visszatekintettünk és tippeltünk. A hvg.hu szubjektív ajánlója.
Elérkeztünk a futball-világbajnokság nyolcaddöntőinek utolsó napjához. Láttuk Brazíliát drámai meccsen büntetőkkel továbbjutni, Uruguayt kiesni Kolumbia ellen, Hollandiát nyerni az utolsó másodpercekben, a görögöket kihullani tizenegyesekkel Costa Rica ellen, a francia és a német válogatottat pedig nagy nehezen becsusszanni a legjobb nyolcba. Ám két hely még kiadó, ezeket pedig a mai meccseken osztják ki. Este hattól a Messi hátán utazó Argentína a bukdácsoló Svájccal, míg tíztől a minden meccsét épphogy nyerő Belgium a nagyon szimpatikusan játszó Egyesült Államokkal találkozik.
Talán az első nyolcaddöntős napon volt legutóbb olyan meccsfelhozatal, mint ma; akkor Brazília Chilével, Kolumbia pedig Uruguay-jal mérkőzött meg. Utólag azt mondhatjuk, két zseniális meccset láttunk, mi pedig nem lepődnénk meg, ha ez ma is így alakulna. Végre megmutathatnák az argentinok, hogy tudnak többet is annál, mint amit eddig láttunk tőlük, a svájciak pedig felvillanthatnának egy kicsit a franciák elleni második félidő játékából, amikor két gólt szereztek. Ugyanez érvényes a belgákra is: a roppant fiatal csapat lehet a negyedik európai a legjobb nyolcban, ha felül tud kerekedni önmagán, és az eddig nyújtottakon. Szükségük is lesz rá, hiszen egy piszkosul erős amerikai csapat vár rájuk.
18.00, Argentína - Svájc
Argentína vb-keretének legtöbbet kritizált része a torna előtt a védelme volt: hiába a bivalyerős támadósor, ha a kaput nem biztosítja senki. És ez a feltételezés be is bizonyosodott, rúgtak ugyan Messiék három meccsen hat gólt, ám minden mérkőzésüket csupán egy góllal nyerték meg. Sem az öt, sem a négy védős felállás nem hozott nekik szerencsét, bár tény, volt itt más is, például az Irán elleni nehézkes győzelem tulajdonképpen nem rajtuk múlott. Itt jönnek képbe újból a szkeptikusok, akik úgy gondolták, hogy a történelem megismétli önmagát, és Lionel Messi újfent nem lesz képes kibontakozni a válogatottban. E jóslat azonban nem teljesült be: a négyszeres aranylabdás már négy gólos, és viszi a hátán a csapatot. A gond azonban az, hogy ezt egyedül teszi. Sem Sergio Agüero, sem Ezequiel Lavezzi, de tulajdonképpen szinte senki nem segít neki. És hát már ezen a tornán is láttuk: az egy játékosra építő csapatok sokszor kudarcot vallanak. Gondoljunk csupán a kizárólag Cristiano Ronaldóra támaszkodó portugálok sima kiesésére. A szurkolók minden esetre reménykednek, hogy a csapat feladja a Messicentrikus játékot és Alejandro Sabella szövetségi kapitány kitalál valami újat Svájc ellen. Hiszünk ebben mi is, szerintünk sima argentin továbbjutást látunk majd.
Svájcnak csak az a nagy szerencséje, hogy Ecuador és Honduras nem is annyira jó csapat, és nem is elég szerencsés ahhoz, hogy bejusson a legjobb tizenhatba. De a látottak alapján az európaiak is csak a második kritériumnak felelnek meg. Az utolsó másodpercekben verték meg Ecuadort, a franciáktól hatalmas pofont kaptak, Xherdan Shaqiri pedig megnyerte nekik a Honduras elleni meccset. Ami pozitívumot találunk, az talán a Franciaország ellen szerzett két gól és a hajtás, amit azután láttunk, hogy ötgólos hátrányba kerültek. Meg persze az imént említett, a Bayern Münchenben játszó Shaqiri játéka, aki mesterhármast lőtt Hondurasnak, bár az azt megelőző meccseken szinte semmit sem csinált. Összességében azt kell mondanunk, hogy gyenge argentin védekezés ide vagy oda, ez a svájci csapat semmiképpen sem fogja megszorongatni ellenfelét. A múltban is alig sikerült, eddigi hat találkozójukon négyszer kikaptak, kétszer csak kicsikartak egy döntetlent. De bármi megtörténhet. (Na jó, ez azért tényleg nem valószínű)
22.00, Belgium – Egyesült Államok
Az egyik legjobb nyolcaddöntőt várjuk a sorban az utolsótól: két hasonló erősségű válogatott csap össze, és bár egyikőjük sem igazi esélyese a címnek, alighanem mindkettő úgy fog játszani, mintha az életéért küzdene. Egyik oldalról ott van az a Belgium, amely minden csoportmeccsét megnyerte, keretében igazi sztárok vannak, de valahogy nem az igazi a játéka. A másik csapat pedig az USA, akik ugyan alig-alig jutottak tovább, de nagyon magabiztosak, és elképesztően rokonszenvesen játszanak. A csapatok eddig öt tétmeccset vívtak, négy belga, egy pedig amerikai győzelemmel végződött.
