Mint minden Chelsea-Barcelona, a mostani is különleges meccs volt, egészen furcsa jelenetekkel. A győzelmet nem kell magyarázniuk a londoniaknak, a Barca ellenben magyarázhatja a megmagyarázhatatlan helyzetkihasználást
A londoni hősköltemény picit megkésett: három évvel ezelőtt már kész volt a mű, amikor Iniesta a 93. percben belerúgott egy nagyot a labdába és ezzel porig rombolta, amit a Chelsea addig felépített. Ha a futball igazságos sportág lenne, abból a párharcból a Chelsea ment volna tovább.
Akkor is egy beugró edző, Guus Hiddink ült a kispadjukon és a kulcsjátékosok is ugyanazok voltak. De az akkori Chelsea erősebb csapat volt a mostaninál, Guardiolának gyakorlatilag semmi ötlete nem volt a kétszer 45 perc alatt, mihez kezdjen velük. A Barcelona a Stamford Bridge-en Iniesta bombájáig kapura sem lőtt.
A futball épp a szeszélyessége miatt bolondítja meg az emberek millióit. Mert a sok azonos szereplő ellenére ez a párharc semmiben nem hasonlított az akkorihoz. A játékban úr volt a Barca – de most a Chelsea örült a végén. Pont fordítva, mint három éve.
A Barcelona ellen játszani frusztráló élmény. Kimész a pályára, tudod, mi fog történni, aztán 90 percen keresztül megfeszített koncentrációval küzdesz – miközben tényleg az történik. Sikerélményt az ellenfelek maximum ebből a koncentrációból meríthetnek. Mert elrontani a katalánok játékát lehetetlen.
Viszont a kitartó és fizikai erővel is párosuló koncentráció mégiscsak ellenfelet teremt a katalán tilitolihoz, olykor a legkeményebb fajtából.
Most is ezt láttuk: a Chelsea a szokásos elszánt, harcos tekintettel tolta fel gladiátorait a pályára, megvolt a fogadkozás, a nekibuzdulás – aztán nekiálltak keresni a labdát. A Barcelona pedig nem különösebben szaggatva az istrángot, több mint 70 százalékos labdabirtoklással kidolgozott pár kényelmes ziccert – és mindet elrontotta.
Bármennyire is ironikusan hangzik, tény, hogy a Barca annyira jobb mindenkinél, hogy csak egy esély van ellene: ha kiszúr magával. Fabregas, Sanchez, Busquets gyakorlatilag üres kapuba nem tudott gólt lőni
Ettől még a Chelsea hősies volt, a védekezésben egy századmásodpercre sem hagyott ki. A helyzeteknél nem ők hibáztak, egyszerűen kijátszotta őket a Barcelona, ahogy mást is ki szokott. Viszont az elveszett pillanatokban sem álltak le, mindig odacsúszott, talpalt, könyökölt valaki a ziccerben lévő játékosnak. Ha már nem is tehetünk semmit, legalább legyünk ott, ez volt a mozdulataikban. És bejött: a Barca minden utolsó lövése, emelése, perdítése rossz lett.
Guardiola a szakadó esőben fejcsóválva, mosolyogva, széttárt kezekkel figyelte az elázó játékosait. 2009-ben még mérgelődni sem volt oka, annyira nem volt helyzete a Barcelonának. Most ötször nyerhették volna meg a meccset, mégis kikaptak. Edzősors.
„Nem könnyű úgy játszani, hogy az ellenfeled tíz emberrel beáll védekezni, és egyetlen ellentámadásából meg gólt ér el” – mondta a meccs után. – „Vártam, hogy támad majd a Chelsea, és sok szögletet rúg, de ez elmaradt. A második félidőt végigtámadtuk, ám nem tudtunk gólt rúgni. Nem ezt vártuk, de el kell fogadnunk. Nem arról van szó, hogy az eredmény igazságos-e vagy sem: nem találtunk a kapuba. Az eredmény a Chelsea számára kedvez, most már ők a favoritok, de mi is a döntőbe jutásért harcolunk.”
A Barcelona a Milan után a Chelsea ellen sem lőtt gólt idegenben – az olaszoknak hármat hintett a visszavágón. Másik meccs lesz a Camp Nouban, Guardiola is ebben bízik.
„A visszavágón gólt fogunk lőni, ebben biztos vagyok. Mellettünk lesznek a szurkolók és többet is kockáztatunk talán, mint az első találkozón. Nagyon elszántak leszünk, a játékosok meg akarják mutatni, hogy többre képesek.”
Ami a kockáztatást illeti, többen felvetették, hogy idegenben nem erőlteti Guardiola a presszinget – de Londonban ott volt a kezdőben Fabregas, Iniesta, Xavi és Messi is, nem ezen múlott.
Iniesta is csalódott volt, pedig úgy alakult a meccs, ahogy várta. „Tudtuk, hogy a Chelsea kihasználja a lehetőségeit, az volt a baj, hogy mi viszont nem tettük. A visszavágón ugyanezt fogják játszani, beállnak majd védekezni. De mellettünk lesznek a szurkolóink, ez jelenti majd a szükséges pluszt.”
Roberto Di Matteo beugró hőskölteménye tovább tart, a Chelsea-vel négyből négyet nyert a BL-ben. Mit érdekli őt a Barca fölénye?
„Tökéletesen játszottunk. Tudtuk, hogy a Barcelonánál lesz a labda, nagyon fegyelmezetten védekeztünk és kihasználtuk a helyzetünket. Drogba a hős, de a győzelem a csapat érdeme. Én mint edző még semmit sem bizonyítottam, a játékosok megmutatták, micsoda remek futballisták. Ötven százalék az esély a továbbjutásunkra.”
Petr Cech, a Chelsea kapusa tette a legtöbbet a győzelemért, a hajrában óriásit nyújtózkodott Puyol csúsztatásánál. Nem szállt el saját bravúrjaitól, a csapatétól sem: „Brillíroztunk, de nem védekeztünk tökéletesen, sok helyzete volt a Barcának. Nagyon nehéz volt folyamatosan koncentrálni, de sikerült. Legutóbb nem kaptunk gólt a Camp Nouban, meglátjuk, most mi lesz.”
Azt nem vitathatja senki, hogy a tegnap látott gránitkemény elszántsággal és koncentrációval fog játszani a visszavágón is a Chelsea. Azzal viszont már vitatkozunk, hogy a Barcelona még egyszer képes lesz ennyi helyzetet kihagyni. Bár, ki tudja: 2009 után most is kiderült, ebben a párharcban szereti kiélni groteszk hajlamait a futball istene.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
