Három csapatsportban lesz magyar válogatott Londonban: a férfi vízilabdások és kézilabdázók után női pólósaink is kijutottak. Az Eb-bronzérmes csapat nagyon fiatal, alakítható, és jól időzítette a csúcsformát. Merész kapitány derűlátó.
Maga a kijutásról döntő meccs volt a legkönnyebb, szimpla ujjgyakorlat. A kilenc csapatos torna csoportmeccsei igazi mestervizsgák voltak: az orosz, az olasz és a spanyol válogatott közül kettőt legyőztünk, főleg az oroszok elleni siker ért sokat.
A csoport megnyerése után a másik ágról a legkönnyebbet kaptuk, Kazahsztánt 18-5-re verték a lányok. A legjobb négybe jutással pedig megváltották a londoni jegyeket.
Merész András folyamatosan építi a csapatot. A lányok közül a legtöbben már a junior-válogatottban együtt dolgoztak vele. Fiatal a csapat és nagyon profi, mondja a kapitány. Londonban is nagyot szeretnének dobni.
„A felkészülésünk teljesen egyedi volt, mert nem találtunk ellenfelet, amelyik játszott volna velünk. Ezért azt mondtam, szükség lesz a tornán az első három meccsre, hogy játékba lendüljünk. Tudtuk, hogy a negyeddöntő lesz a kulcsmeccs, erre időzítettük a formát. Ha ma egy komolyabb ellenfél jött volna, még jobban játszunk” – elemzi a folyamatot Merész.
Hozzáteszi, edzői pályája során még sosem kellett ilyen felkészülést vezényelnie. „Szinte egyéni sportolóként edzettük őket, annyira fontos volt, hogy a fizikai formánk a negyedik meccsre járassuk csúcsra. Szerencsére két nagyszerű segítőm van, Klink Zoltán és Sárvári György nélkül nem sikerült volna.”
A kapitányi húzások is bejöttek: a spanyolok elleni – csoportelsőségért folyó – meccsen az addig semennyit nem játszó Gangl Edinát rakta a kapuba Merész, és a kapus jól védett.
„Nem azért 13-as a száma, mert ő a tizenharmadik számú játékosom. Ebben a csapatban mind a tizenhárom emberben megbízom, így vagyunk egy egység” – mutat rá a lényegre a kapitány. A győzelmek nyilván mindig jót tesznek a csapategységnek, de a lányokkal akkor sincs baj, ha nem megy a játék.
„Nagyon fiatalok még, ami sok tekintetben hátrány egy rutinosabb csapathoz képest, de egy tekintetben vitathatatlanul előny: sokkal könnyebb kezelni őket. Három kivétellel mind nálam játszottak már a juniorban is, ismertem őket.”
A rutinosok közül csak Drávucz Rita és Takács Orsolya szerepelt már olimpián (az ő nyilatkozatukat lásd keretes anyagunkban), a 2005-ös világbajnok klasszisok közül szinte senki nem maradt a csapatban. Akkor pedig sokak nevét megjegyezte az ország. A kérdésre, lesznek-e hasonló sztárok a maiak közt is, Merész így válaszol:
„Londonban már olyan eredmény a célunk, ami magával hozza, hogy lesznek új ikonok köztük. A felkészülésünk szervezése gyakorlatilag tíz perccel ezelőtt már elkezdődött (egy órával a kazah-meccs után beszélgettünk – a szerk.), azon vagyunk, hogy normális edzőmeccseket kössünk le.”
Sok csapatsportban sütik el a szakemberek a közhelyet, hogy maga az olimpia már könnyebb, mint a kvalifikáció (és általában könnyebb, mint egyéb világversenyek). A női vízilabda-tornával kapcsolatban Merész András remek végszóval zár:
„Eddig a pillanatig én is így éreztem. Mostantól már máshogy gondolom.”
Komoly torna lesz, egy alakuló, szép jövő előtt álló magyar csapattal. Mellesleg: visszafogott reményeink és a magyar sport általános gondjai közepette remek fegyvertény, hogy Peking után ismét három magyar válogatott indul az olimpián.
| "A missziónk sikerrel járt" - két világbajnok a londoni csapatban |
Két világbajnok maradt a Merész-csapat keretében, ők a következő örömszavakat mondták az MTI-nek: Drávucz Rita, a világ- és Európa-bajnok csapatkapitány: "Ma küldetést teljesítettünk, s a missziónk sikerrel járt: a magyar női válogatott kvalifikálta magát az olimpiára! A tornán ez volt a harmadik győzelmünk, egyben a legkönnyebb is. Valósággal szárnyalunk most a boldogságtól, eljött az ideje, hogy egy kicsit ünnepeljünk is!..." Takács Orsolya, világ- és Európa-bajnok: "A magam részéről nagyon óvatos voltam végig, nem foglalkoztam esélyekkel, s hasonlókkal, csak mindig a következő mérkőzés kötött le. Mivel viszonylag keveset gyakorolhattunk Trieszt előtt ellenfelekkel, a fizikai felkészülésre helyeztük a hangsúlyt, amihez aztán az eredményes forma is hozzátársult. Nehéz csoport után könnyű ág jött, de megérdemeltük, hogy csoportelsőként a negyeddöntőben nekünk jusson Kazahsztán. Most az egész csapat felszabadult és boldog, holnaptól pedig jöhetnek az újabb mérkőzések, de azokat már mint olimpiai indulók vívjuk, s ez hatalmas öröm számomra is." |
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.
