Miért akar egy város harmadszorra is olimpiát rendezni? – teszi fel a kérdést vendégszerzőnk, Dénes Ferenc sportközgazdász, aki szerint a britek egy nyitott, befogadó, egyenlő esélyeket biztosító társadalom képét szeretnék demonstrálni a rendezéssel, ezzel is erősítve azokat az értékeket, melyekre a XXI. században építenének.
A miért?-re a magyar ésszel is nyilvánvaló válasz (nevezetesen: a pénz miatt), igazából csak a múlt század 80-as éveitől igaz. Az 1984-es olimpia azért sporttörténeti jelentőségű, mert a Los Angeles-i játékokat kifejezetten profitszerzési célokkal, „klasszikus” marketing, eladásösztönzési, szórakoztatóipari eszközöket felhasználva szervezték, ami után már a nagy európai sportágak sem lehettek ugyanazok, mint előtte.
Persze, nem véletlenül az Egyesült Államokban zajlott a sportgazdasági forradalom, itt értelemszerű volt a nyereségszerzés gondolata. Már a harmadik, 1904-es St. Louis-i nyári olimpiára „az üzleti szellem rányomta bélyegét”, az 1996-os atlantai olimpia pedig éppenséggel a túlzott kalmárszellem miatt idéz fel még ma is rossz emlékeket a sportközvélemény jelentős részében.
Az imázsépítéstől az erődemonstrációig
Míg az amerikaiak közvetlen pénzügyi haszonért rendeznek olimpiát, más városok, országok esetében az olimpiához köthető hasznok gondolata szélesebb. Dél-Korea egész gazdaságát felpörgette az 1988-as szöuli olimpia, Barcelonából világvárost csináltak a XXV. nyári játékok, az ezredfordulós Sydney-i játékok a turizmus és a kiváló rendezés hatásain keresztül nemcsak a várost, de magát Ausztráliát hozták a világhoz közel, Peking pedig sportsikerekbe és lélegzetelállító létesítményekbe burkolt világhatalmi erődemonstrációt tartott olimpiarendezés címén.
A londoni olimpia sajátossága a társadalmi szempontok kiemelt fontosságában rejlik. A „szokásos” – GDP növekedéshez való hozzájárulás, munkahelyteremtés, turizmusfejlesztés, stb. – gazdasági célok mellett, talán mindezek előtt, a pályázat és a megvalósítás kulcsszava: legacy.
Hat elsőrendű örökséget definiált az olimpiai koncepció: sport és fizikai aktivitás, mint kulturális örökség; Nagy-Britannia egyik legdeprimáltabb területe, Észak-London rehabilitációja és újjáépítése; a fiatal nemzedékek ösztönzése, az Olimpiai Park, mint a fenntartható helyi élet kerete; a fogyatékkal élők választási lehetőségeinek növelése és a gazdasági örökség bemutatása, azaz, hogy az Egyesült Királyság kreatív, befogadó, vendégszerető hely az ottélők, a látogatók és az üzlet számára.
Ez a hat kiemelt hagyaték van hivatva fejleszteni a brit társadalom meghatározó értékeit, így a britek sport iránti szenvedélyét, Nagy-Britannia üzleti élet iránti nyitottságát, egy nagy közösség építését és Észak-London megújhodását az Olimpiai Parkkal.
Költségek: a helyszínektől az utánpótlás-nevelésig
A megvalósításhoz 9,289 milliárd font közpénzt irányzott elő a brit parlament. Ennek több mint kétharmadát a központi költségvetés állja (6,248 milliárd font), 23 százalékkal járul hozzá az olimpiai lottó (2,175 milliárd font), 10 százalékot ad London (Nagy-London Hatóság 625 millió font, London Fejlesztési Ügynökség 250 millió font).
