Fiatalkorában maga is évekig űzte a sportot, volt miniszter és tizenhat éve vezeti a Magyar Kajak-Kenu Szövetséget. A sportág többtucatnyi olimpiai érmet szerzett már az országnak, ő pedig végigkísérte rohamos fejlődését. A szegedi vb előtt a hvg.hu interjút készített Baráth Etelével.
hvg.hu: Jól érzem, hogy a 2011-es kajak-kenu világbajnokság most más, komolyabb, mint az eddigi elnöksége alatt rendezett másik kettő (1998, 2006)?
Baráth Etele: Mindenképpen. A kajak-kenu az ötvenes évek óta népszerű és sikeres sport Magyarországon, viszont sokáig nem volt mögötte jó közvetítési lehetőség. Így szponzor is kevés volt, a sportág pedig kicsit zárt maradt. 1998-ban is ilyen jelegű volt a szegedi világverseny, viszont akkor óriásit léptünk előre a szervezés és a közvetítés terén. A provinciális jelleg azért nem szűnt meg teljesen, mert a vb hiába tette nézettebbé a kajak-kenut, az egész világ elé még nem tudott kilépni. Az elmúlt másfél évtizedben viszont hatalmasat léptünk, a sportág a 2011-es szegedi vb-re odáig fejlődött, hogy a nemzetközi érdeklődés kinőtte az európai határokat. Kína, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Kanada vagy Kuba már mind-mind esélyes országok.
hvg.hu A fejlődés mellett gondolom az is fokozza az érdeklődést, hogy a mostani vb – ellentétben az 1998-assal és a 2006-ossal – kvalifikációs vb.
Baráth Etele: Természetesen. A Szegeden induló 94 ország önmagában világrekord, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nagyjából 150 versenyre fogható ország van a világon. A sportág a szakágakat tekintve nagyon szerteágazó. Kezdve a hagyományos számoktól, a vadvízi kajakon, a szlalomon és tengeri kajakon át a dragonig mintegy ötvenmillió sportoló van a nemzetközi szövetség látókörében. Legjobban persze a síkvízi kajak fejlődött, a kontinentális versenyek bevezetésével világszerte megugrott a sportág népszerűsége. Kínában például kétszázezer néző volt kint az Ázsia-bajnokságon.
hvg.hu: A kajak-kenu itthon sikeres és stabil hátterű sportnak látszik kívülről, de gondolom, nem ilyen sima minden. Milyen nehézségei vannak a szövetségnek?
Baráth Etele: Az alapprobléma szerintem az, hogy miközben a sport közszeretetnek örvend ebben az országban, soha nem érte el a politikán belül azt az általános elismertséget, ami megilleti. Ahogy én látom, nincs összerendezve fejben a sport, az egészség, a kultúra és az oktatás, a környezetfejlesztés, ezek egész egyszerűen szétesnek. Ma is imádjuk a sportolóinkat, de hiányzik az az egység, ami ezt az országot egészséges nemzetté tenné. Innen eredeztethetők a bajok. Ha nincs elismerve, hogy ez a jövő generációját nevelő, rendkívül kemény tevékenység, akkor már az edzőképzés sem kapja meg a megfelelő támogatást. Így nem lesznek elismerve anyagilag annyira, hogy mindezt fő foglakozásként csinálják, mert többségüknek jelenleg csak a második-harmadik helyre szorul az életében. Annyi előnyünk azért talán van a többi sportággal szemben, hogy előbb kezdtük például az ún. patrónusrendszereket, ami a nevelőedzők anyagi és erkölcsi megbecsülésével járt, és fiatalokat raktunk be melléjük tanulni.
hvg.hu: Ez meg tudja akadályozni az elvándorlást?
Baráth Etele: Teljesen sajnos nem. Csak pár példa: a kínai csapat szövetségi kapitánya magyar, a briteket is egy magyar edző hozta fel, de trénereink Dél-Afrikában, Mexikóban vagy Kanadában is megtalálhatók. Ennél is nagyobb gond azonban a létesítményhelyzet. Néhol igen züllött állapotok uralkodnak, és Budapest ebben az élen jár. A nagy fővárosi egyesületek csak másod- vagy harmadlagos szinten kezelik a kajak-kenu szakosztályukat. Ebből is látszik, hogy a világ milyen nagyot fordult, hiszen a rendszerváltás előtt a sport kétharmada még Budapesten volt. Anyagilag érzékenyen érint minket a bankokra, szolgáltatókra kivetett nyereségadó, valamint a csapatsportok kiemelése. És ez most nem politikai szlogen, mert kifejezetten jó a viszonyom a mai olimpiai és sportvezetéssel, de a változást, a megcsappant támogató kedvet a lehetséges szponzorok részéről több esetben már a mostani vb-n is éreztük
hvg.hu: A kajak-kenu hogyan maradt anyagilag és szakmailag is erős a rendszerváltás után, amikor sok sikeres sportági szövetség a csőd szélére sodródott?
