Egész Amerika, de talán a világ nagy része várta epedve szeptember 27-t, miután egy nappal korábban bejelentették, hogy visszatérnek a hivatalos játékvezetők jól megszokott közegükbe, a futballpályára. A szezon során először a Baltimore Ravens-Cleveland Browns mérkőzést tisztelték meg munkájukkal, amely 23-16-os baltimore-i sikerrel örvendeztette meg a hazai szurkolókat.
A "régi" bírók pedig ismét magukra öltötték a fekete-fehér csíkos mezüket, fejükbe húzták a baseball-sapkát - ami azért is fontos, mert a bevonuláskor lengethették - és belecsaptak a közepébe. Kicsit ünnepeltették magukat a kezdő sípszó előtt, de ha valakit ennyire várnak már, akkor nincs mese, jár a standing ovation, vagyis "álló ováció".
Nem tudni, hogy a játékvezetők jelenléte, vagy a mérkőzés tétje, mindenesetre felpörgött mindkét csapat irányítója a találkozóra, hiszen ritkán jut egyszerre két quarterback is 300 passzolt yard fölé egy mérkőzésen. Most ez történt, Joe Flacco, a Ravens ásza 28-szor passzolt jó helyre, 46 kísérletből, végül 356 yardot ért el ezzel. Nem véletlen tehát, hogy a baltimore-i csapat került ki győztesen a párharcból, hiszen Flacco ebből egyszer touchdownt érő átadást jegyzett, sőt maga is futott egy "hatpontosat", így elévülhetetlen érdemeket szerzett csapata sikeréből.
A másik oldalon a Browns újonca Brandon Weeden is mindent megtett, hiszen 320 yardot passzolt össze, bár kevésbé hatékonyan. 25 sikeres átadása volt, 52 próbálkozásból. TD-passzt nem jegyzett, ellenben egyszer eladta a labdát, vagyis interceptiont dobott.
A támadófal remekül védte meg a vendégek irányítóját, Weedent, aki ennek ellenére nem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Flaccóra viszont nagy nyomást helyeztek a védők, hiszen négyszer is sikerült földre vigyék, labdával a kezében. Az idei szezonban ennyire védtelen még nem volt az irányító.
A mérkőzésen tulajdonképpen végig vezetett az esélyesebbnek tartott Ravens, amely ezzel a győzelemmel 3-1-re módosította a mutatóját, míg a Browns a vereséggel az egyetlen nyeretlen csapat az Amerikai Konferenciában (AFC), vagyis 0-4-el kullog a főcsoportja legvégén.
Az tény, hogy a negyedik forduló első mérkőzését játszották, ám mégsem ettől volt most a találkozó emlékezetes, hanem a játékvezetők visszatéréséről, amit a fél világ lélegzetvisszafojtva várt. Talán a bírókon volt tegnap a legnagyobb nyomás, hiszen ha hibáztak volna, akkor joggal tehették volna fel a kérdést az NFL nagyhatalmú urai, hogy 'nem mindegy ki vezeti a mérkőzést, ha úgyis hibáznak?'. A rutinos sporik azonban nem tették meg ezt a szívességet, így mindenki békésen térhetett nyugovóra, legyen az baltimore-i lakos, vagy Cleveland szurkoló.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.