Az olimpia megvalósításával megbízott hatóság (ODA) folytonosan változó, egy éve 7,321 millió fontban véglegesített költségvetésének két legnagyobb tétele a helyszín előkészítése, az infrastruktúra kiépítése (1,941 millió font), valamint az olimpiai sportlétesítmények felépítése (1,181 millió font). Az Olimpiai Park-projektre 1,009 millió, az olimpiai falura 891 millió, a közlekedésfejlesztésre 861 millió, a program lebonyolításra 718 millió, médiaközpontra pedig 301 millió fontot szánnak.
Az ODA költségvetésén kívül az általános és létesítmény-biztonság költségei jelentenek hatalmas kiadást (757 millió font), a brit olimpiai csapat eredményes szereplését biztosító felkészüléshez, illetve az ehhez kapcsolt utánpótlás-nevelés és szabadidős sportprogram fejlesztéshez 290 millió fontot biztosítanak, de jut London kicsinosítására és egyéb, a program lebonyolításával kapcsolatos költségekre is – nem kevés tartalékkal (587 millió font) tervezve.
Járulékos hatások: a kkv-ktől a környzetvédelemig
A PricewaterhouseCoopers 2005 decemberében publikált jelentése szerint az olimpia GDP növekedésére gyakorolt hatásából közel háromnegyed Londonban fog realizálódni a teljes időszak alatt (2005-2016), és egynegyed jut az Egyesült Királyság fővároson kívüli részére. Az olimpia GDP növelő hatása javarészt már megjelent, mivel a beruházások túlnyomó része már megvalósult. Jelentősek a turisztikai hatások, amiknek hozzáadott értékét az olimpia alatt, illetve utána (2013-2016) összesen 762 millió fontra becsüli a tanulmány. Talán meglepő, de ennek csak kevesebb mint egyharmada jelenik meg Londonban.
A szervezők kiemelt figyelmet fordítanak a hazai kis- és középvállalkozásokra. 2010 végéig több mint 134,500 vállalat regisztrálta magát a London 2012 vállalkozói adatbázisban azzal a céllal, hogy közreműködjön a játékok megvalósításában. Az olimpia létrehozásában közreműködő vállalatok 95 százaléka angol székhelyű.
Az olimpia kapcsán mintegy 30 ezer új munkahely keletkezik, 2008-2010 között 22 805 ember dolgozott legalább öt napot az Olimpiai Parkban, a programban több mint nyolcezer olyan munkavállaló talált munkát, aki korábban munkanélküli vagy gazdaságilag inaktív volt.
A szervezők kiemelten kezelik a környezetvédelmi szempontokat is, amire jó példa, hogy az építkezésekhez használt anyagok 70%-át vasúton vagy vízi közlekedéssel szállították a helyszínekre.
Hogy összességében megtérülő-e a londoni olimpia vagy sem, nagyban függ a közhelyszerű „attól függ, honnan nézzük” megközelítéstől. Kulcsmomentum a beruházások könyvelése, amit „az olimpia esetén” illetve „olimpia nélkül” forgatókönyvekkel szokás elemezni. Ez utóbbiakhoz tartoznak azok a beruházások, amik az olimpia rendezéséhez nélkülözhetetlenek, de annak hiányában is mindenképpen megvalósítandó fejlesztések.
Ha ezen, egyébként a költségvetés jelentős részét kitevő beruházásoktól eltekintünk – hiszen az olimpia nélkül is megépülnek –, akkor valóban pozitív mérleggel zárhat a londoni szervezőbizottság. A probléma csak az, hogy „a mindenképpen megvalósítandó beruházásokról” gyakran kiderül, hogy kényszerítő okok (például olimpia) hiányában, ínséges időkben mégsem megvalósítandók. Szintén probléma a hosszú távú, tovagyűrűző hatások valós volta, beazonosítása és számbavétele.
Abban azonban biztosak lehetünk: drága olimpia lesz. Azt meg csak remélni tudjuk, hogy jó olimpia lesz: jól szervezett, biztonságos, gazdaságilag megtérülő, nekünk magyaroknak pedig sportsikereket hozó.
Megéri? Az attól függ… Az imázsépítéstől az erődemonstrációig.Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.