Baráth Etele: Minden sportágnak a legfontosabb alkotóelemei az edzők (utánpótlás, felnőtt és szabadidő egyaránt) és a versenyzők, akiknek meg kellett tanulniuk profi módon élni és viselkedni. A szponzorok keresése és megtalálása nem a hagyományokon múlik, nem ajándék, hanem kőkemény üzleti szerződés, melynek szerves része volt az eredményesség, a versenyzők viselkedése: hol, hányszor, mikor, hogyan kell megjelenniük. Ha az előbb említett két dolog támogatva van, akkor már jobb a helyzet. Az elnökség kivétel nélkül volt sportolókból állt össze, és az én tapasztalatom az, hogy olyan vezetőkkel jó együtt dolgozni, akik valamikor maguk is sportoltak. Valamint fontos tényező a fegyelmezett gazdálkodás már az elejétől, hiszen a szövetséget 1995-ben úgy vettem át, hogy több volt az adósságunk, mint az éves költségvetés. Szerencse, hogy már akkor is olyan zseniális sportolóink voltak, mint Kolonics György, Kőbán Rita vagy Gyulay Zsolt. Ők egy pillanat alatt akklimatizálódtak az új helyzethez, mert nemcsak hogy hozták az eredményeket továbbra is, de úgy viselkedtek, mint bármely profi sportoló a világban. Így megszereztük a bizalmat a cégeknél, hogy érdemes minket támogatni. A legnagyobb támogatóink 15-20 éve mögöttünk vannak. Az állami és szponzori támogatás azonban teljesítményorientált, így az is nagyon fontos, hogy a működésünk több mint a felét mai napig a kajak-kenuzó gyerekek szülei adják be.
hvg.hu: Magyarország mit adott a kajak-kenunak a kiváló sportolókon kívül?
Baráth Etele: Nagyon-nagyon sokat. Már az 1988-as szöuli olimpiára megújultak a magyar edzésmódszerek, ami akkor négy számban eredményezett érmet, kettőben aranyat. Mivel a kilencvenes években számos jó hazai edző ment külföldre, ezek a módszerek elterjedtek az egész világon. Ez egy nagyon nagy fokú technikai fejlődést jelentett. Másodszor a versenyrendszer tekintetében is komoly elmozdulás volt, ebben pedig mindig úttörő volt a magyar kajak-kenu sport. A mi javaslatunkra jött vissza például az 5000 méteres verseny, ezzel akartuk a 200 méter olimpiai számmá tételét ellensúlyozni. A szervezést tekintve utolérhetetlen Magyarország, és ezt nagyon komolyan mondom. A világon ma már a rajtgépek profizmusa, az egész információs rendszer, a szolgáltatások vagy a médiával való kapcsolat világszínvonalú, és ezek pedig mind-mind Magyarországról indultak.
hvg.hu: Több mint másfél évtizede elnök. Bírja és élvezi még?
Baráth Etele: Tizenhat éven át eddig mindig éreztem a bizalmat, az évek alatt pedig jó és hatékony csapat alakult ki. Ezt a dolgot természetszerűleg egyszer abba kell hagyni, én pedig jövőre 70 éves vagyok. 2013-ban, az olimpia után van a négyéves ciklus vége, ami anyagi elszámolással is és tisztújítással jár, ősztől el szeretnénk kezdeni azt a stratégia-megújító tárgyalássorozatot, amelynek a végén, London utánra, reményeink szerint meglesz a konkrét elnökjelölt. Még semmi sem dőlt el. Bár vannak belőle konfliktusok, szerintem az a jó, ha valaki belülről, a sportból érkezik. A folyamatosságnak is van ereje. Egy kívülről érkezőnél a felelősség kérdése is más, hiszen ahogy jött, el is mehet.
hvg.hu: A magyar kajak-kenu szövetség milyen kapcsolatban van a sportolóival?
Baráth Etele: A kajak-kenu nem kisasszonysport, kemény legények és lányok űzik. Már az elvégzett munka miatt is nagyon megbecsülendő az, amit csinálnak, de én annyi drámát, kétségbeesést, könnyeket és persze örömet láttam már a világversenyek után, ami miatt nagyon szorosan kötődöm hozzájuk.
Vincze Szabolcs
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.