Sok kritika érte a belgákat, és hát teljesen jogosan. Eden Hazardék mindig a nyolcvanadik perc körül ébrednek fel, addig játékuk lassú, szaggatott, csak üres passzolgatásból áll. Onnantól viszont úgy fociznak, ahogy a nagy könyvben meg van írva - teljes pálfordulás a meccs elejéhez képest. EÁm a tíz perc kevés. A legtöbbet a játékosok közül Romelu Lukakut szidják, noha a támadó azért nem szolgál rá teljesen a kritikára. Gólt vártak tőle, és nem rúgott – ez kétségtelen –, de nézzük csak meg, milyen poszton játszik. A fiatal csatár a tipikus ék, aki nem szaladgál hátra a labdákért, és viszi előre ő maga. És mint mondtuk, a belgáknak alig van egy értelmes passza a hajráig, így Lukaku egyszerűen alig kap labdát, így pedig hiába is várják tőle a gólt. Ami még gyengíti a válogatottat az pedig a védelem, amely csak azért nem kifejezetten pocsék, mert hátulról egy bizonyos Thibaut Courtois biztosítja, akit nem kell bemutatnunk. A kezdőben egy igazi szélsőhátvéd sincs, az oldalra kitolt bekkek pedig sem a támadásokkal nem tudnak felmenni, se nem biztosak a dolgukban a szélen. Mégis talán inkább ők az esélyesebbek a továbbjutásra, de nem tudunk jó tippet mondani.
Nem akkora meglepetés, de azért egyáltalán nem papírforma eredmény az, hogy az Amerikai Egyesült Államok ott van a vb legjobb tizenhatja között. A csoportkörökben a torna leggyorsabb góljával megalapozták 2-1-es győzelmüket Ghána ellen, majd a világbajnokság egyik legszorosabb meccsén az utolsó percekben vesztették el győzelmüket Portugália ellen. Szerencséjükre ugyanezek a portugálok meg tudták verni Ghánát, így – bár vesztettek Németország ellen – négy ponttal és jobb gólaránnyal ők mentek tovább. A látottak alapján azt mondhatjuk, így volt ez jól. Nem fiatal válogatott – ergo ellentétben a belgákkal, nekik ez az utolsó vb-jük ebben a felállásban –, mégis gyorsak, pontosak, és ami nagyon fontos: nem adják fel. Mikor a portugálok vezettek ellenük, egy pillanatra sem vesztették el a fejüket, és megfordították a meccset.
Legnagyobb sztárjuk az Amerikába Angliából visszatérő Clint Dempsey, aki eddig két gólt szerzett, és szíve-lelke a csapatnak. Ha ugyanott tudják folytatni, ahol a csoportkörben abbahagyták, nemhogy megszorongathatják, hanem akár meg is verhetik a belgákat – ennek a meccsnek nincs komolyabb esélyese, és ez az amerikaiak érdeme. A torna előtt gyakorlatilag mindenki európai győzelmet mondott volna egy ilyen párosításra, de a látottak alapján ez egyáltalán nem biztos. Az inkább tojáslabdához szokott 320 millió amerikai most egy emberként áll ki csapatáért, sokan a stadionokban is: érdekesség, hogy (természetesen Brazíliát leszámítva) a legtöbb jegyet az Egyesült Államokból vették, az amerikaiak csaknem 197 ezer szurkolóval képviseltetik magukat a pályák mellett. És hogy mennyire komolyan gondolják ezt a focit Amerikában, annak illusztrálására jöjjön a hátborzongató videó, amit a mai meccsre készítettek.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.